A Teleki Téka Beszélő könyvek sorozatának harmadik rendezvényére került sor szerda este a könyvtár freskós szalonjában, Itáliai utazások címmel. Lázok Klára könyvtárvezető Haller Béla olasztanárral, Olaszország nagy ismerőjével beszélgetett, Henn János és Faragó Zénó színművészek pedig részleteket olvastak fel korabeli útleírásokból. Az előadás rendezője ez alkalommal is Barabás Olga volt.

Színház és irodalom, történelem, úti élmény, művészettörténelem jutott szerda este azoknak az érdeklődőknek, akik a számos aznap esti kulturális rendezvény közül éppen a Teleki Tékát választották. Lázok Klára, a könyvtár vezetője a 17-18-19-ik századi utazási szokásokról, élményekről, azok pedagógiai és kulturális sajátosságairól beszélgetett Haller Bélával, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum olasz szakos tanárával, Olaszország ismerőjével.

A kiinduló témája a beszélgetésnek a Grand Tour néven fennmaradt nagy itáliai utazás volt, amely a francia elnevezése annak, az általában két évet tartó útnak, amely során a világra kíváncsi ifjak, a művészek, tudósok, történészek, diákok bejártak egy olyan útvonalat, amely érintette Velencét, Veronát, Bolognát, Ravennát, Anconat, Padovát, Firenzét, Milánót, Rómát, Nápolyt, majd visszatért a kiindulópontba, az utazó szülővárosába.

Kezdetben a nemes ifjak, majd miután demokratizálódott ez az utazás, a tanulni vágyók szellemi pallérozását szolgálta. Az utazók között nagyon sok a francia, angol, német, holland, illetve a magyar. A magyarok közül Wesselényi Polixénia báró utazási élményeit emelték ki a beszélgetők. A 19-ik században utazgató magyar nemeshölgyet mai szóval emancipáltnak lehetne nevezni, hiszen egymaga járta be lányával és udvari kíséretével a neves olasz városokat, műemlékeket, templomokat, színházi előadásokat látogatott és a látottakat papírra is vetette.

Stendhal és Goethe is nagy rajongója volt Itáliának és az itáliai művészeteknek, de megfordult ott nagyon sok művésznövendék is, akik, ismervén a műemlékeket, a történelmi helyszíneket, idegenvezetéssel kerestek pénzt. Például a magyarok közül Ferenczy István szobrászművész Széchényi Istvánt kalauzolta éppen.

A Teleki Téka gyűjteményében található az első magyar nyelvű itáliai útleírás, Sándor István Egy külföldön utazó magyar levelei barátjához című munkája. Stendhal, Olaszország nagy elemzője, a műemlékekek iránt érdeklődik a leginkább, életét meghatározza a Milánóban, majd Firenzében töltött évek-évtizedek. A nagy francia íróról elneveztek egy olyan tünetet is, a Stendhal-szindrómát, ami egy katarzishoz hasonlítható érzés, pszichoszomatikus tünet, amikor a személyt nem csak lelki, de fizikai elváltozás is éri egy-egy különleges hely, műemlék, vagy műalkotás láttán.

A nagy itáliai körút szinte kötelezően Velencében kezdődött mindenkinek, a célállomás pedig Róma volt. Ahogy Róma főpályaudvarának neve is jelzi, a Termini, azt jelenti, hogy minden út vége. Rómából sokan továbbutaztak Nápolyba, hiszen a régészeti ásatások, a felszínre került ókori leletek vonzták az utazókat, ahogyan Szicília is, ahol az ókori görög kultúrának volt nagy a vonzereje. Abban az időben ugyanis Görögországot a török megszállás miatt sokkal nehezebben lehetett látogatni, ezért Szicíliában ismerkedtek a görög kultúrával.

A Beszélő könyvek sorozat egyik érdekessége, hogy a témához kapcsolódó, a Téka gyűjteményében található könyvek közül is kiáállítanak néhányat. A szerda esti eseményen a tárlókban látható volt többek közt Sándor István magyar nyelvű útleírása, illetve Piranesi metszetgyűjteménye is. Piranesi metszeteinek ugyanis az az érdekessége, hogy úgynevezett korabeli „turisztikai térképek”, minden látnivalót feltüntet azokon.

Teleki Sámuel, bár nem utazott Itáliában, gyűjteményébe olyan könyvritkaságokat is megvásárolt, a kor híres atlaszait például, amelyek nagy művészi értékkel bírnak, mint Piranesi metszetgyűjteménye is.