A Kolozsvári Filharmónia új évadának legnagyobb újdonsága, hogy tíz év után visszaköltözött az Egyetemiek Házába – évadnyitó koncertjét már az Auditorium Maximumban tartotta. A bekövetkezett és a bekövetkezendő változásokról kérdeztük Marius Tabacu igazgatót.

Milyen érzés volt a Farkas utcában kezdeni az évadot?

Hatalmas élmény volt. A közönség is, a zenészek is, mindenki örült – nem csak annak, hogy az ország legjobb koncerttermében, az Auditorium Maximumban lehettünk együtt, hanem hogy végre hazakerült a filharmónia. Mintegy újjászületett. Mint tudjuk, 1955-ben ott jött létre, ott működött hosszú évtizedekig, mígnem félreértések halmaza következtében kénytelen volt elköltözni. Most, tíz év után pedig újra az Egyetemiek Házában lelt otthonra.

Lezajlott már teljes egészében, vagy még folyamatban van a költözés?

Szeptemberben fogtunk hozzá, és most már mindent átvittünk a Farkas utcába, amit át akartunk. Az irodák, az adminisztráció, a raktárhelyiségeink, az archívum is a Diákművelődési Házban maradnak, az Egyetemiek Házában csak próbák és a koncertek lesznek, tehát a művészeti tevékenységek.

Persze még vannak és valószínűleg lesznek megoldásra váró helyzetek. Például a kórus pillanatnyilag „az utcán van", kell találnunk számára is egy helyet, ahol próbálhat. Lehetőségek vannak, csak utána kell néznünk. Másrészt az Egyetemiek Házában két nagy intézmény fog egyszerre működni, az egyetem is tervez programokat ugyanazokban a termekben, ahol a filharmónia szintén, így bizonyára lesznek szinkópák a dologban, lesznek alkalmak, amikor ők vagy mi programváltoztatásra kényszerülünk. De egyelőre a hangulat, a fogadtatás olyan, hogy - reményeim szerint - ezek zökkenőmentesen zajlanak majd le.

Később viszont lesz saját székhelye a Kolozsvári Filharmóniának is?

Igen, az Egyetemiek Házával kötött szerződésünk egy meghatározott időre szól, a felső határ az új épület átadása, mikor onnan vagy a Házsongárdba megyünk, vagy az új épületbe. A Szent Péter templom közelében, a volt Lenin úton, ahol a katonaságnak voltak épületei, ott lesz egy új kultúrközpont. Az utcára néző hosszú, jellegtelennek látszó épület megmarad, hiszen egy gyönyörű, boltíves pincerendszere van, amelyet fel fogunk használni, az be lesz építve az udvaron kialakítandó kultúrközpontba, s ott fog helyet kapni a filharmónia is, sőt ott lesz a zeneakadémia is a legújabb információk szerint.

Milyen meglepetések várják még a közönséget az új évadban?

Nem szeretek kiemelni koncerteket, mert akkor akaratlanul is egyes művészeket, műveket a többiek fölé emelek. Úgy gondolom, minden koncert egyedi értéket képvisel. Amit megemlítenék mint közelgő különleges eseményt: október 5-én kezdődik a Kolozsvári Zenei Ősz Fesztivál. Éppen most tárgyaltam a budapesti Liszt Ferenc Kamarazenekarral, amely szintén vendégünk lesz. A fesztivál keretében, október végén Bogányi Gergely magyarországi zongoraművész fogja megszólaltatni első ízben nyilvánosan a most vásárolt Steinway-zongoránkat. A honlapunkon, illetve a fesztivál saját holnapján megtekinthető a részletes műsorkínálat.

A kevésbé hozzáértők kedvéért: mit jelent a Steinway márkanév, mit tud ez a zongora?

A kevésbé hozzáértők és a szakértők számára is ugyanazt jelenti: egy vadonatúj, nagyon jó zongora. A Steinway a legjobb zongoragyártó cég a világon, a zongoraművészek 90 százaléka ezen játszik. Világszínvonalú hangszer. Hat darab közül választottuk ki ezt az egyet – ha egyik sem tetszett volna, hoztak volna még hatot, de szerencsére az első hat közt ott volt ez a nevezetes példány, amely az első pillanattól megtetszett. Hárman voltunk Hamburgban a gyárban. A volt zongoratanárom, Száva György, aki 1978 óta Berlinben tanít, eljött velem, és Adina Mureşan kolléganőm is, aki a zenekarunkban zongorista – egyenként leültünk kipróbálni minden zongorát, és anélkül, hogy közben megbeszéltük volna, ugyanarra a zongorára voksoltunk, mindannyiunknak ez nyerte el leginkább a tetszését.

Ön zongoraszakot végzett. Milyen gyakran ül a billentyűk elé?

Nekem sajnos mostanság nincs időm zongorázni. Rengeteg dolgom van a filharmónia igazgatójaként, emellett fordítok, cikkeket írok, nagyon sok minden van. Hiányzik a zongora. Talán majd öreg koromban.

A zenén túl otthon van a filmkészítés világában és szépirodalmi tevékenységet is folytat mint fordító – melyik alkotói irányzat foglalkoztatja legélénkebben mostanság?

Mindig azzal foglalkozom, ami épp a legsürgősebb, ami éppen soron van. A közeljövőben szeretném befejezni Papp Sándor Zsigmond Semmi kis életek című, 400 oldalas kötetének fordítását – már várja a kiadó. Meg közben lefordítottam egy zongoraiskolát is, azt is várják. Mindezek mellett van egy forgatókönyvem, amivel ezelőtt hat évvel első díjat nyertem az Anonimul Fesztiválon, egy nagyjátékfilm lenne, azt is szeretném megcsinálni idővel. Aztán meglátjuk, minek fogok neki. Vannak terveim – sajnos túl sok is. De most kicsit sokan állnak az ajtóm előtt...