Egy elfelejtett, de mégis jeles képzőművészre emlékeztek születésének 100. évfordulója alkalmából hétfőn a szatmárnémeti megyei múzeumban.

A Csapó Sándor életművét bemutató kiállítással egybekötött szimpozium keretében olyanok beszéltek róla, idézték fel alkotó tevékenységét, akik még ismerték, vagy a közelében éltek, dolgoztak: Muhi Sándor grafikus, Kereskényi Sándor tanár-irodalomtörténész, Muzsnay Árpád újságíró, Bura László tanár és közíró. Mindannyian hangsúlyozták, hogy Csapó Sándor milyen alázattal szolgálta a művészetet és mennyire sokoldalú volt, továbbá, hogy milyen hűséggel ragaszkodott városához és közösségéhez.

A kőben-fában faragó mester főleg portrékat és különböző emlékérmeket és metszeteket készített, de szívesen festett tájképeket és csendéleteket is. Legtöbb munkája a barátoknál és a családtagoknál maradt fenn, csak kevés került közgyűjteményekbe.

Egyik legsikeresebb műve, az európai hírű szatmári sebész, Lükő Béla mellszobra, amely a városi kórház előtt áll. Lükő Béla az első világháború idején és az azt követő időkben sebesültek és betegek ezreit mentette meg a biztos haláltól. Olyan népszerű volt, hogy már életében verseket írtak róla, ezek közül egy biztosan fennmaradt: „a szatmári Kórház-utca kavicsos/Azon sétál Lükő Béla főorvos/A kalapját mindig jobbra viseli /Ritka ember kinek meg nem emeli...”.