A húsz éve elhunyt Vetró Artúr munkáiból nyílt emlékkiállítás a kolozsvári Minerva-házban. A gazdag életműből összeállított tárlatot - amely szobrokat, festményeket, grafikákat, sőt ékszereket sorakoztat fel a kolozsvári közönség előtt – Tibori Szabó Zoltán újságíró méltatta, felidézve a művész életének főbb állomásait.

Vetró Artúr 1919 augusztus 3O-án született Temesváron, 1938–1944 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, majd hazaköltözött Erdélybe, 1948–1982 között Kolozsváron először a Magyar Művészeti Intézet, majd a Képzőművészeti Főiskola szobrászati tanszékén volt tanár. Emberközpontú, harmonikus, klasszikus ízlésre valló alkotásain érződik a keleti filozófia hatása.

"Apám az egyiptomiaktól, görögöktől, etruszkoktól tanultakat hasznosította művészetében, a tökéletes formák megmintázását, ahol a sík, avagy a lapos felület nem létezik, ily módon a szobrokból kiáradó kisugárzás elbűvöli a szemlélőt. Erre az igazságra igyekezett rávezetni, amire most, 64 éves fejjel kezdek ráeszmélni én is" – mondta a megnyitón fia, Vetró András, maga is szobrászművész.

Vetró András felidézte azokat a derűs órákat, amikor apja barátjával, Zsögödi Nagy Imrével közösen dolgozott, kölcsönösen leteremtve és kritizálva egymást. Ennek a kreatív, alkotói vetekedésnek emlékét őrzi a nagyváradi Ady-szobor és Nagy Imre mellszobra.

"Ha most itt lenne – de higgyük azt, hogy ő most itt van -, nem szólna semmit, hanem csak Buddha tanítása szerint, a nagybetűs Csend útján értekezne velünk" – zárta beszédét Vetró András.

Vetró Artúr 1992 február 25-én hunyt el Kolozsváron. Az emlékére szervezett kiállítás szeptember 24-éig tekinthető meg a Minerva Házban, 11 és 16 óra között. Cím: Kolozsvár, Jókai (Napoca) utca 16 szám, I. emelet, Cs. Gyimesi Éva terem.