A napokban vette át Balázs Attila a Magyar Művészetért Bubik István-díját a közösségben betöltött kiemelkedő tevékenységéért, a magyar kultúra minőségi képviseletéért és eddigi igazgatói, illetve színészi munkájáért. A Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház igazgatójával a régió legjelentősebb fesztiválja, a TESZT lezárása után beszélgettünk.

A végére értünk egy jelentős nagy rendezvénynek, a TESZT-nek, a Temesvári Eurórégiós Színházi Találkozónak. Az első kérdésünk az lenne, hogy „Merre tovább, TESZT?” Ehhez egyszer meg kell határozni azt, hogy most hol tart: Mi a TESZT valódi hozadéka?

Hát először is mi a TESZT? Ugye, Temesvári Eurórégiós Színházi Találkozó, egy kezdeményezés, ami egy valós igényből született, ugyanis itt földrajzilag nagyon közel van nagyon sok színház nagyon sok részről, illetve országból. Mert ha a kettő többes szám, akkor három az már sok. Tehát három országból hívunk meg színházakat, és mint eurórégiót konkrétan megjelöltük a DKMT-t, vagyis  a Duna—Körös—Maros—Tisza régiót. Ez az a földrajzi régió, amely a Bánságot körülveszi. Tehát ezek a folyók ezt a régiót. És ez egy természetesen kijelölt régió, nem egy mesterséges országhatárokkal körülzárt...

Szóval az országhatárok megléte ellenére is a régió lakói találkoznak, foglalkoznak egymással, vagyis foglalkoztatja őket egymásnak a sorsa.

Pontosan ez az igény szülte ezt a fesztivált, és ez adja a további létjogosultságát is, gondolom.  Most térjünk rá arra is, hogy mit nyertek a TESZT-tel.

Hát ott van az, hogy színház – eléggé hangsúlyosan. Ez, ugye, egy olyan találkozó, ahol előadások vannak, és előadások kapcsán összejövünk. Ez az elejétől fogva így van, de azt szerettük volna, hogy azért valamivel több legyen. A színház mint szintetikus művészet a szépirodalmat, a képzőművészetet, a zenét – ezeket mind – magában foglalja, és mégis önálló művészetként létezik. Éppen ezért azt gondoljuk, hogy a színházat alkotó művészeteket is fel kellene vonultatni. Tehát azt szeretnénk, hogy a színházi előadások minél színvonalasabbak legyenek, minél érdekesebbek, minél sokszínűbbek. És ennek érdekében a TESZT alatt megpróbáljuk ennek a színházi régiónak a keresztmetszetét nyújtani, ami nem feltétlenül csak egy igénynek felel meg, hanem többféle igénynek. Azért keresztmetszet, és nem csak egy sávnak a kiragadása.

Nagyon fontos az, hogy nemcsak egy sávot ragadtok ki, hanem az egészről próbáltok képet alkotni, akár keresztmetszet formájában is.

Gondolom, hogy fontos tudni, látni, hogy azok, akik eljönnek bárhonnan  a Bukarest-Belgrád-Budapest régióból, azokat érdekli, hogy mi történik itt színházi tekintetben. Hogy ezt a temesvári magyar színház fölvállalta, ezzel nagy felelősséget vállalt magára. És önként tette, nem valami előírásra vagy utasításra... De azzal, hogy ezt a találkozót szervezzük, fölhívjuk a figyelmet arra, hogy mik történnek a régióban. Legalábbis szeretnénk fölhívni a figyelmet arra, hogy milyen zenei megmozdulások vannak, kik azok a jelentősebb zenei alkotók, akik ebben a régióban együttműködnek a színházzal. Kik azok a képzőművészek, akik kötődnek itt valamilyen szinten a színházhoz.

Meg egyáltalán miként kötődik a képzőművészet a színházhoz, azt hiszem, ez is téma  lehet...

Muszáj kötődnie, mert díszlet nélkül nem nagyon létezik előadás.

Pedig úgy hallottam, elég hozzá az a bizonyos „üres tér”.

Csakhogy az „üres teret” is nagyon ki kell találni. Meg kell alkotni. Azt sem jöhet létre elképzelés, koncepció nélkül.

Beszéljünk arról, hogy milyen szempontok szerint válogatjátok, hogyan kerülnek ide az előadások? Mert, ugye, volt olyan TESZT, amelyen a régió kortárs drámairodalmát láttuk itt, azt akartátok megszólaltatni. Volt olyan is, hogy a régió legjobb színházi előadásait hívtátok egy helyre, hogy együtt látszodjanak, és értékelhető legyen a helyzet. Most pedig a régió történelmének a feldolgozása: drámai, színházi, művészi feldolgozása, megemésztése a téma.

Igen. Ebben az évben ez a téma. De hát az előző években először a zene jelenléte a színházban, ez volt a téma, aztán a mozgásszínházas előadások kerültek előtérbe, vagyis a mozgásszínház jelenléte a nem kimondottan mozgásszínházi előadásokon. Tavaly a rendező mint meghatározó faktor volt jelen – tehát az előadásoknak nagy része úgy volt válogatva, hogy láthassuk, a rendező hogyan nyomta rá a kéznyomát a színházi produkciókra: dramaturgként, szerzőként, és a fizikai jelenléte révén is, azáltal, hogy például maga is szerepelt az előadásban. Általában úgy válogatunk, hogy megnézzük:  mi van a terítéken, melyek azok az előadások, amelyek az utóbbi évadban – de nem feltétlenül csak az utóbbi egy-két évadban – érdekesek voltak és említésre méltóak, fontosak, egyszóval jók, és azokból kiderül, hogy tulajdonképpen mi foglalkoztatja most, jelen pillanatban a színházi alkotókat ebben a régióban. Emiatt van, ami nem kerül be a fesztiválra, mert jobbat választhattunk, vagy pedig nem kötődik közvetlenül a bemutatásra váró vonulathoz, vagyis a témánkhoz, és akkor inkább nem hívjuk meg ebben az évben. Tehát a témához kötődően választjuk ki a TESZT előadásait.

Az évek során volt néhány erős, nagy élményem a TESZT-en. Az egyik tavaly az Újvidéki Szerb Nemzeti Színháznak a Csehov-előadása, amelyik hét (7!) órát tartott, és azután is jól éreztem magam, felszabadultnak, nem voltam fáradt, amit csodaként könyveltem el... A Sirály volt, egy valóban nagy előadás. A másik pedig, amit itt láttam először, Az ember tragédiájának ugyancsak egy szerb rendező által, ugyancsak Újvidéken alkotott, rendkívül meglepő változata, amelyben a történelmi színeket mind-mind a mában játszották, a mai Rómában, a mai Párizsban, a mai Londonban stb. Roppant érdekes dolog jött ki ebből. Az idén mintha hiányzott volna az ezekhez fogható rendkívüli élmény.

Hát az az igazság, hogy Kokán Mládenovics szerb rendező vitte színre az Újvidéki Színházban, a magyar tagozaton Az ember tragédiáját, a Sirály előadást pedig Tomi Jánevics rendezte, ő szlovén. A helyzet az, hogy ha hiányérzetünk van ebben az évben, az a terítéket is minősíti, ahonnan válogattunk. Azt tudtuk, hogy akkora és olyan előadást, mint a Sirály, nem találunk és nem hozhatunk az idén, és talán nem mi vagyunk a hibásak érte...

Olyan előadás egyszer születik huszonöt évben.

Ehhez csak azt tudnám hozzáfűzni, hogy a Sirály, miután itt megmutatkozott nálunk, utána hatalmas nemzetközi karriert futott be. Nekünk valahogy nagyon jó orrunk volt, hogy megszimatoltuk, és ide hoztuk. Persze nem volt nehéz ez egy jó előadás esetében... De amire büszkék vagyunk, hogy külföldiek közül először mi láttuk meg ennek az előadásnak a különleges értékét. És hogyha az itteni színházi szakemberek azt olvassák, hogy a Firenzei Nemzetközi Fesztiválon három napon át műsoron volt a Sirály, akkor joggal mondják: „Nekünk nem kell Firenzébe mennünk! Mi már láttuk ezt az előadást itt, Temesváron.” És további nagy nemzetközi karrier előtt áll ez az előadás. Rengeteg meghívásuk van.

Tehát a TESZT beleválogatott a javába.

És mi hívtuk először határon túlra, amire büszkék vagyunk... Aztán látva, hogy mi van a terítéken, tudtuk, hogy az idén nincs még egy Sirály. „A sirály visszatért”-et nem rendezték meg. Éppen ezért most a kísérő programokat próbáltuk felerősíteni, a koncerteket elsősorban. Az idén Cári Tiboron kívül itt volt Mezei Szilárd vajdasági hegedűművész és a szeptettje, akik egy nagyon speciális dzsesszzenét játszanak, és nemcsak a régióban ismertek, hanem szerte Európában. De Ökrös Csaba, aki a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián tanít, nagyon sokat és nagyon érdekeseket tud a zenéről. Azt szerettük volna, hogy azt az élményt, amit néha előadások után mi megéltünk, vagy legalábbbis én többször megéltem, hogy Ökrös Csabával levezettük az előadás feszültségét egy hegedű kíséretében, azt érezze meg a közönség is. De Bakos Árpád és Miroszláv Jováncsics koncertje, ahol a Barbár mesék címmel adtak elő hol balkáni népdalokat, hol pedig megzenésített középkori verseket, egy szép élmény volt. És Müller Péter Sziáminak valamint a barátainak a koncertje is szerintem méltó ahhoz, hogy érdekesség legyen. De ilyen már volt eddig is a TESZT-en. Az újdonság az, hogy a diákok, akik idáig Vásárhelyről és Kolozsvárról jöttek, most többen vannak. Az idén Budapestről is jött tíz diák és Bukarestből is jött négy diák, akik végig kísérik a fesztivált, írnak róla, rádióznak. A Sapientia Egyetemről jött két diák, akik végig filmezték a fesztivált...

A színisek különleges feladatot kaptak...

Ők egy workshop keretében vesznek részt a TESZT-en. Egy olyan workshopon, amit a múlt felidézésének jegyében hirdettünk meg, és Dózsa 500 címmel egy nagyon nehéz témát – Dózsa György halálának 500. évfordulóját – kell megszólaltatniuk a színpadon. Ez egy nagy kihívás, nagy provokáció. Látni fogjuk, hogy Urbán András és a bukaresti, az újvidéki és a budapesti diákok mit tudtak kezdeni vele. Persze ha sikerül felhívnunk vele a figyelmet, akkor a jövőben a kolozsvári és a vásárhelyi színis diákokat is érdekelni fogja majd  az itteni műhelymunka mint lehetőség. Ami jó lenne... De az, hogy a bukarestiek ilyen nagy számban és ilyen szépen válaszoltak erre a hívásra, ez talán a fesztivált is minősíti valamilyen szempontból, hogy igenis van itt, ami érdekli őket, és szívesen jönnek hozzánk. Most a blogot is három nyelven írjuk: magyarul, románul és angolul – az idéntől van új honlapunk: www.teszt.ro. Az anyagok nem ugyanazok, minden nyelven más-más szerzők írnak. És van egy harmadik kísérő program is, ez A színházi dzsem, a dzsessz zenéből mostanra átvett dzsem kifejezést használjuk, ami az örömzenélést jelenti. Ez A színházi dzsem pedig örömjátszás, ami improvizációs játékokat jelent egy adott témára, amelyet Kárpáti Péter drámaíró vezet.

És több estén át folyamatosan játszották ezt A színházi dzsemet.

Folyamatosan játsszák, különböző színészekkel... Vannak a Péter által szeretett és kedvelt színészek, és ebbe a csapatba vontunk be újvidéki és temesvári színészeket. Minden este meglepetés, minden este más előadás... hogy megmutassuk: akár pillanatok alatt is lehet koprodukciókat létrehozni.

El kellene mondani azt is, hogy a színis diákoknak a bemutatója, a Dózsával kapcsolatos bemutató előtt volt még egy másik bemutató a TESZT-en.

Igen, persze. A diákokhoz még hozzáfűzném, hogy ők egy rendes előadásra készülnek, ugyanis Iuliana Vâlsan díszlettervezővel dolgozhatnak, más, díszlettervező diákok is. Ők temesváriak, és a zenéjét ennek az előadásnak Cári Tibor írja. Mi ezt nagyon komolyan gondoltuk, hogyha valami összejön, akkor ez az Urbán—Vâlsan—Cári trió, gondolom, elég garancia arra, hogy fércmunka nem lehet ebből... És akkor térjünk rá arra, hogy Táborosi Magaréta és Baczó Tünde a napokban mutatta be azt a műhelymunkát, amelyet a fesztivál ideje alatt hoztak létre Bakos Árpád és Miroszláv Jováncsics valamint Cári Tibor közreműködésével. Ez egy közös témára létrehozott mozgásszínházi előadás. Mintegy félórát tartott, de nagyon szuggesztív volt.

Zárókérdésként: Mi történik a TESZT-tel? Tágul-e, vagy szűkül? Mert szerintem rövidesen egész Európára rátekintünk Temesvárról, tehát mintha tágulna.

Mindenki terjeszkedni, lefoglalni, gyarmatosítani, elnyomni meg mit tudom mit, ilyesmit szeretne. Én azt hiszem, hogy a TESZT jó lenne, ha megőrizné egyelőre azt, ami... A sajátos, családias, közvetlen jellegét. Azt, hogy ez nem egy grandomán fesztivál akar lenni, hanem találkozó. Nem akar a város minden termében, minden helyszínén, mindenütt ottlenni. Nem azt akarja, hogy masírozzanak itt mindenfelé, és fölforgassák a várost, hanem szellemileg szeretnénk fölforgatni a várost. Azok az emberek, akik ide jönnek, nagyon fontos, hogy mind ismerjék egymást, és ismerjék meg egymást. Voltam olyan fesztiválon, ahol többezer ember fordult meg, és egyetlen barátság sem kötődött. Egyetlen ember sem tudott egy másikkal tartósan szót érteni...Itt nem mennek el egymás mellett. Azok a diákok, akik az idén idejöttek, azok jövőben is szeretnének ide jönni. Így tágul a TESZT, mert mi újakat hívunk, miközben a régiek is szeretnek visszajönni. Nagyon sok úgymond „bérletesünk” van a fesztiválra, akik mindig visszajönnek. Hát itt vagy Te, szerintem minden TESZT-en itt voltál, tehát kijelentem, nagy hangon, hogy Zsehránszky István igenis bérletese a Temesvári Eurórégiós Színházi Találkozónak, és számítunk rá. Erről van szó! Ilyen jellegű kapcsolatokat akarunk. Azt szeretnénk megerősíteni inkább, hogy...

... hogy természetes kapcsolat legyen, nem pedig valami mondvacsinált.

Nem akarjuk mi erőltetni ezeket a kapcsolatokat... A TESZT-et is össze lehetne hasonlítgatni ezzel meg amazzal. Hogy ez a fesztivál ilyen, ez a fesztivál olyan, vagy nem. Én nem összehasonlítani akarok. Én nem akarom azt mondani, hogy olyan akarok lenni, mint az a fesztivál vagy a másik. Én a TESZT-hez szeretnék hasonlítani. Én TESZT akarok lenni, „TESZT leszek, ha nagy leszek”. És jobb leszek, mint a tavaly, de akkor is TESZT szeretnék maradni.