Az Erdélyi Magyar Műszaki Társaság marosvásárhelyi fiókszervezete és a Bolyai János Tudomány Háza által véghezvitt projekt keretében sikerült elvégezni a Bolyai János kéziratainak digitalizálását, amit péntek délután adtak át a Bolyai Múzeumnak.

Csegzi Magdolna, az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság ügyvezetője a maszol.ro-nak elmondta, sokéves munkának a végére tettek pontot. 2004–2012 közötti projekt során 12 683 oldalt másoltak le, dolgoztak fel, számoztak meg és kódoltak, rendszereztek. Ezt az anyagot most egy kis adathordozón adták át a Teleki Tékának, hogy bárki, aki érdeklődik, kutatást végez, vagy bármilyen információra van szüksége, használhassa.

A célja a munkának, hogy interneten is elérhető legyen, bár egy része már eddig is megtalálható volt a világhálón az EMT honlapján. Most a Teleki Téka honlapjáról lesz letölthető. A projekt kivitelezőinek az volt a kérése a Bolyai Múzeumhoz, hogy a látogatók és érdeklődők azzal a feltétellel tölthessék le ezeket a dokumentumokat, hogy visszajelzést kapjanak arról, kik az érdeklődők. Ez regisztrációt jelent, valamiféle adatközlést, jelszó használatát, amit a rendszergazda feladata lesz lehetővé tenni.

A feldolgozás tíz évvel ezelőtt kezdődött el, de a munka nem volt folyamatos, hiszen többször is kellett pályázni, anyagi kereteket teremteni. Ahhoz, hogy a munkában részt vállaló személyek napokon, hónapokon át fotózzanak, valamilyen formában honorálni is kellett, ehhez pedig támogatásra volt szükség.

2005-ben jött az első támogatás Magyarországról a távközlési és informatikai minisztérium részéről, majd a Szülőföld Alapprogram keretében. Az összegek mindig csak bizonyos mértékben voltak elégségesek, nem fedték teljes egészében a költségvetést, ezért sem tudtak továbblépni a következő megvalósításhoz. Az eredeti elképzelésben szerepelt egy olyan fajta feldolgozás is, ami egy szótár összeállítását jelentené, amelyben bizonyos kulcsszavak alapján lehet keresni. Ha valaki a mértan iránt érdeklődik, akkor a mértan szót tartalmazó oldalt előhívhassa a 12 ezerből.

Ennek a megvalósítására egyelőre nem kerül sor, hiszen ahhoz speciális programra és informatikusok foglalkoztatására van szükség, és bár pályáztak, nem nyertek. „Egyelőre ennyire jutottunk, ez máris egy használható anyagmennyiség”- mondta Csegzi Magdolna.

A kutató ezek után nem az eredeti kéziratot, vagy annak másolatát kapja kézhez, hanem a digitalizált változatot, amelyet akár ki is nyomtathat magának, vagy akár a képernyőn tanulmányozhatja azt, kinagyíthatja, vizsgálhatja. „Itt nem csak arról van szó, hogy előnyösebb a kutatás számára egy lefotózott kézirat, hanem arról is, hogy az eredeti megmarad, nem veszélyezteti a fizikai megsemmisülés, rongálás, kopás. Mert bárhogy is vigyáznak az eredeti kéziratokra, azok sérülékenyek” – magyarázta a projekt vezetője.