Kocsis István monodrámája az újrakezdő asszonyról szól, aki példát mutat századokon át, hogy hogyan kell egyenes gerinccel megállni, még ha farkasok között is. Meister Éva alakításában, karmazsin selyemruhában maga Bethlen Kata elevenedik meg. A tizenhét éves, eladósorban lévő lány a nézők szeme láttára válik ötvenkilenc éves asszonnyá. Meister Éva borzongatóan hiteles alakítással idézi a kétszer megözvegyült asszony alakját.

De ki volt Árva Bethlen Kata (1700–1759)?

Erdély patinás protestáns főúri családjából származott, apja az enyedi kollégium világi kurátora, nagyapja, nagybátyja erdélyi kancellár, ez utóbbi neves történetíró is. 17 éves korában Katát feleségül adták Haller Lászlóhoz, akinek csak egy hibája volt az ifjú feleség szemében: katolikus vallása. 19 évesen özvegységre jutott, majd 1722-ben férjhez ment a jóval idősebb Teleki József grófhoz, akivel tíz évig élt egyetértésben. Két házasságából született hat gyermeke közül négy meghalt, kettőt erőszakkal elvettek tőle, hogy katolikus vallásban neveljék.
Második férjének halála után neve mellé maga ragasztotta az Árva jelzőt.
Drámai életét, az őt ért számtalan csapást a napló és a memoár elemeit ötvöző önéletírásában örökítette meg, 1744-től haláláig írta, 1762-ben adták ki először. Életében napvilágot látott viszont imádságoskönyve. Tudni kell még róla, hogy az özvegy korának neves gyógyítója volt - ismereteit orvosoktól, orvosi könyvekből szerezte -, erős támogatója a református vallásnak, a könyvkiadásnak (például a jónéhány évig udvari papjaként szolgáló Bod Péter Magyar Athenása, az első magyar irodalmi lexikon megszületése is jórészt neki köszönhető), bőkezű mecénása az erdélyi református kollégiumoknak. Végrendeletében a nagyenyedi kollégiumra hagyta értékes könyvtárát, ami azonban 1849-ben teljesen elpusztult.

Árva Bethlen Kata tragikus és példás életét Kocsis István erdélyi (később Magyarországra áttelepült) író örökítette meg monodrámában, ezt már az 1970-es évektől több hazai művésznő műsorára tűzte.

Meister Évát sorsa valósággal predesztinálta erre a szerepre: olthévízi születésû (Bethlen Kata ott élte le életének egy részét), az ottani Haller-kastélyban járt iskolába. „Ezt a szerepet – mondja – nem lehetett kihagyni az életemből.” Az elmúlt 14 évben számtalanszor bemutatta produkcióját Erdélyben, Magyarországon és sok más országban, ahol magyarok élnek.

"A monodrámát Olthévízen mutattam be 1997-ben és azóta is játszom. Nem tudom, hogy örüljek vagy sírjak, hogy még mindig szükség van az örökéletű tanításaira. Olthévízen születtem és én is kipillanthattam az Ő hévízi ablakán. Abban a templomban hallgathattam istentiszteletet, amelyet Ő építtetett, azon az utcán járhattam, amelyen Ő is járt, foghattam kezemben azokat a brokátterítőket, amelyeket Ő varrt, és fogarasi édesapám révén gyermekkorom egyik emlékképe a református templom udvarán álló sírköve. Anyai ágon talán még rokoni szálak is fűznek hozzá a Széki-família által, de én a lelki rokonságot sokkal közelebbinek érzem: az újrakezdés jellemzi eddigi életem legtöbb stációit. Talán nem véletlenszerű ez a mostani találkozás. Megidéztettem...
Énnekem az is megadatott, hogy ne csak a 18. századi Erdélyt lássam meg az Õ ablakán át, hanem ránézhettem a 20. századra is, amely a legközelebb vitte az embert az elidegenedéshez és amelyben az "erdélyi Antigoné" példájára az építõ, az alkotó embernek egyenes gerinccel kell megállni, még ha "farkasok között" is" – írja vallomásában Meister Éva.