Kovács Levente Időutazás című, „Történetek a hatvanas évekből” alcímet viselő novelláskötetét mutatták be szerda este Marosvásárhelyen a Bernády Házban. Ebből az alkalomból mutatkozott be a Lector Könyvkiadó is, amelynek ez az első kiadványa. Szőcs Katalin főszerkesztő elmondta, a kiadó elsősorban szépirodalmat és tényirodalmat akar kiadni és előnyben részesítené a marosvásárhelyi szerzőket. Biztosította az olvasóközönséget, hogy máris elegendő kézirat áll a rendelkezésükre, hamarosan megjelenik a második kiadványuk is.

Nagy Miklós Kund a könyv kapcsán a hatvanas évekről beszélt, a viszonylagos szabadság hamis érzetéről, arról, hogy mit jelentett fiatalnak lenni akkoriban.

Spielmann Mihály egyrészt a szerzőhöz fűződő baráti viszonyáról beszélt, azzal a meglepő kijelentéssel kezdve, hogy bár egymásnak soha nem voltak bemutatva, az az érzése, mintha mindig ismerték volna egymást. A kötet erényeit ecsetelte, amelynek történetei valóban a hatvanas évekről szólnak, a hatvanas évek fiatal értelmiségi gondjairól, arról az életérzésről, amit egy frissdiplomás érez, miután elhagyja az egyetemi tanulmányai színhelyét és egy vidéki kisvárosba kerül, miként találja meg itt a helyét és a hivatását.

„A novelláskötet nőalakjai ragyogó, elérhetetlen, csodálatos nők, mintha nem is ebből a világból lennének, szemben a férfiakkal, akik a nehézkes valóságot jelentik. Látszik a könyvön, hogy egy nagyon fiatal ember írta, és az is, hogy kiadásra készült annak idején, negyven évvel ezelőtt, a Forrás-kötet sorozatban kellett volna megjelennie” – fogalmazott Spielmann.

A könyvet elolvasva mai szemmel ki lehet tapintani azokat a pontokat, amelyek akkor (1971-ben) kiverték volna a cenzúra biztosítékát. A könyv a kor, az erdélyi magyar értelmiség műveltségének, Nyugat-képének is hű lenyomata, filmek, olvasmányok említése révén és főleg az egykori nagysikerű magyar folyóiratra, a Nagyvilágra való hivatkozással.

Kovács Levente azt mondta el, hogy ezeket a novellákat annak idején fejezetről fejezetre megbeszélte Kemény Jánossal, rendszeresen elvitte hozzá és az ő biztatására írta a történeteket. Arra a kérdésre, hogy ezeket „szétszedték-e” az akkoriban Marosvásárhelyen működő irodalmi körökön, azt felelte: egyetlen egy novellája került a kíméletlen bírálat kereszttüzébe, a többivel csak Kemény János tisztelte meg.

A kötetből Badics Petra és Kilyén László olvasott fel részleteket.