Nagyszerű alkalom lesz a tabukérdések felvetésére a 2015-ös év a kolozsvári közösség számára - mondta az Európa Ifjúsági Főváros projekt levezetésével megbízott SHARE Föderáció magyar eseményekért felelős aligazgatója. Talpas Botond kedd este az ifjúsági főváros témában szervezett kerekasztal-beszélgetésen vett részt, melyen meghívottként jelen volt Csoma Botond, Geréd Imre helyi tanácsosok és a Nagy Glenda, a Pont csoport képviselője.

A Kolozsvár, Európa ifjúsági fővárosa címmel meghirdetett beszélgetést a Kolozsvár Társaság szervezte és Buchwald Péter moderálta. Csoma Botond és Geréd Imre városi tanácsosok elmondták, az önkormányzat eleget tett a projektben vállalt pénzügyi kötelezettségeinek, most már a szervezeteken, intézményeken a sor, hogy feltöltsék tartalommal. A helyi tanács például nemrégiben 200 ezer lejt hagyott jóvá a SHARE Egyesület számára, a pénzt a föderáció a 2015-ös Európai Ifjúsági Főváros szilveszter éjszakai nyitórendezvényére használhatja fel.

Talpas Botond elmondta, 2015-ben körülbelül 800-900 magyar eseményre számíthatunk Kolozsváron, eddig 86 magyar ifjúsági szervezetet, csoportot írtak össze, melyek a tervek szerint bekapcsolódnak a projektbe. Hozzátette, a Madárles című kiadványra, mely az ifjúsági főváros magyar programjait összesíti, azért volt szükség, hogy a szervezetek és a kolozsvári közösség is ráhangolódhasson a következő évre.

Buchwald Péternek arra a kérdésére, hogyan kapcsolódhat be a projektbe például a Kolozsvár Társaság, mely koros, de annál bölcsebb tagokból áll, Geréd Imre elmondta, a képlet nagyon egyszerű: olyan programokat, például tárlatokat kell szervezni, melyeken a fiatalok is megmutathatják magukat. A SHARE Föderáció egyébként bárki előtt nyitva áll, bármilyen szervezet csatlakozhat a projektbe ütőképes rendezvényekkel, ötletekkel.

A beszélgetés során az is kiderült, hogy 2015-ben Kolozsvár több belvárosi utcáját is javítani fogják a kivitelezési munkálatok csúszása miatt, ezért a pályázatban megcélzott 25 ezer külföldi turistát feltúrt utcák fogadják majd. Talpas Botond szerint viszont hiba lenne, ha "többet szeretnénk mutatni magunkból, mint amik vagyunk, hiszen az még rosszabb, ha kilóg a lóláb". A turisták pontosan tudják, hová érkeznek, Funar piros-sárga-kék padjai nem tűntek el az internet süllyesztőjében.

Az inkább tájékoztató jellegű beszélgetés után Talpas Botonddal és Nagy Glendával, a pályázatot kezdeményező Pont csoport képviselőjével beszélgettünk.

Kolozsvár ifjúsági főváros lesz attól, hogy 2015-ben különböző szervezetek, intézmények ifjúsági programokat szerveznek?

Nagy Glenda: Szerintem egyértelműen igen. Mi is abból indultunk ki, ha ifjúsági programokat akarunk szervezni, akkor azokat kell megkérdezni, akik ehhez a legjobban értenek. Ezért hívtuk össze azokat az ifjúsági szervezeteket, melyek ismerik, miként kell a fiatalokat megfogni. Tehát ifjúsági főváros lesz attól, hogy ők szervezik meg az eseményeket, az ő kezükben van az irányítás.

Talpas Botond: Nem csak ebből áll az ifjúsági főváros projekt. A programok lesznek azok, ahová a legegyszerűbb lesz bekapcsolódni, és a programokkal lehet a legegyszerűbben láthatóbbá tenni a várost. Amikor a pályázat leadásra kerül, számszerűsítették a célokat, és itt nemcsak ifjúsági rendezvények számáról van szó, hanem az ideérkező turistákról, akik pénzforrást jelentenek nem csak ifjúsági szervezeteknek, hanem helyi vállalkozóknak, helyi intézményeknek is. A pályázatban szerepelnek olyan támpontok is, mint a munkahelyteremtés, startupok segítése. Tehát vannak olyan hozadékai a pályázatnak, amely pluszt nyújt egy átlagos évhez képest, ami megmarad Kolozsvárnak.

Kolozsvárnak miért van szüksége arra, hogy ifjúsági főváros legyen?

Nagy Glenda: A pályázatban nagy hangsúlyt fektettünk arra, amivel Kolozsvár általában büszkélkedik: hogy itt nagy az egyetemista élet, sokan tanulnak itt. Azért igazán rátermett Kolozsvár erre a címre, mert amúgy is van már ilyen jellegű pezsgése a városnak, és azokat a szervezeteket kértük meg, hogy támogassanak minket, akik ennek nagy hangot tudnak adni. Van tehát Kolozsváron egy olyan közösség, amely még többet tud kihozni a városból, és a város így még jobban meg tudja mutatni magát Európának.

Talpas Botond: Ezt csak kiegészíteném néhány számadattal. Közel százezer egyetemista tanul Kolozsváron, hasonló méretű egyetemi központ Budapest és Bukarest. Kolozsvár lakosságának száma viszont töredéke a Budapestinek, a Bukarestinek, ami azt jelenti, hogy az egy lakosra jutó fiatal, diák, rendezvény nagyon felülreprezentált. A gazdasági válságból Kolozsvár úgy tudott túlélni egyebek mellett, hogy az egyetemistáknak, a fiataloknak pont úgy elküldték a szülők a zsebpénzt, a rezsipénzt, mint az azelőtti években, inkább otthon spóroltak, így egy székelyföldi vagy partiumi kiskereskedő sínylette meg jobban a gazdasági válságot. Kolozsvár dobbantott egyet gazdaságilag, most dobbant egyet közösségileg. Amiben jó egy város, egy régió, azt kamatoztatni kell. Láthatóvá kell tenni a kolozsvári közösséget, mely nem csak kolozsváriakból áll. A cím jó lehetőség arra, hogy elfogadják sokan ezt a tényt. Szerintem nehezebb elfogadni a régebb itt élők számára, hogy ez egy egyetemista város, fiatal város. Az elmúlt évtizedekben nőtt meg abszolút számokban is a diáklétszám, mely átrendezte a várost.  A belvárost az éjszaka pezsgés miatt talán sok idős nem választja lakóhelyéül, vagy elköltözött onnan, a nagy hangzavar miatt egyre jobban kiürül a belváros. Több európai városban ez már lezajlott.

Mit veszített volna Kolozsvár, ha nem nyeri el a címet, azonkívül, hogy elszalasztja a kulturális fővároshoz az egyik legjobb ajánlólevelet?

Talpas Botond: A cím kulcsot is jelentett a szervezetek, intézmények számára, hogy olyan rendezvényeket is meg tudjanak pályázni, melyet pont azért nyerhettek el, mert Kolozsvár megkapta a címet. A cím együttműködéseket is generált. Óriási médiajelenlétet is biztosított a város számára, partnerségek, ötletek indulhattak el azért, mert Budapesten is hallottak róla, hogy Kolozsvári ifjúsági főváros lesz. Forrásokat nyitottak meg önkormányzatok, országos szervezetek a projekt érdekében.

Nagy Glenda: Kimaradt volna európai szintű hálózatokból, például a nemrég alakult ifjúsági fővárosok hálózatából. Ez nagyon fontos kapcsolati tőkét tud jelenteni azoknak, akik benne vannak, és akik bevonódnak.

2016-ban hogyan képzelitek el Kolozsvárt?

Talpas Botond: Most van az a pillanat, amikor tabukat lehet és kell feszegetni, akár román-magyar akár magyar-magyar kérdésben. Ha például Kolozsvárról egy másik képet is meg tudunk mutatni, mint azt, hogy Mátyás király szülővárosa, akkor előreléptünk egy kicsit. Ha sikerül megmutatni, hogy ez egy pezsgő, fiatal város, hogy van hová eljönnie például egy magyarországinak, ha fiatalokat akar látni, ha velük akar bulizni évközben, hogy itt bárki fiatal cégvezetőkkel találkozhat, akik szívesen fogadják, akikkel tapasztalatot cserélhet stb. Merem remélni, hogy 2016-ban lesz négy-öt olyan dolog, amiben nem egy évet léptünk előre, hanem kettőt, hármat, és lesz egy olyan generáció, mely látott tabudöntögetést, problémamegoldást, és meg tudott szervezni ezt-azt. Ettől lesz vagány huszonévesnek lenni Kolozsváron, hogy mi jövőt és lehetőséget láttunk 2015-ben.

Sokszor hallani, hogy a kolozsvári magyar közösség mintha egy párhuzamos világban élne a románokhoz képest. A cím elnyerése hozhat valós nyitást?

Talpas Botond: Persze, lehet előrelépés. Én nem érzem úgy, hogy a magyar közösség él párhuzamos világban, hanem mindkét közösség, csak nézőpont kérdése, hogy ez hol nyilvánul meg, hol domborul ki, ez oda-vissza dolog. A román-magyar kérdésnél őszinteségre van szükség.

A párbeszédre nagyon jó lehetőség már az is, hogy egy célért, egy rendezvényért küzdünk, hogy vannak közös terek, ahol együtt tudunk dolgozni. Nem hiszek abban, hogy egyik napról a másikra világot lehet váltani, hogy mindent meg lehet oldani. De az, hogy beszélgetünk, hogy látja, hogy a telefonomon magyar a menü - ezen is csodálkoznak - , meg hogy Kolozsvárnak van magyar megnevezése, kis dolognak tűnhet, de mégis.

A multikulturalitásnak nem feltétlenül abban megnyilvánulnia, hogy mindent közösen, egyidőben csináljunk, bár most van nyitottság arra, hogy az úgynevezett párhuzamos intézmények közösen interkulturális rendezvényeket szervezzenek. Ami viszont a legfontosabb, hogy tudatosítsuk, a terek a multikulturálisak, melyeket belakunk. A Főtér attól lesz multikulti, hogy vannak olyan román rendezvények, melyeken otthon érzi magát egy román család román népzenét hallgatva, a Kolozsvári Magyar Napokon pedig ötvenezren tudjuk belakni. Hogy a Főtér nekem is, és a másiknak is jelent valamit. Nagyon jó lenne, ha ezt az életérzést minél többször át tudnánk adni. Nagyon vagány, hogy a Főteret tizenvalahányképpen be tudjuk lakni, tizenvalahányféle anekdota kapcsolódik hozzá, és tizenvalahányféle családi élmény úgy, hogy a mindennapokban lehet, ezek a családok teljesen párhuzamosan élnek egymással.

Nagy Glenda: A 2015-ös év nagyon jó lehetőség a nyitásra, és mindaz, amit Boti most elmondott, nagyon jó példa lehet Romániában más városok számára. Én személy szerint találkoztam már olyan támadással, amikor egy más városból érkező bírálta, hogy milyen nyelven kommunikálunk, vagy valamit hogy hívnak, de amikor az ember elmagyarázza, hogy román és magyar egyetlen városban is megérti egymást, akkor belátják, mégis van ráció abban, hogy nem vagyunk teljesen különbözőek.