Csíki és székelyudvarhelyi művészeti iskolások háborús- és térrendezési rajzaiból nyílt kiállítással kezdődött el csütörtök este Csíkszeredában az idei Székelyföldi Napok programsorozat. A munkákat mi is megmutatjuk.

Az alkotók jelenlétében nyitották meg csütörtök este a csíkszeredai Megyeháza Galériában a CreArt (Network of Cities for Artistic Creation) projekt idei, középiskolásoknak szóló kiállítását. Zonda Erika, Hargita Megye Tanácsa projekttel foglalkozó igazgatóságának vezetője köszöntőjében elmondta: azért előnyös ez az együttműködés, amelyet a megyei önkormányzat az országban kevesek között felvállalt, mert vándortárlatokkal és rezidens programokkal hozzájárul a művészek és az alkotásaik mobilitásának növeléséhez.

Megnyitó értékelésében Székedi Ferenc műkritikus - akit Zonda Erika a CreArt nagyköveteként mutatott be - elmondta: a csíki és a székelyudvarhelyi művészeti középiskola növendékeinek egyik témája a rombolásé, a pusztításé, a másik az építkezésé, a fejlődésé. Érdekességként kiemelte, hogy kevesen tudják, hogy számos híres, a magyar és egyetemes művészettörténetben ma már helyet kapott képzőművész járta a harctereket, és közöttük volt több székelyföldi festő is.

A csíkszentgyörgyi születésű Márton Ferenc például mintegy háromezer rajzot és pasztellt készített az olasz, a szerb és az olasz harctereken, a csíkmindszenti Nagy István pedig Galíciában rajzolt egész sorozat katonaportrét. 1916-ban a zsögödi Nagy Imrét is besorozták, de még közönséges gyalogosként és nem művészként, azonban Galíciában kapcsolatba került kortársaival és feljegyzései szerint „tintaceruzával írva, rajzolva küldözgettem a nyírfaháncsból készített lapokat”, de ma sem tudni, hogy kinek, hová címezve. Leírása alapján léteznie kellene egy Tölteni, tölts vezényszót ábrázoló festménynek is, de senki nem tud róla, mint ahogyan a háborús rajzokról sem.

Székedi elmondta: a Hargita megyei diákok irodalmi és más forrásmunkák alapján ismerkedtek meg az első világháborúval, a CreArt program felkérésére ezekből az élményekből születtek meg az itt látható alkotások, amelyek témaválogatásukban, jelképrendszerükben, érzékenységükben nagyon szóródnak: vannak akik egyén-, azaz ember- és családközelségben próbálták érzékeltetni a világméretű tragédiát, mások olyan haditechnikai áttörésekre figyeltek fel, többen a mai művészeti irányzatok – például a koncept art – stílusjegyeit használták fel egy száz esztendővel ezelőtti téma megörökítésére.

Az építkezés témáját tekintve, a megadott feladat alapján voltaképpen funkcionálissá, de ugyanakkor humanizálni, azaz emberivé kellett tenni azokat a köztereket, amelyekre - Székedi szerint - mifelénk is rá férne jó néhány hasonló módosítás.

A méltató felhívta rá a figyelmet, a CreArt elsősorban azt tűzi zászlajára, hogy a művészet alkotókészségét a helyi közösségek életminőségének a javítására lehessen fordítani. Zárszóként azt kívánta a diákoknak, hogy tartsanak ki az elkövetkezőkben is a kreativitás mellett, ne legyenek semmivel elégedettek, ami körülöttük létezik, legyenek alkotó-gondolkodó egyének, mert csak ez biztosítja a jövőt.

A szakzsűri bírálata eredményeként az idei CreArt Hargita megyei fődíját Gál Boglárka, a Nagy István Művészeti Líceum XII. osztályos diákja Idilli csoportkép című tusrajza kapta. A zsűri továbbá különdíjra méltatta iskolatársa, a XI.-es Czimbalmas Anett J`aime mieux ca című festményét.