Az első erdélyi magyar filmes szaklap kezdeteiről, hőskoráról, másfél évtizednyi munkáról, mélypontokról és sikerekről meséltek a Filmett szerkesztői kedd este a kolozsvári Bulgakov Irodalmi Kávéházban. A találkozó apropója a kerek évforduló: az eleinte nyomtatott havilapként, ma már online megjelenő szakfolyóirat immár 15 éves.

A születésnapot ünneplő alkotócsapat tagjai – Zágoni Balázs alapító és Zágoni Bálint menedzser, Buzogány Klára főszerkesztő, Papp Attila Zsolt és Jakab-Benke Nándor szerzők, szerkesztők – Boros Loránd kérdéseire válaszolva idézték fel a lap születésének körülményeit. Zágoni Balázs elmesélte, hogy a Filmtett „őse” a Tekercskalóz címet viselő, nagyon rövid életű filmes diáklap volt, az alapító gyűlést pedig a Kolozsvári Állami Magyar Színházban tartották 2000 tavaszán. Őrült ötlet volt, ismerte be a lap alapítója. Gondoljunk csak bele: akkor még nem volt se TIFF, se Sapientia. „Az egyetlen kapaszkodónk Janovics Jenő és az erdélyi némafilmgyártás volt” – tette hozzá Zágoni Balázs.

A Filmett történetéről itt lehet többet megtudni.

Szakmai tanácsok, filmkritikák: mindkettőből nagy hiány volt az erdélyi magyar kulturális közegben a 2000-es évek elején, így a Filmtett tényleg hiánypótló és egy idő után megkerülhetetlen kiadvány lett mindazok számára, akiket érdekelt a filmművészet akár gyakorlati, akár elméleti oldala. Első pillanattól filmes műhelynek szánták, így a fesztivál (Filmtettfeszt) és az alkotótábor (Filmtett-workshop) létrejötte se váratott soká magára.

„A Filmtett kicsinyített filmgyárként működik a táborok idején: minden van, ami egy játékfilm elkészítéséhez szükséges, csak nagyon low-budget üzemmódban” – foglalta össze Zágoni Bálint, a Filmtett-projektek menedzsere. A tábor mindössze két hetes, de ez stimuláló hatású: egészen másképp dolgozik az ember, ha tíz napon keresztül egy filmes szaktekintély van mellette, és a tábor végére el kell készülnie a munkával, mint mondjuk az egyetemen, ahol ugyanerre több hónapnyi idő van. Másrészt meg, elég nehéz Erdélyben magyar hangmérnököt, gyártásvezetőt vagy rendezőasszisztens találni, a tábor viszont ezt is „csomagban” kínálja, a meghívott – sokszor magyarországi – szakemberek révén.

A lap története persze nem volt csupa diadalmenet. Buzogány Klára (képünkön) például felidézte a mélypontot, amikor néhány hónapra szünetelt a munka, mert kiapadtak az anyagi források. „Az EMKE díja a lehető legjobbkor érkezett, annek köszönhettük, hogy tovább tudunk lépni” – mondta a főszerkesztő. De olyan is volt, hogy egyikük bérlakásának előszobájában csomagolták a folyóiratokat, másikuk padlásán volt az archívum, mert nem volt irodájuk. Most már van iroda, viszont jó ideje hiába szaglászunk ott nyomdaillat után: 2008 februárja óta ugyanis csak online jelenik meg a Filmtett. „Azóta is gondolkodunk, hogyan tudnánk nyomdaillatot csempészni a szerkesztőségbe” – vallotta be Jakab-Benke Nándor, aki a Filmtett Egyesület egyik kiadványát, a Hollywoodban (is) referenciamunkának számító Storyt fordította angolból.

„Mindennek bele kell kerülnie, ami erdélyi és magyar vonatkozású, és minél több abból, ami Kárpát-medencei és magyar. Szeretünk figyelni az európai filmekre és nyilván nem lehet figyelmen kívül hagyni Hollywoodot sem. És ott van Kína is, ami egyre inkább kezdi Hollywoodot utolérni, legalábbis a piac szempontjából.” (Buzogány Klára, főszerkesztő)

A 15 éves Filmtett ma már – az egyetemek film- és média szakjai mellett – Erdély releváns szakmai műhelye, amely a lapszerkesztésen, workshop- és fesztiválszervezésen kívül könyveket ad ki, partnerként működik együtt az ország legnagyobb filmfesztiváljával (TIFF), és saját díjat alapított. Hogy mekkora igény van a „filmtettestársak” munkájára, mi sem bizonyítja jobban, hogy az általuk szervezett fesztivál a kolozsvári Tranzit Házban csírázott ki, és most már egész Erdélyt behálózta, évről-évre egyre több magyarlakta város csatlakozik a helyszínek sorához. Az idei Filmtettfeszten a tervek szerint versenyszekció indul, ahova erdélyi rövidfilmekkel lehet majd benevezni.

 „Tettestársak voltunk már a Sapientia fotó-, film- és média szakán” – mondta a szerkesztőség legidősebb, de legkésőbb csatlakozó tagja. Papp Attila Zsolt bevallotta, az egyetemi évek során készített néhány filmet ugyan, de nem büszke rájuk. „Az egyik nem is volt olyan rossz, szerepelt benne egy meztelen nő. De én szerkesztoid alkat vagyok: szeretek szövegekkel bíbelődni.”

Habár a 15 évvel ezelőtti indulás óta nagyot változott a kínálat, hisz két egyetemen is indítottak filmes képzést magyar nyelven (a BBTE-n és a Sapientián), a Filmtettesekhez most is sokan fordulnak szakmai segítségért. Hogy milyen eredménnyel? „Soha nem utasítunk vissza senkit” (Buzogány Klára). „Morális támogatást szívesen nyújtunk. Este 10-ig.” (Jakab-Benke Nándor).