Magyar nyelvi lélekről és közösségvállalásról olvasott föl a Csíki Játékszín


-A A+

Sinkovits Imre is közreműködött hangfelvételről november 13-án, a Csíki Játékszín Magyar Nyelv Napjára szervezett kávéházi köszöntőjén. Az elhangzó Kosztolányi Dezső és Nádasdy Ádám művek elé a társulatigazgató is felolvasta az ünnephez kapcsolódó gondolatait.

Hangulatfényben fogadta a Magyar Nyelv Napja csíkszeredai ünneplőit a Petőfi Kávéházban péntek este a Csíki Játékszín. A Nyelvünkről beszélünk című est nyitányán a magyar nyelvű szófűzés játékos bonyodalmait megörökítő bejátszást hallgathatott a közönség. Ezen Bencze Imre Édes, ékes apanyelvünk című versét Sinkovits Imre színművész olvasta fel az 1987-es Humorfesztiválon. A legendás hangfelvétel azért is emlékezetes, mert a negyedik perc előtt maga Sinkovits is belegabalyodik a magyar hangzók-, ragok- és képzőkkel zsonglőrködő szerző szó-kavalkádjába – majd az elbakizott mondattól nevetve újrakezdi.

Ezt a mókás hangütést zordabb, kisebbségi magyar mondatszerkezetekre váltotta Parászka Miklós színházigazgató. Az estet felkonferáló társulatvezető a Sinkovits-bejátszás kapcsán megjegyezte, elgondolkodtató, milyen fortélyos nyelv a magyar. Majd felolvasta az alkalom kapcsán született gondolatait, azzal a korhangulatot megragadó megállapítással indítva, hogy a nap mint nap elhangzó tragikus hírek hatása alatt élünk. A hivatalossá nyilvánított nyelvünnep kapcsán emlékeztetett a kisebbségi magyarság által megélt közelmúltra, a magyar anyanyelvhasználatban átélt karhatalmi korlátozásokra Romániában. Felvillantotta az emléknyomokat, midőn még azt írták ki a helyiségekbe, hogy „Vorbiți românește!” , (Beszéljenek románul!), vagy amikor „a Körös-parti város”-ként jelenhetett meg magyar sajtóban Nagyvárad neve, mert tilos volt leírni a városneveket magyarul.

Az igazgató úgy értékelte a Magyar Nyelv Napja hivatalis ünnepként való kihirdetését Romániában: „alakulnak a kapaszkodók, merjünk hegyet mászni!”

Az estre kiválasztott Kosztolányi-szövegek közük A magyar nyelv helye a földgolyón című írást úgy határozta meg Parászka, hogy ebben a szerző „hitet tesz a nyelvvédelem mellett”. Ezt, akárha az azt követő szövegek felolvasását is, passzusonként adták egymásnak mintegy „staféta-olvasásra” a csíki színház tagjai: Budaházi Attila, Fülöp Zoltán, Kosztándi Zsolt, Márdirosz Ágnes, Puskás László és Szabó Enikő.

Elhangzott a továbbiakban Nádasdy Ádám: Rovarirtó a szavak erdejében, Kosztolányi: A színésznő százéves, és a Ha más nyelven című jegyzetet is.

Olyan kulcsmondatot vihettünk haza az első hivatalos Magyar Nyelv Napja csíkszeredai estjéről, mint: „a nyelv, mint minden, ami életjelenség, nem a logika, hanem a lélektan körébe és törvényeire tartozik” (Kosztolányi). Vagy Nádasdy Ádám azon elgondolkodtató megállapítását: noha a laikusokat sokszor jobban bosszantja a tájszólás, szleng, vagy trágárság, mint a nyelvészeket – ezek „társadalmi jelzőeszközök” és ezeket is óvni, gondozni kell, mivel a beszéd fontos feladata a közösségvállalás.








Kapcsolódó anyagok

EZT OLVASTA MÁR?

X