Hangolnak a zenészek, aztán elkezdik a nyárádmenti táncokat, szól a nóta, kihallatszik messze a faluba. Mikházán mindenki tudja, hogy a Csűrszínházban próbálnak, új előadást mutatnak be a hétvégén. Nyilvános főpróbát tartanak csütörtökön, majd pénteken lesz a bemutató és szombaton a ráadás.

Török Viola rendező pontosságot követel a színészektől, napi két-három próbát tartanak, feszes az idő, és ahogy közeledik a bemutató időpontja, egyre jobban izgul mindenki.
A zenét részben Könczei Árpád szerezte, részben szerkesztette, a koreográfiát is ő állította össze, a Bekecs táncegyüttest Benő Barna vezeti. „Jó velük dolgozni, mert nagyon fegyelmezettek" – mondja a koreográfus, aki arról is beszél, hogy Török Violával ez már a tizenkettedik közös munkájuk.

„Violának nagyon régi törekvése, hogy az előadásainak a tánc szerves alkotórésze legyen, amely a szöveget mintegy folytatja, kiegészíti. Szinte valamennyi előadásunkban volt tánc" – magyarázza Könczei.

 
Török Viola arról mesél, hogy miért éppen Balassi Bálint Szép magyar komédiáját választották Mikházára: mert sok benne a tánc, a zene, mert természetközeli, nem hiányzik belőle a szerelem sem, mert az ember nyár derekán, falusi környezetben erre a hangulatra vágyik.

Balassiról köztudott, hogy korának egyik legjobb táncosa volt. A rendező, a koreográfus, a táncosok és a színészek Balassi korának a virtuozitását, a hajdútánc férfiasságát próbálják az előadásban bemutatni.

A hajdútánc az idők során kiment divatból, szinte elfelejtődött, csupán a Maros-Küküllő közeli, enyedi románság őrzi a maradványait, a haidou táncot.
Balassi zenére írta a szöveget, hiszen ez a kettő abban a korban elválaszthatatlan volt – teszi hozzá Könczei, aki szerint az baj, hogy bár van Bartókunk és Kodályunk, még mindig ott tartunk, hogy a tankönyvekben a balladák csak szöveggel jelennek meg. „Balladát soha nem mondott a nép, csak úgy, hogy elmondja. A ballada az mindig zenével társult. Ez ugyanígy van a Balassi költészetével is."

A rendező érdeklődésünkre elmondta, a szövegen egy kicsit változtattak, hiszen a mai embereknek, mai kornak akarják megszólaltatni ezt a művet. Sok minden megváltozott Balassi kora óta, például a ritmushoz való viszonyulás. „Gyorsabb életritmushoz vagyunk szoktatva, és türelmetlenek lennénk, ha minden olyan nyugodt és lassú lenne, mint Balassi korában, nem beszélve arról, hogy ebben a korban egy csomó olyan hangszer volt, ami a mostaniaknál halkabban szólt" – mondta el a sajtótájékoztatón.

Benő Barnának, a Bekecs táncegyüttes vezetőjének ez a harmadik közös előadása Török Violával. A próbafolyamatot az nehezítette, hogy alig három hét alatt kellett színpadra állítani a produkciót, ami óriási munkamenetet, odafigyelést igényelt. A táncosoknak kihívás, hogy a mozgáson kívül oda kell figyelni a szövegkönyvre, viszonyulni kell a szereplőkhöz.

Szélyes Andrea díszlet- és jelmeztervező elmondta: a reneszánsz és a népviseleti elemek egyaránt megtalálhatóak a kosztümökben, de nem az volt a cél, hogy korhű ruhákat adjanak a szereplőkre.

Balassi korának divatjához alkalmazkodva azonban az öltözékek látványosak lesznek, ők kapják a „főszerepet", a díszletre nem fordítottak akkora figyelmet, hisz maga a környezet ellátja ezt a feladatot.

A jelmezeket például annyira természetközelinek gondolták el, hogy van káposztára és eperre emlékeztető ruha is a produkcióban, és az anyagokat is úgy válogatták ki, hogy a természet színeit hordozzák.

Szélyes Ferenc, a Csűrszínház megálmodója és szervezője arról a feszültségről beszélt, amely a bemutató előtti napokban egyre jobban érezhető.
Ebből a falubeliek azonban semmit nem észlelnek. Ők azt látják, hogy a színészek jönnek-mennek, próbálnak, egész nap dolgoznak, napközben is kihallatszik a zene. Akik kint dolgoznak a határban, azok is hallják, hogy éppen vajdaszentiványi muzsikára táncolnak-e, vagy nyárádmentire. Sokan mondják, hogy ha boltba kell menni, azt a boltot választják, amelyhez el kell menni a Csűrszínház előtt, hogy bekukkanthassanak, megnézhessék egy percre, mi folyik bent.

A csütörtöki előbemutatóra, illetve a pénteki bemutatóra és a szombati előadásra is sokan készülnek Marosvásárhelyről, Székelyudvarhelyről, Kolozsvárról, Sepsiszentgyörgyről is, a panzió összes szobáját lefoglalták már, a házakban a kiadó szobák elfogytak. Sátorozni is lehet, van hely bőven – hívja fel a figyelmet Szélyes, aki a család kertjében, a focipályán, a Csűrszínház mögötti kertben kínál sátorozási lehetőséget.

{loadposition otp}A három előadást követi-e folytatás, még nem lehet tudni, hiszen a hét színész hét különböző társulattól érkezett, nehéz az egyeztetés a táncosokkal is. „Ha sikerül megszervezni, mi szívesen jövünk" – mondja érdeklődésünkre Fekete Zsolt, aki Budapestről jött és Kónya-Ütő Bence, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház tagja, mindketten a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem végzettjei.

A színészeknek azt is kellett vállalniuk, hogy legalább egy hangszeren játszanak a produkcióban. Ezért minden este tíztől van egy harmadik próba, ami zenekari próbának is minősül. A három hetes próbafolyamatról, a mikházi életről, a csűrszínházi munkáról azt mondják, bár nem pihentető, mégis más, mint amihez a kőszínházban szoktak. Leginkább egy nagy nyári bokrétához, egy virágcsokorhoz hasonlítják.

Az előadások este kilenckor kezdődnek, miután besötétedett, hogy érvényesülhessenek azok a fényeffektusok is, amelyek még érdekesebbé teszik a produkciót.