Véget ért a Vásárhelyi Forgatag, a Maros partján a vásárosok az utolsó esti koncertsorozat előtt vonzották a legtöbb érdeklődőt. A fesztiválok íratlan szabálya szerint ugyanis az emberek utolsó napra tartogatják a pénzüket, latolgatnak, hogy a sok kecsegtető portékából végül mit vigyenek haza. Szubjektív, beszélgetős piackutatásunkból hamar kiderült: most is a gyermekeknek való tárgyak fogytak a legjobban, de nagy volt a kereslet a házias élelmiszerek iránt is. 

A Vásárhelyi Forgatagon neves erdélyi múzeumok is standot állítottak fel. A kőrispataki Kalapmúzeum asztaláról inkább az apróságok, szuvenírek, játék-kalapkák fogytak, a funkcionális szalmakalapok idénye ugyanis éppen most járt le. 

Elmaradhatatlan egy ilyen sokadalomból a székely kürtőskalács-árus. Érdeklődésünkre, hogy jól ment-e a vásár, szűkszavú választ kaptunk: "Mehetett volna jobban is". 

Viszont mindenre akadt vevő, ami a gyerekek szórakoztatását, kedvtelését célozta meg. A Forgatagon különben is feltűnően sok volt a kisgyerekes család, és sok szülő gondolhatta úgy, hogy magának nem vesz semmit, a gyermekeknek azonban igen.

Az ékszerek közül is gazdára talált majd' minden, ami mesefigurás - mondta az egyik kézműves. 

A könyvstandokon is a gyermekeknek szóló kiadványok vitték a prímet, főleg a foglalkoztató füzeteket vásárolták, hisz rövidesen kezdődik az iskola, óvoda. 

Az arcfestőknél szinte folyamatosan sor volt. Nem drága, vicces, szórakoztató - és addig is nyugton ül a gyerek...

A jobbágytelki nénik viszont panaszkodtak, hogy nem sok szalmamütyürön adtak túl, pedig olcsón adták őket, a sok munka ellenére: 

A kézművesek standjairól a női ékszerek, bizsuk, a papillonok és a nemezelt mellények is szépen fogytak. 

A mézeskalács árus fiatalember azt mondta: "A legjobb férjnek" feliratú mézeskalácsokat már mind elvitték. "A legjobb feleségnek" viszont már kevesebben vásároltak...

Nagy keletje volt az egészséges, házias élelmiszereknek: az eladók szerint sokan vették a homoktövis- és málnaszörpöket, házi kolbászokat, és jó marketingstratégiának bizonyult az apróra felkockázott, szabadon kóstolgatható sajtok kínálgatása is.

Fatányérra festett Házi Áldás és bejárati ajtóra szegezhető Isten hozott-tábla: biztos siker. "A Bine ati venit!-ből még maradt néhány, de az Isten hozott!-ból ez az utolsó darab" - mondta a székelyudvarhelyi bútorfestő, Kilyén Irma. 

Volt, aki inkább csak kiállításra alkalmas teret látott a vásárban. "Negyven éve hímezek, és soha nem tudtam sehol megmutatni a munkáimat. Nem bánom, ha nem tudom eladni, hisz a legtöbbet a lányomnak varrtam. De örülök, hogy eljöhettem, és sokan látták, mit dolgoztam négy évtized alatt" - mondta Hajdó Jolán. 

Csak kétnyelvű "Igen, tessék!" öntapadóst láttunk, pedig kevés román ajkú volt kíváncsi a magyarok Forgatagára: 

Nagy ötlet volt a Forgatag logójával díszített csupor, kiskanál, vagy brámilyen emléktárgy. Ezek voltak az utolsó darabok, és a fotózás után néhány perccel ezek is eltűntek egy vásárló szatyrában. ""Több ilyent kellett volna előre gyártanom" - állapította meg készítőjük.

Még több fotó a vásárról a GALÉRIÁNKban: