A magyar humoristák elismerésére alapított Karinthy-gyűrűt idén az erdélyi páros, a Szomszédnéni Produkciós Iroda kapta meg. Bálint Ferenc és Tóth Szabolcs a Kossuth Rádióban hallható Rádiókabaré műsoraiban nyújtott kiemelkedő munkájáért részesült az elismerésben, a díj negyven éves történetében egyébként első ízben méltattak külhoni humoristákat. A párost karrierjükről, terveikről kérdeztük.

Nemrég megkaptátok a Karinthy-gyűrűt. Hogyan számoltatok be erről a családnak, a barátoknak?

Béfé: Engem hívott fel a Magyar Rádió azzal, hogy szóljak Szabolcsnak, keressünk ketten egy ékszerüzletet, méressük le a gyűrűsujjunkat, de ne mondjuk el senkinek miért, mert még nem nyilvános. Ez egy nem mindennapi  felkérés volt a rádió részéről, de természetesen utána felhívtam TSz-t, és elmondtam neki, hogy van egy nagyon furcsa közös programunk.  Utána a barátnőmet hívtam azzal, hogy eljegyzett Karinthy Frigyes.  Mikor a budapesti hivatalos átadást pedzettem meg a szüleimnek azt mondták, hogy egy gyűrű miatt csak akkor utaznak 400 kilométert, ha az templomot és papot is involvál, de aztán megenyhültek, és ott voltak az átadón.

TSz: Nekem ők számoltak be arról, hogy olvasták az újságban. Addig én sem tudtam, hogy megjelent a hír, azt hittem nem nyilvános, így egy darabig csak magamban örültem.

Egy korábbi díjátadón valaki megjegyezte, hogy a mai magyar humoristák kerülik a politikát, nem igazán tudni, milyen világképpel bírnak. Ezt hogyan látjátok?

Béfé: Szerintem indokolatlanul nagy teret kapnak a médiában a politikusok, nem szeretném én is tovább hypeolni őket. Egy olyan világban szeretnék élni, ahol a politikusok csöndben teszik a dolgukat, és legfeljebb négyévente hallunk felőlük, amikor választani kell közülük. Azt vettem észre, hogy a médiában a legtöbbet B-kategóriás celebek és politikusok szerepelnek, és ez nem véletlen. Közös bennük, hogy egyikük mögött sincs valós produktum.

TSz: A személyemtől távol áll a politika. Szükséges rossznak tartom, de abban még nem vagyok teljesen biztos, hogy szükséges. Abban biztos vagyok, hogy ha humoristák művelnék a politikát, akkor az jobb lenne, könnyebben együtt lehetne vele élni. Hogy más humoristák hogy vannak vele, miért nem politizálnak, azt ők tudják. Egyébként nem igaz, hogy a fiatalok közül senki nem foglalkozik politikával, többet is fel tudnék sorolni. Na jó, mondjuk hármat. Max négyet.

Érdekelne egy átfogó vélemény az erdélyi magyar humorról.

TSz: Ez a kérdés önmagában lehetne egy tágasabb riport, elemzés is akár. Az biztos, hogy nincs lehúzva a redőny, tehát nem kell megijedni, hogy nem lesz több humorista ezután, és vége. Bízom benne, hogy lesznek. Ha a rendelkezésre álló népesség arányaiban nézzük a dolgokat, nem áll Erdély rosszabbul, mint Magyarország, mint ahogy Magyarország sem Amerikánál.

Béfé: Felméri Péter, Zsók Levente, György Botond, Kun Zsolt – négy név, akit a Humorfesztiválon fedeztünk fel, és azóta is aktívan űzik a szakmát, írnak, fellépnek. Érdemes megjegyezni ezt a négy nevet, oda kell figyelni ezekre az emberekre, több van bennünk, mint egy egyszeri  humorpatron, amit sikerült jó helyen, jó időben ellőni. Az ismertebb humoristáknak az a nagy előnyűk, hogy könnyebben eljön a közönség az előadásaira, de hát mindenki a saját bőrén tanulja meg ezt a „szakmát”. Mi is voltunk ismeretlen humoristák, akik saját kezűleg, az éjszaka leple alatt körbeplakátoltuk a várost az előadásunk reklámjaival, s amikor a kocsmából hazafelé tartó egyetemisták arról faggattak bennünket, hogy ismerjük-e a Szomszédnénit, mi mondtuk, hogy mi vagyunk a Szomszédnéni, de nem hitték el, mert a Szomszédnéni sohasem plakátolna.

Magyarországon éltek már, miért költöztetek el?

TSz: Amíg fel nem fedezik a teleportálást (vagy legalább be nem fejezik az Észak-erdélyi autópályát, nem tudom melyik lesz hamarabb), addig nagyon sokat kell utazni Erdélyből Magyarországra fellépni. És vissza. A felkéréseink zöme pedig Magyarországról érkezik, úgyhogy ez volt a megoldás.

Szépen megfogalmazva ti lehettek a híd Magyarország és Erdély között, ez így van, szükséges egyáltalán egy együttműködés ezen a téren?

Béfé: Köszönjük szépen, hogy így lehidazol bennünket, sohasem tartottam magam hídnak, sőt mikor első osztályban megkérdezték, hogy mi szeretnék lenni, ha nagy leszek, akkor sem a híd ugrott be először. Úgy érzem, túl nagy felelősség egy hídszerep, ezt meghagyom Tamás Gábornak. Lehetnék én inkább egy kisebb kompocska? A humorista pedig  mindig ott él, ahol a fellépései  vannak, mi ugyanis a színpadon élünk igazán. Ez a hely ezen a héten a Dumafüred fesztivál, utána a Sziget, majd a Kolozsvári Magyar Napok.  Lehet, hogy nemzetárulónak fogok tűnni, de  én lennék a legboldogabb ember, ha Bali szigetén is lenne humorszerető magyar közösség, és arra kényszerülnék, hogy életem hátralevő részét ott töltsem.

TSz: Tornaórán soha nem voltam olyan nagyon jó, a hidat például soha nem tudtam. A tótágast a nevem miatt gyakoroltam sokáig, de az sem megy annyira, szinte biztos, hogy egy másik Tóth-ról nevezték el. Abban volt és van is némi szerepünk, hogy kapcsolat alakult ki a Dumaszínház és különböző erdélyi szervezetek, rendezvényszervezők között, és mostmár rendszeresen vannak Dumaszínház előadások Erdély több városában, illetve az erdélyi humoristák közül is többen bemutatkoztak már a Comedy Central műsoraiban.

Mit terveztek a jövőre nézve itthon és kint?

Béfé: A legfrissebb projektünk a saját Youtube csatornánk, ahová minden szombaton új videót töltünk fel, és az a cél, hogy egy év leforgása alatt megtalálható, elérhető legyen a teljes Szomszédnéni archívum. Természetesen élőben is fellépünk, most készül egy új estünk, amivel több turnét is össze szeretnénk hozni – a tavalyi Akciós Medve turnénk mintájára. Ja, és mivel megkaptuk a magyar humor legrangosabb elismerését, innen már csak lefelé vezet az út!

TSz: Magyarországon és Erdélyben is ugyanazt tervezem, mégpedig, hogy minél tovább szórakoztassak színpadról. A távoli terv egy világuralom, ahol már nem lesz se olyan, hogy Erdély, sem Magyarország, csak a világ lesz, és mi. De addig még van.