Új bemutatóra készül péntek este a marosvásárhelyi Spectrum Színház, amely Török Viola rendezésében viszi színre Balassi Bálint Szép magyar komédia  című vígjátékát.

Az első magyar drámának számító, 1588-ban írt naív pásztorjátékot Shakespeare-t is megelőzve, az egy évvel korábban, 1587-ben megjelent Cristoforo Castelletti Amarilli című pásztordrámája ihlette, amelyet Balassi nem csupán magyar nyelvre ültetett át, de az eredeti művel szemben a megbomló, de helyreálló szerelmi idill a magyarok számára vonzóbb színtérre, vitézi környzetbe került és az egész műben fellelhető Balassi tipikus költészete, stílusa. A színmű a Júlia-ciklussal egyidőben jelent meg és, ahogy azt a prológusban is írja, saját szerelmének egyfajta bizonyítékául szolgált.

Nem érdemes belehalni az első szerelembe, meg kell várni a másodikat, az lesz az igazibb – sugallja a darab, amely a színészek szerint azt a kérdést is felteszi, hogy vajon az jelenti-e a boldogságot, ha beteljesül a szerelem? Illetve ki mozgatja, irányítja a szerelmes élétét? Ő maga, a környezete, vagy valami felsőbbrendű lény, vagy hatalom? A bemutatót megelőző szerda délelőtti sajtótájékoztatón a színészek között ült Török Viola rendező is, aki elmondta, vissza-visszatérő kedvenc darabja a Szép magyar komédia, amely tavaszhozó, állandóan korszerű kérdéseket boncolgató, jó hangulató, természetközeli, fiatalos.

Három évvel ezelőtt Mikházán, a Csűrszínházi napokon már megrendezte, de az a produkció csak három előadást ért meg,  az ottani körülményekhez és hangulathoz vitte színre a rendező. Tíz évvel ezelőtt pedig ugyanezt Sepsiszentgyörgyön állította színpadra, ez volt az első rendezése. De még azt is megelőzte egy jóval korábbi, egy németországi magyar gimnáziumban tanítványaival készített előadást a korabeli nyelvezetű, elég nehézkes szövegű darabból. A diákok, akik más-más nyelvi környezetből érkeztek, sikerrel birkóztak meg a szöveggel – idézte fel a rendező. Ez a mostani, egy egészen más, egy negyedik változata lesz az eddigi rendezéseinek.

Török Viola úgy érzi, bár ritkán játsszák Balassit színpadokon, ez valószínű az időbeli távolsággal magyarázható, ő megtalálta benne azt, ami ma is aktuális és különleges koreográfiával, énekkel tűzdelt előadással hidat képezhet a reneszánsz és a mai kor között. A 16. századbeli szöveget igyekezett lerövidíteni, a cirkalmaktól megfosztani, – igaz, így is nagyon gazdag, díszes maradt, pompáznak benne a szóvirágok, míg a zene és a tánc a szereplők jellemzését, a helyzetek megfogalmazását segíti elő.