Marosvásárhelyen, ha valaki leül egy lépcsőre, vagy egy közterületen a fűbe, azonnal rendőri utasításban lesz része – hívta fel a figyelmet Kelemen Attila Ármin a Lopott szobrok, gazdátlan értékek című kerekasztal-beszélgetésen kedd este, amelyet a Bolyai-klubban szervezetk arról, hogy mi jellemzi a várost a köztéri szobrok tekintetében.

A vitaesten Peti András alpolgármester, Soós Zoltán történész, önkormányzati képviselő, a Maros megyei múzeum igazgatója, Pál Péter restaurátor, műemlékvédő, Gagyi József egyetemi tanár, Orbán János művészettörténész osztotta meg észrevételeit, véleményét a város köztéri szobrairól. A közönség soraiban képzőművészek is ültek, többek közt Hunyadi László, Bálint Károly, Kiss Levente, Pokorny Attila szobrászok.

A Kárpátokon kívül nincs annyi lovasszobor, mint Erdélyben, aminek ideológiai magyarázata van, ahogy az 1990 utáni „szoborháborúknak” is – vélekedett Pál Péter. „Rosszabbnál rosszabb szobrok születnek, nem az esztétikai szempont számít, hanem a siker, az, hogy nekünk is sikerült, nem csak nekik” – foglalta össze azt, hogy Marosvásárhelyen a románok és a magyarok is saját szobraik felállításához ragaszkodnak.

A köztéri szobrok szerepe az lenne, hogy álljon valami a téren, ami az embereknek tetszik. Ezzel szemben Marosvásárhelyen a ’60-70-es években állított alkotások töltik be ezt a szerepet, azok is egyre rosszabb állapotba kerülnek, úgymond gazdátlanná váltak – hangzott el.

Soós Zoltán arra hívta fel a figyelmet, hogy a városnak nincs szobor-múltja, az egyetlen köztéri emlékmű, ami még a 19. századból maradt fenn, az a Székely Vértanúk Emlékműve, a többi 1944-ig megszűnt, a történelmi események áldozata lett.  A 90-es éveket követően az esztétikai igény háttérbe szorult, szabályozás nem létezik, úgy jelentek meg egyes szobrok, hogy nem lehet tudni, ki a megrendelő, a kezdeményező, másokat ajándékba kapott a város. „Megállíthatatlan ez a folyamat, Mihai Viteazul után most egy Decebal-szoborral akarják megajándékozni a várost” – mondta Soós.

Gagyi József a terek használatáról, a városi társadalmi csoportokról beszélt, a szobrok ünnepi, illetve hétköznapi használatát taglalta. Amióta város van, az egy olyan tagolt világ, amelynek van központja és perifériája, vannak fizikai és szociális terei – hívta fel a figyelmet az egyetemi oktató.