A sepsiszentgyörgyi pulzArt kortárs összművészeti fesztivál idei, második kiadásán a Bod Péter Megyei Könyvtár vendége lesz a mai román irodalom meghatározó alkotója, Mircea Cărtărescu.

Az íróval szeptember 10-én, szerdán 20 órától Adrian Lăcătuş író, irodalomkritikus és – házigazdaként is – Szonda Szabolcs műfordító, a könyvtár igazgatója beszélget a Gábor Áron teremben.

Mircea Cărtărescu költő, író, esszéista, irodalomkritikus és publicista, a román irodalom ún. nyolcvanas nemzedékének legkimagaslóbb képviselője. Bukarestben született 1956. június 1-jén. 1980-ban végzett a Bukaresti Egyetem bölcsészkarán román nyelv és irodalom szakon. Jelenleg a Bukaresti Egyetem bölcsészkarán előadótanár.

Megjelent kötetei: Faruri, vitrine, fotografii (Fények, kirakatok, fényképek – versek, Bukarest, 1980); Poeme de amor (Szerelmes versek – Bukarest, 1982); Totul (Mindent – versek, Bukarest, 1984); Visul (Az álom; következő kiadásban: Nostalgia / Nosztalgia – elbeszélések, Bukarest, 1989, valamint 1993; lefordították francia, német, olasz, svéd, norvég, spanyol, magyar, angol és szlovén nyelvre); Levantul (Levante – epikus poéma, Bukarest, 1990); Visul chimeric (A képzelet álma – kritikai tanulmány, Bukarest, 1991); Travesti (regény – Bukarest, 1994; lefordították francia, holland, norvég, spanyol, magyar és lengyel nyelvre); Dragostea (A szerelem – versek, Bukarest, 1994); Orbitor (Vakító – regény, I. kötet, Bukarest, 1996; lefordították francia, svéd, magyar, bolgár és német nyelvre); Dublu CD (Dupla CD – versek, Bukarest, 1998); Postmodernismul românesc (A román posztmodern – kritikai tanulmány, Bukarest, 1999); Jurnal (Napló – Bukarest, 2001); Orbitor (II. kötet, Bukarest, 2002 – lefordították bolgár, francia, svéd nyelvre); Enciclopedia zmeilor (Sárkányok enciklopédiája –Bukarest, 2002; megjelent magyar nyelven is); Pururi tânăr, înfăşurat în pixeli (Örökifjan, pixelekbe burkolózva – publicisztika, Bukarest, 2003); Parfumul aspru al ficţiunii (A fikció érdes illata – audiobook, Bukarest, 2003); Plurivers (Többesvers, I. és II. kötet – versek, Bukarest, 2003); Cincizeci de sonete (Ötven szonett – versek, Temesvár, 2003); De ce iubim femeile (Miért szeretjük a nőket? – elbeszélések és audiobook, Bukarest, 2004; megjelent magyar nyelven is); Baroane! (Báró uram! – Bukarest, 2005); Jurnal II. (Napló II. – Bukarest, 2005); Mendebilul (próza, Bukarest, 2006); Gemenii (Az ikrek – próza, Bukarest, 2006); Orbitor. Aripa dreaptă (Vakító. A jobb szárny – regény, Bukarest, 2007); Dublu album (Dupla album – versek, Bukarest, 2009); Nimic (Semmi – versek, Bukarest, 2010); Frumoasele străine (Gyönyörű idegen nők – elbeszélések, Bukarest, 2010); Zen. Jurnal 2004–2010 (Zen. Napló 2004–2010 – Bukarest, 2011); Ochiul căprui al dragostei noastre (Szerelmünk barna szeme – publicisztika és próza, Bukarest 2012).

Mircea Cărtărescu verseskötetei megjelentek Írországban, az Egyesült Államokban, Olaszországban és Németországban is, néhány műve a fentebb felsorolt nyelveken kívül baszk, dán, görög, héber, orosz és portugál nyelven is olvasható.

Számos romániai díj mellett Franciaországban előterjesztették a Médicis, a Le meilleur livre étranger és a Prix Union Latine díjakra. Nostalgia című regénye 2005-ben megkapta a „Giuseppe Acerbi”, Castel Goffredo, Italia irodalmi díjat. A szerző emellett a Vileničában átadott Nemzetközi Irodalmi Díj (2011), a berlini „Haus der Kulturen der Welt” nemzetközi irodalmi díj (2012), a svájci Spycher – Literaturpreis Leuk (2013) és az újvidéki Nemzetközi Költészeti Fesztivál Nagydíjának (2013) kitüntetettje. Gyakran emlegetik román esélyeseként az irodalmi Nobel-díjnak. (Az Irodalmi Jelen nyomán)

„Erotika, szégyenérzet, szerelem, szeretet – olyasmi, amivel nőkhöz viszonyulnak férfiak, és fordítva. Most a Miért szeretjük a nőket? című kötetére kell gondolni, mert Cărtărescu munkáit magyarul is meg lehet találni. Persze, eredetiben más, vagy többet mond annak, aki számára az irodalmi román nyelv csemege. Kötelező olvasmány a maga módján ez is. Lehet a főszereplővel, azaz az íróval azonosulni, mert a szöveg megköveteli ezt. A kíméletlen őszinteség szókapcsolatot ma már eretnekségszámba megy leírni. Hívjuk imperatívuszos hévben írt realizmusnak. Ez elfogadható jelző. A baj, hogy mindez olyan, mint amikor egy ismeretlen illatot próbálunk megfogalmazni. Ezt érezni kell, ehhez a kötetet vagy a neten hányódó fordításokat kell lapozgatni.” – olvasható a pulzArt fesztivál honlapján.