Közép-kelet-európai dokumentumfilmekkel és alkotóikkal ismerkedhetünk meg hetente a KineDok projekt során, melybe 13 romániai város kapcsolódott be: Arad, Brassó, Bukarest, Konstanca, Kolozsvár, Galați, Iași, Nagyvárad, Sepsiszentgyörgy, Piatra Neamț, Temesvár és Csíkszereda. Ez utóbbi helyszínen csütörtök este, Laura Căpățână Juller máramarosi történetével rajtolt a KineDok.

Szeptember 24. – november 26. között csütörtökönként üzemel Csíkszeredában a KineDok – a filmalkotások vetítésének a Mikó-vár pinceklubja ad otthont. A 13 helyszín között a csíki az egyetlen KineDok Filmklub, ahol múzeum a rendezvény partnere – mondta el a Maszolnak Gecző-Dávid Bíborka, az intézmény sajtóreferense. A múzeum különféle terei már számos filmfesztiválnak adtak otthont – legutóbb a Nagyon Rövid Filmek fesztiváljának is.

A KineDok öt közép-kelet-európai országot összefogó kezdeményezés. A program keretében Magyarországon, Csehországban, Szlovákiában, Horvátországban és Romániában szerveznek vetítéseket friss, a régióban készült dokumentumfilmekből klubokban, kávézókban, galériákban, vagy épp egy pincében, főleg olyan településeken, ahol egyébként nincs mozi. Mindegyik ország vállalta, hogy legalább 20 helyen vetítést szervez a közösen kiválasztott filmekből a saját nyelvére feliratozva, lehetőleg HD minőségben. A program romániai koordinátora a One World Romania Egyesület, amellyel a Csíki Székely Múzeum már ötödik éve működik együtt.

A csütörtöki első vetítés alkalmával román nyelvű, angolul feliratozott munkát tekintett meg barátias hangulatban  két tucatnyi érdeklődő. Az Itt... mármint ott című (Here... I Mean There) alkotásban Laura Căpățână Juller rendező a boldogságkeresésnek egy keserű történetét követi le: szülők nélkül felnövő testvérpár drámáját mutatva meg, testközelből.

Családtaggá válik a kamera

Ani és Sana két lány Máramarosból, akiknek a szülei a pici házikójuk mellé felépítendő tágas otthon reményében indulnak útnak Spanyolországba. Tíz éve dolgoznak már kinn, szinte csak vendégként jönnek haza. Az építkezés viszont nehézkesen halad, a két lány közben gyakorlatilag a nagyszüleivel nő fel.

A kamera családtaggá válik, a pici házban együtt van a testvérpárral: követi őket reggel, napi teendőikkor, szüleikkel való telefonálás közben, a család fesztelenül tárja ki titkait és életét a kandi szemnek.

Noha a 2009-ben készült film több spontán helyzetkomikumán felnevetett a csíki közönség, s a családtagok fesztelen párbeszédei is mosolyt szültek, a film végén szívbemarkoló a kisebbik lány vallomása. A kamerának vallja meg: ő nagyon szenved, mert úgy érzi, a pénzkeresés ára éppen a családi boldogságuk, az ő boldogsága. Ám, mondja a kamerának, ezt „sohasem tudhatják meg" a szülei, mert elszomorodnának az igazságtól, holott „akad bajuk elég".

Mint azt Gecző-Dávid Bíborka elmondta: várhatóan az elkövetkező vetítéseken a filmkészítők közül többen is felbukkannak Csíkban, legalábbis a fesztivál román nyelvű szóróanyagainak ígérete szerint, amely a „kedvenc alkotókkal, szereplőkkel való, vetítés utáni, pohár melletti beszélgetésre" invitálja a nézőket. A vetítések részletes programja itt érhető el www.kinedok.net