Két feszület zárja keretbe azt a nagyon egyedi és nagyon személyes kiállítást, amelynek címe – az Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál idei mottójával összhangban – A test történetei. A kolozsvári Bánffy-palotában működő Szépművészeti Múzeum már évekkel ezelőtt átvette azt a (Párizs felől jövő) szokást, hogy a művészvilág egy-egy neves személyiségét kéri meg: a múzeum gyűjteményéből válogassa saját ízlése szerint egy téma köré saját kedvenceit. Tavaly például George Banu színháztörténész és -kritikus állította össze a maga víziója diktálta, „A múzeum éjszakái” című kiállítást ugyanennek az intézménynek több mint 14.000 darabos kollekciójából.

Az idei tárlat „szerzője”, azaz válogatója Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház és egyben az Interferenciák fesztivál igazgatója, aki Carmencita Brojboiu jelmez- és díszlettervező segítségével rendezte be az öt termet olyan képzőművészeti alkotásokkal, amelyek az emberi test (élet, történelem és mitológia) különböző stációit jelenítik meg: az ideális/egészséges testet és a szenvedést, Ádám és Éva történetét a bűnbeeséstől a kollektivizálásig, az anyaságot, a családi életet és a családban való elmagányosodást, majd ismét a megfeszíttetést, amit csak azért tudunk elfogadni, mert magában hordozza az újjászületés reményét.  „Érdekes volt olyan feladatot elvállalni, amit még soha életemben nem csináltam és lehet, hogy többé nem is fogok” – mondta Tompa. – „Ez a munka rávezetett arra, mi foglalkoztat a tudatalattimban.”

Ha betartjuk a termek végigjárásának sorrendjét, a kiállítás feszülettel kezdődik és feszülettel zárul.

„Nem hiszem, hogy létezik test-történet a Megváltás reménye nélkül. Körülötte gyűl össze az emberiség minden reménysége és rémülete, minden alkotási kísérlet, amelynek egy célja van: legyőzni az időt, ezt az emberalkotta szörnyet, amelynek jeleit engeszthetetlen gőggel viseli magán a Halál. A test, mint az isteni önmegtermékenyítés főműve, amelyet képtelenség tökéletesen lemásolni, a láthatatlan lélek otthona, kizárólagos hordozója élet és halál kettősségének.” (Tompa Gábor)

George Banu, a fesztivál díszmeghívottja és kurátora arra az egyediségre hívta fel a figyelmet, amelyet egy ilyen jellegű válogatás magában hordoz. „Olyan ez, mint a színház: egyszeri és szubjektív az alkotó részéről, de a befogadó számára is” – fogalmazott a neves szakember. Banu köszönetet mondott Szépművészeti Múzeum igazgatói funkciójától búcsúzó Călin Stegereannak az együtt megvalósított projektekért. Stegeran 5 évig volt a kolozsvári intézmény élén, a pénteki volt az utolsó kiállítás, amelyet még igazgatóként nyitott meg. Most visszatér a festészethez, helyét egy történész, Lucian Nastasă Kovacs veszi át.