Kósa András László: ismertté kell tenni a magyar gasztronómiát
Kósa András László szeptember elején foglalta el a Balassi Intézet Bukaresti Magyar Kulturális Központjának igazgatói székét, miután az hónapokon keresztül üresen állt. A mindössze 35 éves, de már nagy szervezői tapasztalattal rendelkező intézményvezetőt terveiről és az első benyomásokról faggattuk.
Mintegy két hete foglaltad el az igazgatói széket a bukaresti Magyar Kulturális Intézetben – hogyan fogadtak a kollégák és a rokon intézmények vezetői? Szokod a román fővárost?
Igen, éppen két hete érkeztem Bukarestbe, de köztudott, hogy május második felétől neveztek ki a Balassi Intézet – Bukaresti Magyar Intézet élére, s így már június elején elutaztam találkozni a kollegákkal. Tehát őket sem váratlanul, sem ismeretlenül nem érte az idei ősz. Most az egymáshoz szokás, egymás munkaritmusának és –stílusának összecsiszolódása van éppen folyamatban.
Igyekszem egyensúlyt kialakítani az intézeti munka, a reprezentálás és a rokon intézményekkel történő kapcsolatfelvétel, bemutatkozás terén is. Éppen ezért arra még nem volt sok idő, hogy mindenhova eljussak, ahova terveztem. Ami a klasszikus értelemben vett diplomáciai kapcsolatfelvételt illeti, természetesen találkoztam már Füzes Oszkár nagykövet úrral, valamint Magdó Jánossal, az új kolozsvári főkonzullal is, aki látogatást tett az intézetben, s a Kolozsvárra tervezett Magyar Intézet kapcsán is váltottunk néhány szót.
Az intézetben idén ősszel volt már egy hegedűhangverseny, az Apa és fia (Simon Endre és Simon Zsolt) kiállítása, valamint a kolozsvári Flaute Dolce koncertje. Október elején lesz a huszadik évfordulója annak, hogy a bukaresti intézet megnyitotta kapuit, ebből az alkalomból rendezvénysorozattal készülünk. Vagyis zajlik az élet... Találkoztam a jazz.ro oldal szerkesztőjével, aki tavasszal egy Jazz in Church (Jazz a templomban) programhoz keres magyar fellépőket, s partnerként számít ránk abban, hogy Snétberger Ferenc koncertjére sor kerüljön. Ellátogattam a Colors Art Galériába, ahol október elején a nagybányai művésztelep alkotásaiból nyitunk kiállítást.
A protokolláris jellegű találkozókat is igyekszem beépíteni heti programomba, de bevallom, ez némileg háttérbe szorult az első napok tempós intézeti munkája kapcsán. Andrei Margával, a Román Kulturális Intézet frissen kinevezett igazgatójával viszont a közeljövőben feltétlen találkozni szeretnék.
Mi volt a legeslegelső dolog, amit csináltál a MKI igazgatójaként?
Sose gondoltam volna, hogy erre a kérdésre ennyire nehéz lesz a válasz...Most átgondolva az elmúlt két hétben történteket, nagyon hosszúnak tűnik ez az idő, bár én gyakran rövidnek éreztem az eltelt napot. Korán kelő típus vagyok, így mindig a kollegák előtt érkezek az irodámba. Az első hétfő reggel is – a takarítónőt követően – én érkeztem elsőnek, így volt időm némileg otthonossá tenni az íróasztalom. Fontosnak tartom azt, hogy egyféle saját rendet alakítsak ki magam körül. Nem vagyok az a fajta zseni, aki átlát minden káoszon...
És a második?
Nem kezdtünk a klasszikus értelemben vett intézeti értekezlettel, hanem felkerestem a kollegákat, s igyekeztem bepillantást nyerni munkakörük mellett a munkaritmusukba is. „Előző életemben" vállalati tréningekkel is foglalkoztam, így ez a múltam még visszaköszön vezetői habitusomban is.
Tavaly év végén Bretter E. Zoltán, a leköszönő igazgató azt mondta, politikai indíttatású volt a leváltása. Hatos Pál főigazgató részéről meg ingerült nyilatkozat érkezett, ő a fegyelem hiányára panaszkodott, arra, hogy Bretter nem volt elérhető munkaidőben, stb. El is telt néhány hónap, amíg a kinevezésed megtörtént. Van tehát egy tapintható konfliktus... Neked milyen a viszonyod a leköszönt igazgatóval, volt valamiféle átadás, hagyakozás, egyeztetés?
Valóban eltelt már 8 hónap, amióta nem volt igazgatója a Bukaresti Magyar Intézetnek. Éppen ezért a megszokott átadás-átvételre nem kerülhetett sor. Ugyanakkor ismerem Bretter E. Zoltán bukaresti tevékenységét, s jó néhány olyan ötlet van, amit igyekszek továbbvinni, illetve megvalósítani.
Folytatod az általa elkezdett projekteket vagy egészen új csapást vágsz magadnak?
Nem hiszek abban, hogy teljesen új csapást kellene vágni, hisz az elmúlt 20 évben tető alá hoztak olyan rendezvényeket, amelyek ma már hagyományosnak mondhatók, s amelyeket a bukaresti közönség évről évre vár. De nem tagadhatom, hogy minden intézetvezetői váltás új szemlélettel is jár. Igyekszem rendkívül pragmatikusan, s az újdonság nyújtotta dinamizmussal hozzáállni, hogy felpörgessük az intézet tevékenységét és mindennapjait is.
A programot nézve gazdag és színes eseménynaptárt állított össze az őszi időszakra az Intézet. Az MTI-nek is úgy nyilatkoztál kinevezésedkor, hogy a magyar kultúra sokszínűségét szeretnéd megértetni a román társadalommal. Mi lesz ennek az útja-módja? Konkrétan, milyen ágazat, műfaj vagy jelenség képviseli leginkább ma a magyar kultúrát, amelyről úgy érzed, még nem ismeri a román kultúrafogyasztó réteg és érdemes megismernie?
Ha egyetlen szegmensét kell kiemelni annak a tevékenységnek, amit a Bukaresti Magyar Intézet újonnan vállal, akkor talán meglepő, de én a magyar tudományosság világraszóló eredményeit említeném, hiszen miközben képzőművészeti tárlatok, koncertek, filmvetítések gyakran valósultak meg az intézet szervezésében, addig a tudományosság eddig kevésbé volt hangsúlyos.
Egyébként nincs olyan ágazat, amelyre rámondható, hogy önmagában „leginkább" képviseli a magyar kultúrát, de például a gasztronómia és borkultúra megismertetése is egy olyan terület, amely színesítheti a megszokott képet...
Hogyan látod a sepsiszentgyörgyi Intézet tevékenységét?
Rendkívül fontos szerepet tölt be a magyar–magyar kulturális párbeszéd kapcsán a sepsiszentgyörgyi intézet. Azt gondolom, hogy Hadnagy Miklós után – aki elindította ezt az intézetet – most Lakatos Mihály is ugyanolyan lendülettel és elkötelezettséggel valósítja meg az intézet célkitűzéseit, miközben a bukaresti fiókintézeteként működik, azért én annak vagyok a híve, hogy a programok kitalálása kapcsán önállóan és felelősen döntsön a mindenkori sepsiszentgyörgyi intézetigazgató, s csak azt tudom mondani, hogy kollegáimmal azon vagyunk, hogy segítsük munkáját, ha erre szükségét látja. Voltak és természetesen lesznek olyan tárlatok, amelyek a két intézet együttműködésében valósulnak meg, s így Bukarest mellett erdélyi városokba is eljuthatnak.
Szerinted van remény arra, hogy Kolozsváron is legyen Magyar Kulturális Intézet?
Csak azt tudom mondani, amit L. Simon László, kulturális államtitkár: „A magyar állam részéről a politikai szándék megvan". Ősszel elindulhatnak a tárgyalások az Intézet megnyitásának jogi feltételeiről, illetve tudtommal a jövő évi költségvetésben elkülönített forrás áll rendelkezésre a Kolozsvári Magyar Intézet megteremtésére.
Mit tudsz a Bukaresti Magyar Kulturális Központ törzsközönségéről? Sokan vannak vagy kevesen? Magyarok vagy románok?
Alapvetően a román közönségre fókuszál tevékenységünk, hiszen a magyar közönség számára a Petőfi Ház nyújt programokat. De ez természetesen nem kizárólagos, ugyanis a nagykövetség munkatársai mellett nagyon sok Bukarestben élő magyar jelezte már, hogy eddig is részt vett az Intézet által szervezett programokon, s ezután is várja az információkat ezek kapcsán.
A sok vagy kevés szubjektív kategória, de azt tudom mondani, hogy a rendezvényeken teltház van. Ha egy intézeti koncertről van szó, akkor 60-80 ember biztosan van az egyébként nem túl nagy teremben, de a Kulturális Intézetek Éjszakáján közel 500 ember fordult meg nálunk. A Magyar Filmhét a Parasztmúzeumban szintén teltházas esemény szokott lenni november végén.
Úgy nyilatkoztál, hogy a Szentgyörgyre tervezett erdélyi magyar kortárs képzőművészeti múzeum létrejöttét támogatja majd az általad vezetett intézmény. Mivel tud segíteni, hogy látja ennek megvalósíthatóságát az intézet és az új igazgató?
Ez egy olyan kezdeményezés, amely Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád és a Kovászna megyei Tanács elnöke, Tamás Sándor is prioritásként kezel. Már el is kezdődött a leendő épület helyének megtalálása, valamint a forrásteremtés fázisába lépett a projekt. Németh Zsolt, külügyi államtitkár arra kért, hogy a múzeum létrejötte kapcsán a munkacsoportban részt vegyek, mint a Bukaresti Magyar Intézet igazgatója. Ez azt is jelenti, hogy személyesen is érintett vagyok a folyamatban. Fontosnak tartom, hogy a kultúrdiplomáciai feladatok mellett nemzetpolitikai szempontok is vezessék intézetünk működését. Márpedig az Erdélyi Galéria létrejötte egy ilyen nemzetpolitikai projekt, amelynek megvalósulása mandátumom fontos eleme.
Bretter E. Zoltán megkezdett projektje a BMKK tetőterében kialakítandó előadóterem. Mesélj egy kicsit erről, mekkora a befogadókészsége, milyen előadásokat képzelsz el ide?
Az épület tetőterében, a belső kupola fölött van egy kihasználatlan tér, ahol 50-60 fő befogadására alkalmas termet lehetne kialakítani, megfelelő szigeteléssel, illetve középen egy modern előadásoknak megfelelő térrel. Vagyis ez úgy nézne ki, hogy a nézők körbe tudják ülni a színpadot – de természetesen az is elképzelhető, hogy valamely felét lezárjuk, ha az előadás úgy kívánja meg. Nagyon remélem, hogy az erdélyi magyar színházak bukaresti vendégszerepléseinek a közeljövőben már intézetünk adhat otthont.
A harmadik nagy terved a magyar bisztró az intézmény székhelyének közelében. Miért tartod ezt fontosnak?
Egyszerűen fogalmazva a gasztronómia a kultúra és az étel közötti összefüggés tudománya. Vagyis a fogyasztói társadalomban a kulturális életnek egy olyan szelete, amely mindenképpen része kell legyen a Bukaresti Magyar Intézet programjának. Elképzelésem szerint egy olyan teret kell kialakítani, ahol délelőtt a magyar sajtótermékek forgatása mellett kávézni lehet, délben magyaros menüvel várja majd a vendégeket, este pedig teret ad a borkóstolóknak, irodalmi esteknek, beszélgetéseknek. Nagyon fontos találkozási pontja lehet Bukarestben mindannak, ami magyar.
A Balassi Intézet az idei év prioritásai közé sorolta a sportot. Tervezel sportrendezvényeket? Esetleg meghívod a magyar olimpikonokat és paralimpikonokat a fővárosba?
Jövőre román-magyar válogatott labdarúgó mérkőzésre kerül sor a 2014-es világbajnoki selejtezősorozat keretében. Kihagyhatatlan lehetőség, hogy a két futball közös elemeire összpontosító programok legyenek, akár beszélgetés romániai magyar labdarúgókkal, vagy olyan román futballistákkal, edzőkkel, akik Magyarországon szerepeltek. S természetesen ennek a programnak része kell legyen egy futball-kiállítás is, amely megvalósításában reményeim szerint együttműködő partnerre találunk a budapesti Román Kulturális Intézetben is.
A közös, immár nemcsak román-magyar, hanem szlovák jégkorong bajnokság, a MOL Liga kapcsán is adódik a lehetőség, hogy olyan sportvonatkozású eseményeknek legyünk házigazdái, amely szintén erősíti a két ország közötti kapcsolatot, ráadásul immár bekapcsolva Szlovákiát is. Természetesen ebben a Pozsonyi Magyar Intézettel is közösen gondolkodunk.
Ami paralimpiát illeti, Novák Ede, tusnádfürdői kerékpáros világraszóló sikert ért el román színekben a londoni olimpián. Csíkszeredában közel ötezren fogadták a hazatérő kerékpárost, s jelentős érdeklődés van a magyarként román színekben olimpiai érmeket nyerő versenyző élménybeszámolójára Bukarestben is.
Magyar nyelv oktatásával is foglalkozik az intézet. Mekkora sikerrel? Ki akar magyarul tanulni Bukarestben?
Én magam is meglepődtem, hogy hány e-mail érkezik naponta, amelyben az október elején induló nyelvkurzusok iránt érdeklődnek. Tavasszal például két párhuzamos csoportot is kellett indítani, annyian jelentkeztek. Alapvetően olyanok érdeklődnek nyelvóráink iránt, akik valamely cég munkatársaiként magyar partnerekkel dolgoznak nap, mint nap. Vagy megerősíteni kell magyar nyelvtudásukat, vagy igen gyakran az alapképzés iránt érdeklődnek. A hungarológián tanuló diákok a szükségesnél kevesebb óraszámban tanulnak magyar nyelvet, így ez egy remek lehetőség, hogy nyelvi kompetenciáikat erősítsék.
Erről jut eszembe: egy irodalmi esten beszéltek arról az összegyűlt erdélyi magyar szerzők, hogy míg a román írókat sokan fordítják magyarra, addig ez fordítva már nem működik olyan jól. Emiatt aztán nem is nagyon ismerik a románok a magyar irodalmi műveket. Ez irányban tud tenni valamit a BMKK?
Igen, míg 1989 előtt volt egyféle kölcsönösség az irodalmi művek fordításában, addig az elmúlt időszakban ez jelentősen elmaradt az elvárhatótól. Éppen ezért fontos pontja volt pályázatomnak, hogy intézetünk úgymond promotorja legyen egy fordítói „piac" kialakulásának. Mivel a könyvnyomtatás drága műfaj, ezért is gondolom, hogy a digitális felület egy fontos megjelenési formája lehet ezeknek a fordításoknak. S erre meg kell találni a két ország nyújtotta támogatás mellett az EU-s forrásokat is.
Mivel foglalkozik a Bukaresti Magyar Kulturális Központ igazgatója szabadidejében? Például mit tervezel a hétvégére?
Szűk bukaresti tartózkodásom alatt arra még nem volt példa, hogy szabad hétvégém legyen. Múlt héten a medgyesi filmfesztiválon (Medias Central European Film Festival) jártam, illetve az ALTER-NATIVE Nemzetközi Rövidfilm Fesztivál szervezése kapcsán tartottunk egy találkozót Marosvásárhelyen. Egyelőre biztosan nem kell attól tartanom, hogy a következő időszakban unalmas hétvégéim lesznek, de ha lehetőségem adódik rá, akkor szeretnék sokat sétálni és biciklizni a bukaresti parkokban, illetve jobban megismerni a Bukarest melletti településeket is. A Prahova-völgyi borútra szívesen ellátogatnék tavasszal.
Még lesz időd foglalkozni az Alter-Native filmfesztivállal vagy a többi régi projekteddel, vagy rábíztad őket valaki másra?
Természetesen az ALTER-NATIVE-ot sem egyedül szervezem, sőt a napi munkát a kollegák vitték eddig is és viszik ezt követően is. Abban bízom, hogy az eddig vállalt „küldetésemet", éspedig, hogy Marosvásárhely mint filmes város váljon ismertté, a konkrét fizikai jelenlétem nélkül is tovább tudom vinni. Vagyis a jövőben is szeretném, hogy az ALTER-NATIVE díjnyertesei jelen legyenek az európai városokban. Ami pedig a Pro Minoritate kisebbségpolitikai folyóirat szerkesztését illeti, ott is vannak napi ügyek, amelyeket immár a kollegák végeznek nagyobb arányban, de a folyóirat működése továbbra is szívügyem, így reményeim szerint tudok kellő időt ráfordítani a szabadidőmből.
- 34956 órája
NBA: Stephen Curryt nézni egy sima edzésen is élmény (VIDEÓ) - 34958 órája
Kiváltságokkal jár majd a koronavírus elleni oltás beadatása? - 34958 órája
Férfi kézi BL: vesztes finálék után végre győzni szeretne a Telekom Veszprém - 34959 órája
Megkéselte a szomszédja, mert túl hangosan horkolt - 34961 órája
Ilyen igazolást kapunk a koronavírus elleni oltás után - 34961 órája
„Imádkozz, és törekedj a jóságra” – így nevelte fel hét gyermekét a 101 éves, székelyföldi Marcsa néni