A vasút XIX. századi székelyföldi diadalútjáról tartott előadást dr. Gidó Csaba székelyudvarhelyi történész, tanár, az Aeropolis Társaság alelnöke a marosvásárhelyi Borsos Tamás Egyesület októberi összejövetelén.

Az unitárius egyház Bolyai téri tanácstermében a történész előbb az európai vasút kezdeteiről villantott fel néhány jellegezetes angliai történetet és történelmi személyiséget, majd rátért a vasút szerepére a magyar kultúrtörténetben és végül a székelyföldi vasútvonalak kiépítésének XIX. és XX. század eleji szakaszait mutatta be hallgatóságának bő illusztrációs anyag segítségével. Széchenyi szerepét emelte ki, a Mikó Imréét és természetesen Baros Gáborét, akik  a magyar vaúsétpítés terén a legtöbbet valósítottak meg a XIX. században.

100 év alatt csak 20 percet javult a menetidő

A székelyföldi vasútak részei az erdélyi vasúttörténetnek, ennek kapcsán ecsetelte a különböző vasúti vonalvezetések és elképzelések kudarca ítélt, vagy megvalósult terveit. A székely körvasút előnyeit és hátrányait értékelte, egyetlen példával is illusztrálva, hogy azóta sem történt lényeges változás a székelyföldi vasutak történetében és vonatközlekedés történetében: a XIX század végéhez képest mindössze 20 perccel jobb a menetidő Székelyudvarhely és Héjjasfalva között.

A rövidesen nyomtatott formában is megjelenő disszertációja külön kitér a vasút gazdasági, társadalmi és demográfiai kihatásaira, arra, hogy hogyan változott meg a vasúttal ellátott települések élete, miként diktált a vasút az urbanizáció számára új kihívásokat, például a vasútállomások építése, mint a városok kapuja, a vasútállomásokhoz rendelt közutak, közúti közlekedés, szállítás. Egy érdekesség, hogy először csak 1913-ban állított be a MÁV a leghosszabb hazai vasútvonalon (Sepsiszentgyörgy – Budapest) étkező- és hálókocsikat.

Ugyancsak a vasútközlekedés eredménye az időzónák beosztása a Földön. Illetve, hogy ez az első olyan közlekedési eszköz, amellyel az embernek sikerült legyőznie a tér s az idő korlátait. A vasút igazi diadalútja a XIX. század második fele, amikor az erdélyiek előtt is kinyílik a világ, amikor felvirágzanak a székelyföldi fürdőhelyek és a munkavállalók messze eljutnak.

Felgyorsult az emberek közötti kommunikáció is a vasút segítségével, 1871 után például a Budapesten reggel megjelent hírlapokat délután már olvasta a marosvásárhelyi közönség is.

„Vengédmunkásokkal" építették a székely vasútat

A vasútépítés során, mint Gidó Csaba kutatásai is mutatják nem annyira a helyi székely munkaerőt használták föl, bár kétségtelen volt munkahelyteremtő hatása, hanem az egyes vállalkozók rendszerint saját tapasztalt csapatukkal érkeztek a vasútépítés helyszínére.

Az állami vasútak mellett léteztek magánkezdeményezésből épített vasútak is, mint például az 1885-ben felavatott Marosvásárhely–Szászrégen vonal, amelyet csak 1907-ben államosítottak. A közönség számos kérdéssel, kiegészítéssel, vasúti élménnyel gazdagította az előadást, amely jó hangulatú, oldott volt és tanulságos.