Valljuk be: szeretünk kukkolni. Szeretünk beleskelődni idegen családok hétköznapjaiba, és élvezettel megállapítani, hogy ők se különbek, mint mi, amikor azt hiszik, nem látja őket senki.

Amikor a Carnage című Polanski-film megjelent, amely egyetlen családi nappaliban, valós időben, összesen négy szereplővel vezeti végig a nézőt a formálisnak induló látogatás illedelmességétől a totális kiborulásig, tarolt a díjak mezején, de nem lett kasszasiker. Főleg a konzervatív amerikai középosztály fordult el szégyenkezve az eléje tartott tükör elől, az európai mozilátogatók körében jóval nyitottabban fogadták a filmet Jodie Foster, Kate Winslet, John C. Reilly és Christoph Waltz zseniális alakításában. Szeretünk kukkolni, míg ki nem derül, hogy minket éppúgy csak fátyolvékony etikett választ el a totális kiborulástól, mint őket, a történet szereplőit.

Lars Norén darabja, a Démonok sokkal korábban íródott (1983-ban), mint a Carnage szövegkönyve alapjául szolgáló dráma (2006-ban volt a darab ősbemutatója, a film 2011-ben került a mozikba) – a magyar közönség számára mégsem ismerős, egyszerűen azért, mert az eredetileg svéd szöveget máig nem fordították le magyarra. Románra viszont igen, és ezt felhasználva vágott bele a Jolly Színház és az Artimo Társulat Erdély első lakásszínházi előadásának megvalósításába.

A szereplők: két házaspár (Katarina – Frank: Györgyjakab Enikő és Radu Lărgeanu valamint Jenna – Tomas: Alexandra Tarce és Miron Maxim). A helyszín: Katarináék nappalija. A színrevitel szempontjából keresve se lehetett volna ideálisabb teret találni: a Jolly Színház mecénásának nappaliját kis szintkülönbség választja ketté, mintha a családi otthont eleve színházi előadások gondolatával építették volna. A közönség mintegy 20 tagja a három lépcsőfoknyival magasabb térben kialakított nézőtéren ül, a játéktér valóban a családi nappali, háttérben a konyhával – alig kellett valamicskét átalakítani rajta a produkció kedvéért.

A Katarina-Frank páros gyermektelen, náluk ez egy egész sor frusztráció és fájdalom forrása, Jenna és Tomas párosnak két kicsi gyermeke van – náluk meg ez a baj. Katarina egész női mivolta szeretetért ácsingózik, adna, de nincs kinek, unatkozik, rosszkedvű, feléletlen asszonyi energiái önmaga ellen fordulnak. Györgyjakab Enikőnek, a Kolozsvári Állami Magyar Színház művészének ez a második nagyobb, román nyelvű szerepe (az első Matei Vișniec Bohóc kerestetik – Angajare de clovn volt, amelyet ez év áprilisában mutattak be a Kolozsvári Rádió stúdiótermében, és azóta töretlen sikerrel játsszák különböző alternatív helyszíneken). A színésznő számára a másnyelvűség szemmel láthatólag nem akadály, sőt inkább lendület, dobbantás a karakter megkövetelte sebezhetőség, játékosság és őrület fele. „Ha nem mondjuk egymásnak a telefonbeszélgetés végén, hogy puszillak, rögtön aggódni kezdek…akkor valami nincs rendben, ugye, Frank?...Az utolsó pillanatig várom, és ha mégsem mondta, hogy puszillak, hát nem érzem jól magam utána. Halálodig kell mondanod azt, hogy puszillak” – mondja Katarina, akit inkább a kielégítetlenség, mintsem a vonzalom űz szomszédja, Tomas karjaiba.

Férjével, Frank-kal (Radu Lărgeanu) való viszonyáról már azt is kevés állítani, hogy házasságuk válságban van. A válság válságát is megélték már, a „ki a hibás?” vagy „mi a hibás?” kérdések rég meghaladottakká váltak. Az asszony depressziója vagy meddősége, a férj agresszivitása vagy homoszexuális hajlama volt először – ki tudja azt már? Csak azt lehet tudni (és ezt a néhány méterre ülő, feszengő, kukkoló, a ruhák halk susogásától hallótávolságban levő néző is tudja), hogy itt naponta dagad elviselhetetlenre a páros magány, mégsem találja egyik fél sem a kiutat. A kiút legfeljebb a konyháig vagy a szomszédok lakásáig vezet. És onnan ismét haza.

Talán zöldebb a szomszéd gyepe, boldogabb-e a kétgyermekes ifjú pár az átellenben lévő lakásból? Jenna és Tomas átjönnek Frankékhoz vizitbe, de közben fél füllel otthon vannak: telefonon mindvégig az alvó gyermek szuszogását hallgatják.

Jenna (Alexandra Tarce) fiatal, jóindulatú, naiv, sem tétovaságán, sem szülésből ocsúdó testén nem segít férjének közönyössége.  Noha fiatal és termékeny, ő az, aki mindenkivel szemben alárendelt helyzetbe kerül: férje szemében visszataszító, hogy folyton csak szül, szoptat és izzad, Katarina rafinált nőiessége mellett szürke kisegérnek érzi magát, Frank pedig szexuális tárgyként kezeli, pillanatnyi oldószerként saját kínzó bizonytalanságaira, amelyek egész lényét görcsbe bénítják.  

Tomas-t, Jenna férjét a legnehezebb kibillenteni: minden megvan benne, ami szükséges a középszer magabiztosságához. Isten ments az őszinteségtől, gondolják a Tomas-félék, mert tudják: egy őszinte mondat, és az ember menten szörnyeteggé válik. Az alkohol és a felkorbácsolt indulatok mégis kiborítják a bilit. „Mi van veled?” – förmed rá feleségére, ráadásul vendégségben, Frank és Katarina előtt. „Mi a fenéért nem lehet veled másról beszélni, mint a gyerekekről, és azokról a gyerekekről, akikkel együtt játszottak, és azok szüleiről, és hogy ők milyen furák és hogy néznek ki reggelente? Te semmi mást nem tudsz csinálni, csak másokat szapulni, magunkat meg dicsérni! Tényleg olyan jó nekünk? Jó nekünk? Igazán jó?”

A néző meg ül ebben az ismeretlen és mégis oly ismerős nappaliban, meg-megriadva, amikor a szereplők túl közel merészkednek féltve őrzött védőburkához, mégis székhez szegezve, felkorbácsolt szégyenérzettel, haraggal, hívatlanul érkező önkritikával. Nem, nem vagyunk jobbak, és ŐK sem azok.

A Răzvan Mureșan által színre vitt lakásszínházi előadást eddig mintegy hét-nyolcszor játszották, mindannyiszor „teltházzal”, ami azt jelenti, hogy a húsz férőhelyes nézőtér mellett minden lehetséges alternatív ülőhelyet elfoglaltak a nézők a játéktér körül. A produkció helyszínből és technikai körülményekből adódó hiányossága, hogy nem megoldott a más nyelvre fordítás, a darab pedig meglehetősen szövegcentrikus, ezért csak azoknak nyújt maradéktalan színházi élményt, akik értenek románul. A helyek korlátozott száma és a nagy érdeklődés miatt érdemes előre helyet foglalni, ezt a demoni@artimo.ro emailcímen megtehetik az érdeklődők, még többet pedig itt lehet megtudni az előadásról. 

https://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=nCy9lrt2woA