Hogyan válik hitelessé egy slammer? Mi fér bele a műfajba? Nyerhetünk-e „orbánviktorozással”? Ezekről és más kérdésekről beszélgettek slammerek – és nem csak – az Ünnepi Könyvhét alatt, a Tranzit.ro fedele alatt.

Sokan azt mondják, hogy a slam csak azóta foglalkozik politikával, és szidja a jobboldalt, amióta Orbán-kormány van, holott valójában amióta létezik slam Magyarországon, azóta vezet ez a párt. Horn Gyuláék alatt is lehetett volna szidni a rendszert – indított Gábor Tamás Indiana magyarországi előadó, kisebb vitát indítva ezzel a véleménnyel.

Márkus András kolozsvári költő ugyanis azt erősítette, a magyarországi slam erősen átpolitizált, kétli, hogy egy tizenhat éves fiatal a saját gondolatait írná le, amikor „orbánviktorozik”. Indiana szerint azonban nem állíthatjuk, hogy a háttérben pártok húzódnának meg, egy slammer a produkció minőségével szerzi meg a közönség szimpátiáját, „nincs Orbán Viktorral nyerés”.

Felmerült az a kérdés is, hogy a slam műfajként vonzza az elsősorban toleráns, nyitott embereket, vagy ők maguk válnak azzá idővel, hogy beilleszkedjenek. A beszélgetők megegyeztek abban, hogy a slamben nem lehet cigányozni, mert a slamhez mégiscsak némi tudás szükségeltetik, márpedig aki rasszista... A közönség soraiból érkezett ellenpélda is, egy fiatal fiú azt mondta, ő maga is szélsőjobboldali volt korábban, ez azonban idővel megváltozott, nem süthető rá az, hogy ostoba volna.

Horváth Kristóf „Színész Bob”, aki hátrányos helyzetű fiatalokkal foglalkozik a slam és a színház mellett – és eszközeivel – úgy vélekedett, bármilyen politikai nézetnek helyet ad a slam, a cigányozás azonban nem fér bele. A közönség soraiban ülő Simon Márton slammer ezt megerősítette mondván, a műfaj fekete emberjogi mozgalmakból jött létre, alapja a tolerancia, a mások tisztelete.