A Bánffy Palota emeleti termei közül hatot foglal el az a, Picasso grafikáiból, litográfiáiból, könyvillusztrációiból összeállított gyűjtemény, amelyet maga a tulajdonos, Thomas Emmerling mutatott be szerda este a kolozsvári közönségnek.

A tárlat olyan könyvritkaságok illusztrációit mutatja be, mint például a De mémoire d’homme (Az ember emlékezetéről), amely mindössze 350 példányban jelent meg 1950-ben, és a spanyol mester 9 litográfiáját tartalmazta. A kötet a dadaizmus egyik megalapítója, a romániai zsidó származású Tristan Tzara kezdeményezésére született: Tzara verseit illusztrálta barátja, Pablo.

Egy másik érdekes sorozat a L’espace et la flûte (A tér és a fuvola) című kötet rajzait tartalmazza, ehhez Jean Tardieu költő írt Picasso által inspirálta verseket.

A Jean Cocteau. Picasso de 1916-1961 kötet 1962-ben jelent meg, a francia író szövegéhez készült 24 fekete-fehér litográfia egyszerűségével vonja magára a figyelmet. A kötet mindössze 199 példányban látott napvilágot, egyik közülük most szintén a Bánffy Palotában vendégeskedik.

A spanyol mester a művészettörténet több ikonikus darabját feldolgozta, újraértelmezte. Ilyen például Velázquez híres festménye, a Las Meninas, amely IV. Fülöp ötéves kislányát, az ötéves Margareta infánsnőt ábrázolja kísérete körében, a művész műtermében. A Velázquez-mű több tucat  kép megalkotására ihlette Picassót, a sorozatnak a Les Menines et la vie címet adta – ez is megtekinthető most a Kolozsvár Főterén álló múzeumban.

"Nem volt még egy művész, amelynek akkora hatása lett volna a XX. század társadalmára, mint Picassónak – mondta a megnyitón a gyűjtemény tulajdonosa, Thomas Emmerling.  – Ő valóban a munkájának élt. Nem számított, hogy hétköznap van-e vagy hétvége, nappal-e vagy éjszaka: Picasso állandóan dolgozott, és több mint 50.000 mű került ki a kezei közül: kerámiák, rajzok, litográfiák, olajfestmények.”

Emmerling szerint Picasso a huszadik század jelképe volt, azé a századé, amelyben elterjedt a válás szokása, a családok szétesése. Szörnyű háborúk, borzalmak százada volt, de egyúttal az emberiség legkreatívabb korszaka is. Picasso magánélete mintha a kor tükörképe lenne: számtalan kapcsolata, kalandja, botránya, szerelme és szeretője volt, családjában pedig több öngyilkosság is történt.

Munkájával soha nem volt elégedett: 20-30 változatot is készített egy-egy litográfiából, de még így sem volt megelégedve az eredménnyel. Harcolt az anyaggal, a kővel, amelybe rajzait belevéste, és harcolt nagy elődeivel is: Les Menines et la vie sorozata sem más, mint saját viadala Diego Velázquezzel, akit mesterének tekintett – vélekedett a műgyűjtő.

1945. november másodika Picasso életének (és egyben a huszadik századi művészetnek) egyik legfontosabb napja volt. Ezen a napon lépte át a festő egy párizsi nyomdász, Fernand Mourlot műhelyének küszöbét. Három rajzát akarta kőnyomatként sokszorosítani. A műhely annyira megihlette, hogy helyben még egy negyedik rajzot is készített. Attól a naptól kezdve több mint négyezer litográfiája született, nagyrészük a Mourlot-műhelyben.

A kiállítás legutolsó termében a Mester olyan ikonikus munkái is megtekinthetők, mint a híres Békegalamb-litográfia (a moszkvai, 1962-es békekongresszus plakátján), vagy a Don Quixote. Ezek szomszédságában kapott helyet a Toros y Toreros (Bikák és torreádorok)  sorozat is, amely népének fontos és erkölcsileg nagyon vitatott rítusát, a bikaviadal témáját dolgozza fel.

Que viva Picasso – ez a címe a Bánffy Palotában megnyílt tárlatnak. Május elsejéig látogatható, a múzeum órarendje szerint. Aki teheti, ne hagyja ki.