A szerkesztők jelenlétében ismerkedtünk az erdélyi színházi folyóirat, a Játéktér legújabb téli számával a Kolozsvári Állami Magyar Színház Stúdiótermében szerda este. A beszélgetős lapbemutató végén a Játéktér Mentor-programjának részeként a szerkesztők átadták a lap díját egy-egy harminc év alatti színésznek és színésznőnek, illetve a Játéktér egy harminc év alatti szerzőjének.

A szerkesztők – Sebestyén Rita, Ungvári Zrínyi Ildikó, Varga Anikó, Zsigmond Andrea –, valamint néhány Játéktér-szerző körbe ültek a Szamos-parti színházépület stúdiójában, és a közönséget is köreikbe ültették, hogy könnyebben kialakuljon az a beszélgetés, amelynek során mindenki elmondhatta, mit tud, gondol az egyetlen erdélyi magyar színházi folyóiratról.

„Kapcsolatot jelent a színházi élettel”, „Szürke a borítója”, „Megtudjuk belőle, mi történik egyes külföldi színházakban”, „Dinamikus”, „Hiánypótló, mégis nehéz anyagi helyzetben van” – csak néhány a mondatok közül, amelyek elhangzottak arra a kérdésre, hogy „kinek mi jut eszébe a Játéktérről?”

A szerkesztők elmondták, egyik legnehezebb feladuknak tartják, hogy egyensúlyosan jelenjenek meg cikkek az erdélyi és partiumi színjátszás minden szegletéről, ne termeljék újra azt a fajta centrum-periféria viszonyt, ami például a budapesti és a "határon túli" színházak viszonyára jellemző. 

Alkalmazott színházról a téli Játéktérben

A téli lapszám az alkalmazott színház műfajait és az ezekhez kapcsolódó gyakorlatokat járja körül az erdélyi színházi világban. Prezsmer Boglárka írása a színház- és drámapedagógia itthoni helyzetéről ad átfogó képet, a Hogyan ettem kutyát című tantermi előadás alkotói elgondolásairól Derzsi Dezső írt esszét, Bíró Árpád Levente a nagyváradi Szigligeti Színház nevelési stratégiáit összegzi, de könyvrecenzió formájában a magyarországi színházi nevelés helyzetét is érintik. A Határátlépések című rovatban a norvég-amerikai Wendy Lathrop-Meyer beszél drámatanári tapasztalatairól a norvég tanárképzés és a társadalmi-kulturális leépülésben lévő Tanzániában végzett munkája alapján.

Gergely László az önismereti pszichodráma csoportokkal való foglalkozás gyakorlati oldalát mutatja fel a vele készült interjúban, a pszichodráma elmélet egyik alapkönyvét, Adam Blatner munkáját pedig Imecs-Magdó Levente recenzálja.  Szó esik továbbá a bibliodrámáról, a játékterápiáról, a csecsemőszínházról, Adorjáni Panna írása révén pedig a Krétakör/Káva/AnBlokk Egyesület közösségi színházi projektjéről.

Sebestyén Rita fordításában a tudomány, színház és oktatás viszonyairól szóló részletet közölnek Helen Nicholson Theatre, Education and Performance című könyvéből. Szijártó Zsolt tanulmánya a Rimini Protokoll Situation Rooms című 2013-as előadását elemzi, a színházi reprezentáció elgondolásait a kulturális antropológia felől is közelítve. Nemzetközi színtéren maradva beszámolnak a Tamperei Színházi Nyár fesztiválról, Biró Eszter pedig egy kínai alternatív színház és egy német kőszínház Totally Happy című közös produkciójáról ír.

A Kritika rovatban a kolozsvári színház Caravaggio Terminal, a marosvásárhelyi színház Szeget szeggel, a temesvári színház Moliendo Café, a szatmári színház Antigoné, a csíkszeredai színház Édes Anna és a Yorick Stúdió Egyszeröt című előadásairól olvashatnak.

A Dráma rovatban Kristian Smeds, a kortárs finn színház egyik legkísérletezőbb kedvű drámaíró-rendezőjének szövegét Jankó-Szép Yvette fordításában lehet elolvasni. 

…És a díjazottak:

A Játéktér Mentor-programjának részeként a szerkesztők és szerzők előzetes szavazása alapján díjazták a 2014-es év legjobbnak tartott, 30 év alatti színészét, színésznőjét és szerzőjét. A legtöbb szavazatot Rácz Endre (legjobb 30 év alatti színész), Benedek Ágnes (legjobb 30 alatti színésznő) és Adorjáni Panna (legjobb 30 alatti szerző) kapta, így ők vehették át az értékes könyvcsomagból és egy éves Játéktér-előfizetésből álló díjat.