A holokauszt erdélyi áldozataira emlékeztek a kolozsvári evangélikus-lutheránus püspökség udvarán és templomában. A helyszín apropóját elsősorban annak az evangélikus lelkésznek az emlékezete adta, aki feleségével egy zsidó kislányt rejtegetett lakásában (közben náci katonák laktak a parókia udvarán), a fajelméletet elítélte prédikációiban és hamis keresztleveleket állított ki zsidóknak, hogy megmentse őket a deportálástól. Járosi Andorról van szó, aki 1999-ben, halála után 55 évvel kapta meg a Világ Igaza címet.

Non omnis moriar (Nem halunk meg egészen): hirdeti a szétdarabolt testű, térdelő nőt ábrázoló emlékmű, Adorjáni Endre szobrászművész alkotása, amelyhez a kegyelet koszorúit és – zsidó temetési szokáshoz híven – köveket helyeztek el a Határtalan Kolozsvár címet viselő magyar zsidó kulturális fesztivál résztvevői csütörtök délután. A megemlékezésen a magyar kormány, valamint magyarországi zsidó hitközségek képviselői is szép számmal részt vettek, és magyarországi fiatalok, akik a négynapos rendezvénysorozatra érkeztek a kincses városba.

Latorcai Csaba kiemelt társadalmi ügyekért felelős helyettes államtitkár Járosi Andorra emlékezve kijelentette: a hatalmi rendszerre jellemző, hogy a nácizmus ellen harcoló evangélikus lelkészt végül a „felszabadító” szovjetek hurcolták el, fogságban halt meg Magnyitogorszkban, 47 évesen. A felújításra váró kolozsvári neológ zsinagógáról azt mondta: Magyarország készséggel támogatja annak felújítását, ugyanakkor reménykedik egy román-magyar kormányközi egyezmény megszületésében, amely megalapozza, hogy a román állam is hozzájárul a költségekhez, „hisz az itt élő zsidó közösségek felvirágoztatása közös felelősségünk.”

Szalay-Bobrovniczky Vince európai uniós ügyekért felelős helyettes államtitkár az emlékezés fontosságára hívta fel a figyelmet, és beszélt a kolozsvári zsidó polgárok kulturális, gazdasági és közéleti szerepvállalásáról. Nem volt olyan ágazata a kulturális életnek, ahol ne találtunk volna kiemelkedő, zsidó származású alkotókat a világháború előtt – jegyezte meg az államtitkár. Hozzátette: kötelességünk minden kisebbség kulturális örökségét őrizni, gazdagítani.

Egy közösség túlélési stratégiájához kaphatunk-e iránymutatást, ha történelmére tekintünk? – tette fel a kérdést Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke. A zsidó társadalomnak mindig sokközpontúan fejlődött, csoportjai sokszor és sokat vitáztak egymással, de íme, mégis megmaradtak. Az elmúlt évezredek tapasztalata, hogy ez egy jó stratégia volt: a vita, párbeszéd sokszor az életet jelentette. Nagy nemzetek, birodalmak tűntek el, de a parányi zsidó közösség megmaradt, sőt, a történelemben példátlan módon, 2000 év után újra hazát alapított. Talán ez az építő jellegű vita és párbeszéd jelenti azt túlélési stratégiát, amit itt és most, Kolozsváron is lehet alkalmazni – vélekedett Heisler.  

Schwartz Róbert, a Kolozsvári Zsidó Hitközség elnöke arra figyelmeztetett, a román politikai életben még mindig vannak olyanok, akik szerint nem volt holokauszt Romániában, vagy a genocídium tényét, vagy az államhatalom felelősségét tagadják. Az igazság azonban az, hogy éppen azok gyilkolták a zsidókat, akiknek a polgárjog védelme lett volna a feladata.

A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület ügyvezetője, Deák Andrea a kolozsvári, erdélyi magyar zsidó közösségről azt mondta: művelt, alkotó emberek voltak, ismerték a magyar irodalmat, kultúrát és sokan művelték is azt. Beszélt a vészkorszak hőseiről is, igaz keresztényekről, akik mindvégig lelkiismeretükre hallgattak: Járosi Andor evangélikus esperesről és feleségéről, Márton Áron katolikus püspökről, aki prédikációiban többször felszólalt a zsidóüldözés ellen, és szavai hatására sok magyar család segített zsidókon.

Az ünnepi beszédek után emlékhangversenyt hallgathatott meg a közönség a nyíregyházi Pro Musica Leánykar és a Cantemus Vegyeskar, valamint az Orfeo Zenekar tagjaiból alakult kamaraegyüttes részvételével.