Legalább két mellbevágó meglepetést találhatott Csíkban a Múzeumok Éjszakájára vállalkozó. A kincseket mi a beharangozottaktól eltérő helyeken találtuk – a látleletet kipreparáltuk galériába és filmmorzsákba a lemaradóknak.

„Szokásos” kézműves gyerekprogrammal rajtolt a csíkszeredai Múzeumok Éjszakája – a Mikó-vár udvarán nyüzsgők és animátoraik a program végéhez közeledvén is akkora lendülettel feledkeztek bele a tevékenységbe, hogy a szolidan jött zivatar is alig tudta szétzavarni a jókedvű társaságot.

A metsző széllel bélelt kiadós esőtől le is hűlt a levegő és némileg a hangulat is – a kora délután rajtoló különleges tárlatvezetésre még nem melegedtek fel igazából a vérbeli múzeuméjszakázók.

Mint előzetesben ecseteltük, a Szárhegy 40 képzőművészeti válogatást kínáló Csíki Székely Múzeum stratégiai kommunikációs okokból súlyozta idén a „rendhagyó tárlatvezetést” a Gyergyószárhegyi Alkotóközpont által tárolt, az elmúlt 40 évben a gyergyószárhegyi Lázár-kastélyban szervezett világhírű képzőművészeti alkotótábor munkáinak bemutatására. A tábor jelenleg – a kastély örökösei jogvitája miatt – „kiszorult” a kastélyból – a Hargita Megye Tanácsa alintézményeként működő Alkotóközpont továbbra is művészetdiplomáciai missziót folytat, méghozzá a kastély újranyitásának reményében.

A Múzeumok Éjszakáján az elmúlt négy évtizedre a kastélybeli táboralapító-képzőművész, Gaál András és Márton Árpád nyújtott rálátást, Siklódi Zsolt ex-művészeti igazgató partnerségével.

Kastélynosztalgia, két terem úttörő kinccsel

A „szárhegyi triász” harmadik tagjára, a nemrég elhunyt Zöld Lajos újságíróra is emlékeztek az „alapító Nagy Öregek”: mint mondták, „hármónk közül Zöld Laji volt az optimista: mikor a csupa rom kastélyt megtaláltuk, a falon egy nagy lyukon bújtunk be, minden le volt omolva… de Lajos azt mondta: Igen, ez lesz a táborunk helyszíne, milyen fantasztikus!” – és mi nemigen hittük.”

Gál András és Márton Árpád, Gyarmati Zsolt múzeumigazgató beharangozóját beváltva „testközelből” mesélték a táboralapítás és a negyven év „emberközeli” történeteit. Majd két gazdag terem kínálta a „termést”.

Este 10-kor is özönlöttek a látogatók. Egészen meg lehetne szokni, hogy pohár borral, az udvarról felhangyó jazz-zene hangjaira sétáljunk ennyi érdekes munka között.

„Erős a kortárs mezőny” – hallottuk kortárs képzőművészektől a terembe. Ugyanitt hallottuk persze a „Mit lehet tenni, ez a modern művészet” – megjegyzést is. De extázisban felkiáltó tinédzsereket – jaj, ez tetszik! - is láttunk Koter Vilmos Földdel betakarva performansza fotói előtt – , miként a szellemes „Kilóg a lóláb” Bartis Elemér-munkánál is.
A nosztalgikus hang hagyott némi fájdalmat a hallgatóban – és hiányérzetet… Gyászt. A Lázár-kastély fájdalmasan hiányzik az erdélyi képzőművészetnek.

https://www.youtube.com/watch?v=drjKpvPe1VY

Népművészet: multimédiával

Szellemes részletek, mintegy kincskeresésként – ezt a benyomást hagyta a Csíki idők járása – népi életképek a mindennapokból tárlat. A Szárhegytől átfolyó közönség ennél a szekciónál rengeteg gyerekkel is gyarapodott. Mulatságos részletek tarkították a kincskeresést: munkálkodó viaszbaba-atyafi zsebében emlékeztető dialógust (to do list) találni. Gazdag, vetített anyaggal „levegősített”, pontos tárlat. De ilyen vicces, ha az emlékkönybe a látogatók is bejegyzik a maguk „kincseit”. Például: „Nagyon tetszett, főleg a távirányító a paplan alatt!”

A Múzeumok Éjszakáján idén Gyarmati Zsolt múzeumigazgatót is itt lehetett találni – aki, pár nappal ezelőtt az ErdélyFM-nek azt nyilatkozta: a Csíki Székely Múzeum nem panaszkodhat anyagiakra: „elvannak”.

Voltaképpen ez a bőség ezen az egész múzeuméjszakai vonulaton látszott: nagyvonalúság, stílus, szakmaiság. És, persze, sok, kiváló ötlet – miként a múzeum saját, állandó tárlatán is láthatni.

Időkapu a Mikó-vár történetébe - kútbaugrással

Mikor a Mikó-vár története kiállítás kis előterébe tévedtünk, véletlenül, még nem tudtuk, mi vár ránk. A belépéskor is csak az izgalom fokozódott:

https://www.youtube.com/watch?v=-eZVZBqT8Vg

A benti látvány minden várakozást felülmúlt:

https://www.youtube.com/watch?v=YXVDjNp--D0

Talán Pozsonyban láttunk ilyet utoljára, vagy a kanadai natív törzsek múzeum-rekonstrukcióinál: szóval megrendítően jó ez a csíki anyag. Aki nem hiszi, ugorjon kútba – a tárlat állandó:

https://www.youtube.com/watch?v=xSThuUgo0BE

Egy olyan „kitalált” kerek egész ez a vártörténeti produkció, amit bűn lett volna kihagyni.

Nyomdakincsek – írásmintákkal

A somlyói ferenczes nyomda kincsei a második nagy meglepetés volt számunkra a csíki múzeuméjen. Rendesen libabőrös lesz az ember például a legrégebbiként fennmaradt, Somlyón nyomtatott kódextől, melyet nem erdélyi egyházi személyiségnek készítettek. Nem a kontextustól, hanem a közelségétől.

Talán itt volt a legnagyobb forgalom ottjártunkkor. Szerettük a megilletődött suttogást hallgatni, a rácsodálkozó, „intim” megjegyzéseket a kalligrafikus dokumentumoknál („Ma miért nem tudnak így írni, hm?”)

Mivel a tárlat térben egybenyílt estére a restaurált egyházi kincsek tárlattal, ez az a tér, ahol sikerül el is tévednünk. Poén, hogy nem is vettük észre egyből, hogy körbemegyünk: minden körnél volt valami új, amitől odaragadtunk. Eltartott éjfélig.

Koncertmorzsák - menyasszonnyal

A tíz fok körülire lehűlt levegő ellenérre izzott a hangulat a várudvaron. Egy-egy teremből előbukkanva a friss levegőre, egyszerűen nem sikerült megértenünk, hogyan bírnak a csíki ifjak füvön ülve (!) borozgatni. Nem értette Butu Arnold, a Face today banda frontembere sem, így nyersen, és hatékonyan, bulira szólította fel a társaságot – nem ütközött nagy ellenállásba.

Szép latino- és jazz dallam lengte be a várat ezt megelőzően a Szabó Zsolt együttesétől is, ahol a dalok „pszichologizáló” felvezetése is egyedi hangulatot adott.

Koncertmorzsa Szabó Zsoltéktól:

https://www.youtube.com/watch?v=XbrRSCRSKX0

Összegzés

Nem tudjuk, elfogultságunkhoz a Csíki Székely Múzeum déltől-éjfélig fáradhatatlanul kedves, mosolygós és segítőkész csapata mit dolgozott hozzá, de: a csíki estébe minden belefért – és minden a helyén volt. Összeért a régi az újjal, a volt a lesz-szel. Vérprofi a bulvárral, show a performansszal. Szinte természetes ebben a közegben, hogy egy idelátogató, újdonsült ifjú pár az alternatív rock- és punk rockot játszó Face today mellett táncoljon a színpad műfüstjében. „Nem mi mentünk lagziba, hanem a lagzi jött ide” – kommentálta a Face today, miközben az ifjú pár fogadtatásában minden a kedvességé, tiszteleté. Partnerségé. Még a párt rögzítő lagzivideós is harmonizált a múzeuméjszakai „minden a mindenben” élmény-sűrítménnyel.

Megvalljuk, mi éjfél után kicsivel kiléptünk a várudvaron – ekkor jött szembe egy csapat, a rövidesen kezdődő Tres Courts nemzetközi rövidfilmfesztiválos vetítésre.