„A tánc demokratikusabb, mint a szó”


-A A+

A sepsiszentgyörgyi Reflex3 Nemzetközi Színházi Fesztiválon láthatta a közönség két egymást követő este a lengyelországi Dada von Bzdülöw Teatr táncszínházi előadását.

A Dada von Bzdülöw Teatr az egyik legismertebb lengyel mozgásszínház, 1993-ban alapította Katarzyna Chmielewska és Leszek Bzdyl alkotópáros. A színészekből, mozgásművészekből és kortárs zenészekből álló gdanski független társulat a színpadi formanyelv és kifejezés folytonos kutatásának és keresésének köszönhetően megújította a lengyel színpadot. Forrásuk sok esetben az improvizáció, de előadásaikra irodalmi ihletettség is jellemző.

Katarzyna Chmielewska táncos, koreográfus, rendező, táncpedagógus számos lengyel drámai színház koreográfiáját is jegyzi, köztük a Balti Állami Opera, a gdański Wybrzeże Táncszínház. Művészi rangjáért Gdańsk város Életműdíjjal tüntette ki. Leszek Bzdyl táncos, koreográfus, rendező, Érdemes Művész a Varsói Színházi Akadámián és a Gdański Nemzeti Balett Intézetben ad elő.

Katarzyna Chmielewska táncművésznőt az Invisible duets (Láthatatlan duettek - lásd fenti fotónkat) című előadás után kérdeztem a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházban. 

Kíváncsi vagyok, milyen történet van egy ilyen nagyon intim, párkapcsolatról szóló előadás hátterében.

Komplikált történet, és többsíkú. Persze minden történetünkben ott van az is, ahogy a színházhoz viszonyulunk. De lévén, hogy a társulatunk egy férfi és egy nő (Katarzyna Chmielewska és Leszek Bzdyl, akik a Szentgyörgyön látott előadásban is együtt játszanak – szerk. megj.) párosára épül, elkerülhetetlen, hogy állandóan foglalkozzunk a párkapcsolatok kérdésével.

A magánéletben ő a férjed?

Nem, de régen valóban egy pár voltunk. Egy ideje ez megszűnt, de maradt a művészi partnerség. A férjemnek is köze van a munkánkhoz, mert ő a társulatunk menedzsere, és nagyon jól dolgozunk mindannyian együtt. Persze ha őszinték akarunk lenni, az alkotó folyamatban is elkerülhetetlenül, minduntalan felmerülnek a párkapcsolati kérdések. Ezért aztán nagyon sok előadásunk ezzel foglalkozik. Persze nem mindegy a hogyan kérdése: mi igyekeztünk a művészi létmód felől megközelíteni a kérdést. 

Azt hiszem, körülbelül 3 perc telt el az előadásból, amikor azt mondtam magamban: „Ez a házasságról szól.” Pedig még nem utalt rá egyértelműen sem a szöveg, sem a mozdulatok.

Igen, szándékunk, hogy olyan legyen az előadás, mint egy tükör a félhomályban. Magatokra ismersz az elmosódott alakokban, de úgy színezheted ki őket, ahogy akarod. A te kapcsolatod képére, már ha vannak párkapcsolati problémáid.

Kinek nincsenek?

Akinek pillanatnyilag nincsenek problémái, annak is voltak, és tökéletesen emlékszik rájuk, úgyhogy ő is magára ismer az előadásban. Persze egészen más visszajelzést kapunk azoktól a nézőinktől, akik harmonikus szerelemben élnek, és mást azoktól, akik gyötrődnek a kapcsolatukban. Néhány barátom elsírta magát az előadás alatt. Később elmesélték, olyan volt, mintha kiragadott pillanatokat látnának vissza a saját életükből.

Kicsit fárasztó volt egyszerre figyelni a táncotokra is, meg Grzegorz Kwiatkowski falra vetített szövegére is. És nem tudtam dönteni: ha a mozgást követtem, kíváncsi lettem a szövegre, ha a szöveget olvastam, rögtön érdekelt, hogyan táncoltok erre.

Igen, ez annak, aki ért lengyelül, egy kicsit könnyebb, de nem sokkal. Mindkét sík él önállóan is, együtt is, mi a néző döntésére bízzuk, hogy melyiket fogadja be.  

A Dada von Bzdülöw Színházat 1993-ban alapítottátok Leszekkel, azóta Lengyelország egyik legismertebb mozgásszínháza lett. Nálunk fiatalabbak a mozgásszínházi társulatok, kevés van belőlük, és talán még a közönség sem szokott igazán hozzá. Hogy látod ennek a műfajnak a jövőjét?

Még ha anyagilag nehéz helyzetben vannak is ezek az alkotócsapatok, úgy érzem, van jövőjük, mert igény van az önkifejezésnek arra a szabadságára, amit a mozgásszínház magában hordoz. A befejezett történetek mellett szükség van arra is, hogy kinyissunk és asszociációra késztető, befejezetlen, absztrakt dolgokba vonjuk be a nézőt, amitől szabadnak érzi magát. Úgy gondolom, a tánc demokratikusabb, mint a szó.

Először vagytok Erdélyben?

Először, és nagy vágyakozás előzte meg utunkat, ugyanis rengeteg jó dolgot hallottunk Erdélyről. Éppen ezért most úgy intéztük, hogy maradhassunk néhány napot, és megismerjük ezt a csodálatosnak mondott vidéket.

 








EZT OLVASTA MÁR?

X