"Már tárgyalunk a következő Félszigetről"
A legtöbb Félszigetező már kimosta a ruháit, lekopott a henna-tetkó, visszaadta a kölcsönkért sátrat, lájkolta a haverekkel közös fotókat, amelyek koncert, sörözés, vízbeugrás közben készültek. És a Félszigetes emlékeket eltette télire... Nem így a szervezők, akik még mindig a fesztivál utómunkáin dolgoznak, és közben már megkezdték a tárgyalást a jövő évi potenciális támogatókkal. Bodor László fesztiváligazgatót a legsűrűbb elfoglaltság közepette faggattuk a kerek évfordulót megért Félsziget tapasztalatairól és jövőjéről.
Véget ért a Félsziget jubileumi, tizedik kiadása. Tíz év már elegendő idő ahhoz, hogy visszatekintve te, aki a kezdetektől szervezéssel foglalkozol, lásd a rendezvény fejlődésének dinamikáját. Voltak hullámhegyek és hullámvölgyek – hol tart most a Félsziget?
Tíz év alatt sokminden történt Romániában, illetve a nemzetközi fesztiválpiacon is. A gazdasági helyzet és az emberek mentalitásváltása mind befolyásolja a rendezvény dinamikáját. Jómagam a fesztivált egy kiforrt rendezvénynek tekintem mind koncepciójában, mind a közönségünk elvárásainak ismerete szempontjából. Két nagyobb mérföldkövet – inkább nevezzük így, mintsem hullámhegynek-völgynek – látok a fesztivál történetében: 2004, amikor a Sziget fesztivál a rendezvény mögé állt, illetve 2009, amikor átalakítottuk a stratégiánkat, és nevesebb előadókat hívtunk a Maros-partra. A gazdasági helyzet, a közönségünk, illetve a nemzetközi fesztiválpiac lesz az, ami meghatározza a fesztivál elkövetkezendő éveit.
A fesztivál a tíz év alatt önjáróvá vált, a közönséget már rég nem kell „lasszóval fogni". Sokan egész évi programjukat, nyári szabadságukat a Félszigethez igazítják, ez az az esemény, amiről semmiképpen sem akarnak lemaradni. Én is tudok sok ilyen embert, meg te is, meg minden ismerősünk. De van pontos számadat róluk, a betonbiztos bázisról? Kommunikáltok velük? Mennyire szólhatnak ők bele a jövő évi programba?
Minden évben szociológusok segítségével megpróbáljuk felmérni az adott év fesztiválozóinak személyiségét, viselkedését, társadalmi rétegződését. Sokat segítenek a közösségi hálók is a gyors visszajelzésekben, habár ezek annyira nem mérvadóak tapasztalataink szerint, ezért súlyozni kell a közösségi hálókon keresztül érkező feedbacket. A nagyobb, közkedvelt zenei stílusokat könnyebben beazonosítjuk, és nyilván innen indul a zenei program. Minden stílusból megpróbálunk „must see" kategóriás neveket hozni. Ami a folytonos kommunikációt illeti a fesztiválközönséggel, itt még van mit fejlődnünk.
Évek óta több tíz program fut reggeltől estig, minden nap, és mégis, azt hiszem, nem volt olyan rendezvény, amelynek ne lett volna közönsége. A déli hőség óráit leszámítva, minden sátornál, minden helyszínen voltak érdeklődők. Van-e adat arról, hogy inkább kultúrafogyasztó vagy inkább vetélkedőket, sportot kedvelő a Félsziget fesztivál közönsége?
Elsősorban határozzuk meg azt is, mi a célja a minél több művészeti ágazat megjelenítésével a fesztiválnak. Nem titkoljuk, hogy egyfajta nevelő jelleget is szeretnénk kölcsönözni a fesztiválnak, és ezt elsősorban a sokszínű kulturális tevékenység által tudjuk biztosítani. Természetesen a szelektív hulladékgyűjtés, a sport népszerűsítése, a különböző szociális munkát végző szervezetek jelenléte mind ezt a célt szolgálja. Nem titok, hogy a „csatahajót" a zenei felhozatal jelenti, viszont a más művészeti ágak is szép számú közönségnek örvendenek, ebből kiindulva azt gondolom, hogy általános kultúrafogyasztó közönség látogat ki a fesztiválra, és nagyon remélem, hogy a bulikon túl közvetíteni tudunk egy pozítív életérzést is.
Marosvásárhely fontos brandje lett a Félsziget, de a vásárhelyiek mintha nem repesnének az örömtől. Sokan ki se mennek a fesztiválra - előző években taxisoktól, idősebbektől többször hallottam, hogy „ott csupa drogos van". Hogyan kommunikáltok a vásárhelyiekkel? Van valami stratégiátok, hogy becsalogassátok őket a fesztiválra, meggyőzni, hogy távolról sem a drogról és a züllésről szól ez az egész?
2010-ben és 2011-ben külön figyelmet fordítottunk erre, sajátos üzenettel („Marosvásárhely – a fesztiválváros") próbáltuk megszólítani őket, Vekker Verda néven egy vetélkedőt indítottunk, autós matricákat osztogattunk, kivittük Dub FX-et a városközpontba egy rövid ingyenkoncertre, és a zenei kínálat összeállításakor is figyeltünk a marosvásárhelyi közönség megszólítására. Nyilván az volt a célunk, hogy a marosvásárhelyiek érezzék magukénak a rendezvényt, legyenek büszkék arra, hogy ők adnak otthont az ország legnagyobb fesztiváljának. A jegyeladásban azonban nem mutatkozott meg, hogy ezekkel a kampányainkkal átütő sikert értünk volna el. Ehhez képest idén, amikor nem üzentünk külön a helyieknek, hanem csak közös ünneplésre hívtuk őket féláron, mint mindenki mást, jóval több bérletet adtunk el a városban.
Minden évben felröppen a hír, hogy elköltöztetitek a fesztivált. Márpedig a Félsziget nem véletlenül jött létre a „két víz között", hisz nyári periódusról lévén szó, a víz közelsége, a fürdés lehetősége sokat lendít a fesztiválozók közérzetén. Egyszóval, jövőre ugyanott találják majd a fesztiválozók az áhított Félsziget-bejáratot?
Részünkről ez nem kérdés, mi is nagyon szeretjük a helyszínt. Viszont ahhoz, hogy jövőben is megszervezzük a fesztivált, három dolog nélkülözhetetlen: a támogatói hozzáállás, a területek kérdése és az önkormányzatokkal való partnerség kérdése. Abban az esetben, ha valamelyik területen nincs megegyezés, akkor a fesztivál jövője kérdésessé válik. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy minden évben elölről kell kezdenük a tárgyalásokat mind az önkormányzattal, mind a területtulajdonosokkal. Ezek a tények kiszámíthatatlanná teszik a tervezést, és bizonyos értelemben megnehezítik a mi dolgunkat is. Nyilván arra törekszünk, hogy kiszámíthatóbbá tegyük a fesztivál jövőjét.
Aktuális társadalmi kérdéseket nem hallgattok el, sőt, ezeknek nyílt fórumot biztosíttok a Félszigeten. Így van ez a környezetvédelemmel, vagy például az idén a Mikó-üggyel. Ezeken a fórumokon politikusok is részt vesznek. Hogyan fogadják őket a fesztiválozók?
Egyrészt a környezettudatos nevelés nem újkeletű a fesztiválon, minden évben nagy hangsúlyt fektetünk rá, másrészt a fesztivál nyitott mindenki számára – legyen az politikus, művészember vagy bármilyen közéleti szereplő. A fesztiválon mindenki megélheti saját szabadságát, szórakozhat és találkozhat régi ismerősökkel. Mi senkit nem akarunk lenyomni a fesztiválozók vagy a média torkán, és véleményem szerint a politikusok sem ezért jönnek. Az más kérdés, hogy vannak olyan médiatermékek, amelyek fontosabbnak tartják a politikusok jelenlétét, mint a fesztivál programját – magyarán: úgy tűnik, erre is igény van. A Mikó-ügy azonban egy különleges eset, amely nem csak a politikumra vagy az egyházra tartozik, hanem a közösségünkre, és ezért is biztosítottunk teret az ügynek.
Milyen zenekarokat terveztek meghívni a következő, 11. Félszigetre? Műfajilag lesz eltolódás valamilyen irányba?
A zenei program nem áll össze egyik napról a másikra, nyilván itt is számos tényező játszik közre abban, hogy végül kik lépnek fel a fesztiválon. Vannak olyan előadók, akikről tudjuk, hogy nagy rajongóbázissal rendelkeznek, és vannak olyanok, akiknél kockázatot kell vállalnunk. Idén például Tinie Tempah meghívásával kockáztattunk, mivel korábban a fesztiválon nem volt jellemző nemzetközi popsztárok fellépése. De bejött, és általa egy új réteget is el tudtunk érni. Általában a headlinerekkel kezdődik a tervezés, összeírjuk azt a 20-30 előadót, akiről úgy gondoljuk, hogy beválna, aztán elkezdjük szűkíteni a kört, és a (nem megfelelő időpont miatt vagy anyagi okokból) kiesők helyére új nevek kerülnek. Amit mindig szem előtt tartunk, hogy több korcsoportot és több zenei stílus kedvelőit is meg tudjuk szólítani. Tehát legyen friss és veterán előadó is, legyen rockzene is, elektronikus zene is. {loadposition OTP} Amikor már kezd körvonalazódni, hogy kiket van esélyünk „megszerezni", akkor ehhez igazítjuk a többi nemzetközi előadót, illetve a magyar és román fellépőket. Persze van úgy, hogy egy sztárelőadóval mégsem sikerül megállapodni, és akkor kezdődhet elölről a tervezés. Ami a stílusokat illeti, eddig is az eklektika, a változatosság volt a Félsziget egyik ismérve. Ami szerintünk szerencsés, de nyilván sok kritika is ér miatta, hiszen folyton azt vágják a fejünkhöz azok, akik nem kedvelnek egy bizonyos műfajt, hogy túl sok előadó van abból a bizonyos műfajból. Ami biztos: 2013-ban is lesz rock, metál, punk, reggae, dubstep, drum and bass, house és trance a Félszigeten. Az arányokat majd meglátjuk.
És végül egy kicsit személyesre fordítva a szót: igaz, hogy a fesztiválszervező soha nem pihen? Azért, gondolom, ti is kivesztek egy jól megérdemelt szabadságot... mikor kell elkezdeni a jövő augusztus végi rendezvény szervezését, hogy minden időben meglegyen?
(Nevet) Hát van néhány hét, amikor valóban a pihenés és munka közti arány jóval a munka fele tolódik. Igazából egész éves munka a fesztivál előkészítése és lezárása. Már elkezdtük a tárgyalásokat a támogatókkal a jövő évi fesztiválra, és közben meg igyekszünk lezárni az idei rendezvényt. Ami a szabadságot illeti, sajnos az idén kimarad – egyelőre még sok a dolog.
- 34349 órája
NBA: Stephen Curryt nézni egy sima edzésen is élmény (VIDEÓ) - 34351 órája
Kiváltságokkal jár majd a koronavírus elleni oltás beadatása? - 34351 órája
Férfi kézi BL: vesztes finálék után végre győzni szeretne a Telekom Veszprém - 34353 órája
Megkéselte a szomszédja, mert túl hangosan horkolt - 34354 órája
Ilyen igazolást kapunk a koronavírus elleni oltás után - 34354 órája
„Imádkozz, és törekedj a jóságra” – így nevelte fel hét gyermekét a 101 éves, székelyföldi Marcsa néni