A Teleki Tékában kéthavonta tartott Beszélő könyvek sorozat júliusi rendezvényének a fürdőzés volt a témája. A két meghívott: Imecs Magdó Eszter művészettörténész és Szolláth Hunor szovátai helytörténész a városi gőz- és kádfürdőkről, illetve a szovátai fürdőtelepről osztott meg érdekes tudnivalókat. Beke István Ferenc gitárművész is fellépett az est során.

A tisztálkodási és fürdőzési szokásoknak nem sok közük volt egymáshoz, derült ki az előadás során, ahol Imecs Magdó Eszter a marosvásárhelyi gőz- és kádfürdőkről, azok létrejöttéről beszélt. Elmondta, a víznek a tisztálkodásra való használata csak az uszodák elterjedésével vált természetessé, azt követően, hogy a hadseregnél bevezették a katonai gyakorlatok sorába az úszást is és azokban a nagyvárosokban, ahol folyó volt, uszodákat építettek. A Babeș-Bolyai Tudományegyetem doktorandusza ismertette ezeket a jellegzetes építményeket, azt, hogy hogyan váltak népszerűvé a polgári lakosság körében is. Az első budapesti strand is ilyen szerkezet volt, fából készült, mozgatható volt, kabinokkal ellátva, középen a medencével, amelynek alján a farostély a vízbefúlás megelőzését szolgálta.

A városi kád- és gőzfürdők kapcsán az előadó elmondta, Marosvásárhelyen 1891-ben építettek fürdőt, amely nem csupán a tisztálkodást szolgálta, hanem a társasági élet egyik meghatározó helyszíneként is működött. Ugyanakkor a fürdő a polgáriasodás egyik jelképének is számított.

A szovátai fürdőzési szokások kialakulásáról, az ottani hangulatról Szolláth Hunor számolt be, aki saját régi képeslapgyűjteményéből, a lapok felnagyított másolataiból egy kiállítást is rögtönzött. 1901-es, 1902-es, majd a ’10 és ’20-as évek Szovátáját, a fürdőt, a villákat, az utcákat megörökítő, sőt még a fürdővendégekről is készült lapok az egykori családias hangulatról tanúskodnak. Ugyanis a korabeli feljegyzések szerint a társadalmi különbségek megszűntek Szovátán, a nyaralók ismerték egymást, közös kirándulásokon, sétákon vettek részt, együtt étkeztek, szórakoztak. Annak ellenére, hogy a köztudatban az él, hogy Szováta a leghíresebb fürdőváros volt, ez nem igaz – cáfolta meg a közkedvelt legendát Szolláth Hunor, részletesen ismertetve a századeleji fürdő minőségét, a népszerűséget, amely leginkább a környékbeliek között volt jellemző, ugyanakkor azt a kellemes hangulatot, amely az ottani nyarak sajátossága volt.

A Teleki Téka freskós termében tartott Beszélő könyvek rendezvényén Lázok Klára, a könyvtár vezetője felhívta a figyelmet, hogy aki a témában szeretne jobban elmélyülni, számos kiadványt talál a gyógyvizekről, forrásokról, fürdőkről a könyvtár állományában. A fürdőzés legismertebb kutatóiról, Kósa Lászlóról és Zepeczáner Jenőről is szót ejtett, akiknek a munkái szintén megtalálhatók a Teleki Tékában.