Székely nő volt Tudor Arghezi román költő édesanyja


-A A+

Kétéves kutatómunka után Ferenczes István csíkszeredai költő 98 százalékos biztossággal állítja: Tudor Arghezi „nevelőjeként” ismert cselédlány voltaképpen édesanyja a nagy román költőnek. A székely származású Ergézi Rozália és a költő vérségi kapcsolatát tárja fel az a könyv, amelyet pénteken mutattak be Csíkszeredában.

Marea lansarenak nevezte Ferenczes István Arghezi /Ergézi  csíkszeredai könyvbemutatóját Lövétei Lázár László költő, a Székelyföld folyóirat főszerkesztője.  A Hargita Kiadó gondozásában megjelent, kétnyelvű kötetet magyar és román anyanyelvű érdeklődők jelenlétében mutatták be a szerző társaságában pénteken, a Kájoni János Megyei Könyvtár előadótermében.

A téma tavaly januártól került be a magyar- és román közbeszédbe egyaránt, miután Ferenczes István Babérkoszorú-díjas költő, író, a Székelyföld folyóirat alapítója több mint egy évszázad múltán megfejtette Tudor Arghezi költő (1880–1967) édesanyjának kilétét.  

Az Arghezi/Ergézi kötetben tanulmány formájában kapott helyet a múlt század egyik legjelentősebb román költőjének felmenőit tisztázó kutatás. Fordulatos irodalomtörténeti nyomozás eredményeként született meg a tanulmány, amelyben Ferenczes bebizonyítja a korábban már többször felmerült állítást, miszerint Tudor Arghezi édesanyja egy Bukarestbe került székely cselédlány, Ergézi Rozália.

Lövétei fontos momentumként említette a nyárelőn esedékes bukaresti könyvbemutatót, hiszen azt várják, a szakma kanonizálja az irodalomtörténeti tényt. „Talán a gyerekeink már ezt fogják tanulni román órán” – mondta Lövétei, aki reméli, higgadt és érzékeny szakmabelieket sikerül vonzani majd Bukarestbe, nem pedig a heves bloggereket, akik már eddig is úgy tekintik: „na, ezt is elvették a románoktól a bozgorok”.

Ferenczes István leszögezte: ez az információ Ergézi Rozáliáról a 70-es évek óta benne vannak a magyar irodalmi köztudatban, „csak még senki nem járt utána”.

A szentkeresztbányai asszony története

Ergézi Rozália története szomorú. A szentkeresztbányai születésű, félig székely és félig német Rozália Bukarestbe megy szolgálni, ahol szerelmes lesz egy román cukrászsegédbe – az ugyan elismeri fiának a születendő gyermeket, de nem veszi feleségül Rozáliát, mert gazdag lánnyal kel egybe üzleti pályája érdekében. A történet azért megrázó, mert később saját gyermeke mellé kerül Rozália nevelőnőnek az Arghezi-házba, ahol mindvégig nem fedik fel kilétét, így nem is családtagként hal meg, hanem egy elmegyógyintézetben, egymagában.

„Egyezzünk meg, hogy gyalázatosan rossz élete volt Bukarestben Rozáliának” – mondta a könyvbemutatón Ferenczes. Mint többször is utalt rá: Arghezi magyar származását többen sejtették az erdélyi magyar írók-irodalmárok, illetve magyarra fordítói között, nemcsak azért, mert állandóan magyar-román szótár volt az asztalán, hanem mert anyanyelvi szinten beszélt magyarul – ha titkát nem is árulta el. Ezért az információ irodalmi anekdota szintjén terjedt, de Székelyföldön a tanári körökben is „benne volt a levegőben”.

A megjelent kötet „versesagendá”-t is tartalmaz: itt Ferenczes az Arghezi-költemények szintjén keresi vissza a rejtvény bizonytékait. Mint fogalmazott: „verseiben egy költő sosem hazudik”, akármennyit lódít is interjúiban.

Száz százalékos biztosságot a DNS-vizsgálat hozhatna

Ferenczes István elárulta, nem tudja száz százalékos biztossággal állítani Arghezi és Rozália vérségi kapcsolatát. Elmondta, 1-2 százalékos kétely gyötri, mivel a megtalált anyakönyvi kivonaton (amely előfordulhat, hogy hamisítvány) szerepel egy Mária név is, így lehet, ő az igazi anya.

Teljes nyugalmat csak DNS-vizsgálat hozhatná el – mondta Ferenczes. Ehhez Arghezi féltestvéréhez kellene fordulni, viszont a helyzetnek is oda kellene érnie, hogy ne legyen botrány – hangzott el.

Ferenczes azt is elmondta, még sok dokumentum lehet hagyatékokban: Arghezi nemrég elhunyt lánya, Micula is szigorúan védte a dokumentumokat, Ferenczes csak egy nagyon „halovány” fényképhez tudott eddig hozzájutni Ergézi Rozáliáról.

Az esten a szerző bemutatott egy Bodor Páltól kapott levelet is, amelyben az RTV bukaresti magyar adásának egykori főszerkesztője a helyes nyomról biztosítja a szerzőt. De a kötet feltünteti az összes többi szerzőt is, aki foglalkozott eddig a rejtvénnyel.

Ferenczes többé nem kíván foglalkozni a témával

Arra a kérdésre, hogy kíván-e további kutatómunkát végezni a témában, Ferenczes István nemmel válaszolt. „A téma ki van írva – a többi az irodalomtörténészek dolga” – mondta.

Lövétei Lázár László szerint az Arghezi/Ergézi kötetnek, illetve a benne foglalt információknak emlékezet-előhívó ereje lehet. Reméli, hogy további dokumentumok is előkerülnek még a témakörben.  








EZT OLVASTA MÁR?

X