Hosszan tartó tapssal jutalmazta a pénteki díszbemutatón Nemes Jeles László Saul fia című filmjét a 68. cannes-i filmfesztivál közönsége.

A cannes-i Fesztiválpalota 2300 férőhelyes Lumiere nagytermében teltház előtt mutatták be a hivatalos versenyprogram egyetlen kelet-európai és egyetlen első filmjeként az auschwitzi koncentrációs táborban játszódó magyar alkotást, amely 18 művel verseng az Arany Pálmáért.  

A cannes-i fesztivál hagyományainak megfelelően a világpremier előtt a Saul fia alkotói - egymásba karolva - fotósok sorfala előtt vonultak fel a vörös szőnyegen, ahol Pierre Lescure, a fesztivál idén kinevezett elnöke és Thierry Frémaux művészeti igazgató köszöntötte őket. 

A teremben a már helyüket elfoglaló nézők állva köszöntötték a magyar művészeket, s a végig feszült figyelemben zajló vetítés végén perceken át tapsolva, állva köszöntötték az alkotókat, akik szintén felállva köszönték meg a meleg fogadtatást.

Nemes Jeles László a bemutató után az MTI-nek elmondta, hogy megható volt számára a közönség reakciója, s szerinte azt is lehet érezni, hogy a film jelentős nemzetközi visszhangot vált ki. 

A francia sajtó elsősorban a holokausztábrázolás etikai kérdésével foglalkozik, ami a rendező szerint várható volt. A film - mint emlékeztetett rá - újfajta nézőpontot ajánl a holokausztról való beszédmódban. Örülne, ha erről sok szó esne, de annak még jobban, ha minél többen megnéznék a filmet és beszélgetnének róla.  

A film nemzetközi forgalmazója a rendező elmondása szerint olyan sok megkeresést kapott, hogy "ki kellett kapcsolnia a telefonját". Többek között komoly amerikai vételi ajánlatok is érkeztek, mégpedig azért, mert az amerikaiak díjesélyesnek érzik az alkotást a jövő évi Oscar-díj gálán, s ezt kívánják előkészíteni a film megvásárlásával.    

Nemes Jeles László elárulta, hogy jelenleg második filmtervén dolgozik, amely 1910-ben Budapesten játszódik, s a civilizáció végéről szól. A film műfaját illetően egy fejlődéstörténet és thriller keveréke lesz.

A Saul fia című film főszerepét a New Yorkban élő, a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán filmrendezőszakon végzett Röhrig Géza költő alakítja, aki már korábban is játszott filmekben. A rendező több profi színészt is megnézett szereplőválogatáson, de végül konoksága, eltökéltsége, sokrétűsége és visszafogottsága miatt választotta őt Saul szerepére. 

Az amatőr színész az MTI-nek elmondta: teljesen magáénak érzi Saul, a Sonderkommando egyik tagjának figuráját és sorsszerűnek, hogy eljátszhatta ezt a szerepet. Emlékeztetett arra, hogy az 1995-ben megjelent Hamvasztókönyv című verseskötetében 95 oldalnyi költeményt írt Auschwitzról, több oldalról is érintettnek érzi magát a témában, jóllehet magáról a Sonderkommandóról a forgatás előtt nem tudott sokkal többet egy átlagembernél. Időközben azonban elolvasott egy nyolc sonderkommandóssal készült négyszáz oldalas angol interjúkötetet, amelynek szerkesztése 13 évet vett igénybe, és amely nagyon meghatározó vált számára.     

Az Arany Pálma díj kiosztása és a záróünnepség május 24-én lesz Cannes-ban. A magyar mozikban június 11-től látható a Saul fia.

https://www.youtube.com/watch?v=aCzsLcI_Mfc

Nemzetközi sajtó: a Saul fia az első igazi reveláció

A Variety című filmes szaklap szerint a Saul fia olyan nyomasztóan és kompromisszummentesen mutatja be a holokausztot, ahogyan azt még soha senki nem tette meg, jóllehet a témát már számos alkalommal feldolgozták a filmművészetben. Justin Chang kritikus szerint az alkotás a narráció megszüntetésének és az érzékeltetésnek a mesteri gyakorlata. 

Az Indiwire azt emelte ki, hogy a film az auschwitzi koncentrációs táborról egy olyan intenzív dráma, amelyben a feszültség egy pillanatra sem csökken. Eric Kohn kritikus szerint a koncentrációs táborban játszó történet és a filmes energia ötvözése azért is különösen elképesztő, mert egy első filmről van szó.  

A France Info francia hírrádió, a Le Journal du Dimanche, a Télérama és a Paris Match című francia lapok is arra hívták fel a figyelmet, hogy miközben a film a koncentrációs tábor legnehezebben elképzelhető helyszínein, a gázkamrákban és a krematóriumokban játszódik, a rendező elkerüli a "kukkolás" csapdáját, nem rekonstruálja obszcén és részletes módon a helyszíneket, hanem végig a filmben egyetlen fogoly szemszögéből láttatja a dolgokat, az ő gesztusait és tekintetét követi a kamera. 

"Borzalmas és csodálatos film"

A Le Parisien szerint egyszerre "borzalmas és csodálatos" a magyar film. A Paris Match szerint "meglepő, sőt megdöbbentő lenne, ha a Saul fia díj nélkül távozna Cannes-ból", a Le Nouvel Observateur című lap pedig a főszereplő Röhrig Gézának adná a legjobb férfi alakítás díját.

A filmrendező végzettségű, New Yorkban élő magyar költő az RFI közszolgálati rádió szerint is "hihetetlenül jó a főszerepben". Nemes Jeles László rendező pedig egy "filmművészeti és intellektuális hőstettet" hajtott végre a rádió tudósítója szerint azzal, hogy "az auschwitzi valóságról fiktív és soha nem látott képeket teremtett a képzeletünkben". 

A Libération és a Le Figaro című lapok is úgy vélték, hogy az ismeretlen Nemes Jeles László úgy robbant be első filmjével a cannes-i fesztiválon, ahogy 2006-ban Jonathan Littel a Goncourt-díjat nyert Jóakaratúak című regényével. A Libération szerint ugyanakkor az "ambiciózus és virtuóz" alkotás, amely "remegő bénultsággal" köti le a nézőt az egész vetítés alatt, elveit és célját illetően is kérdéseket vet fel. A Saulra koncentráló nézőpont Dider Péron kritikus szerint egy videojáték mozgására emlékeztet. A módszerrel a rendező elkerüli az áldozatok arcának és tekintetének filmezését, s ezzel az érzelgősséget is, ugyanakkor kizárja a tanúságtétel dimenzióját. 

A Le Monde szerint is noha a rendező tudatában van a holokausztábrázolás veszélyességéről szóló vita kérdéseinek, nem ad rá válaszokat a filmjében, mert a kritikus Thomas Sotinel szerint válaszok feltehetően nem is léteznek, s így az áldozatok megjelenítésére vonatkozó központi problémát nem oldja meg, hanem a választott képi világgal inkább megkerüli.    

A Le Figaro szerint a kockázatos témaválasztású filmet sokan fogják majd mindenféle rosszal vádolni, noha "a rendező nem lépi át a jó ízlés határát, és megáll a borzalom ajtajában ... A kérdés mégis felmerül, hogy hova akar eljutni".