Életének 77. évében elhunyt Jakobovits Miklós Munkácsy Mihály-díjas romániai magyar festőművész, muzeológus, művészeti író. A magyar kultúra egy kiemelkedő egyéniségét vesztette el, a nagyváradi magyarság meghatározó jelentőségű szellemi vezéralakját.

Jakobovits Miklós 1936-ban született Kolozsváron, a marosvásárhelyi Képzőművészeti Középiskolában érettségizett 1954-ben, majd Kolozsváron, a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán szerzett diplomát 1959-ben. A nagyváradi Állami Színház magyar tagozatának díszlettervezőjeként dolgozott, majd középiskolában rajzot tanított.

1965-től a váradi Körösvidéki Múzeum képzőművészeti részlegének munkatársa lett. Tevékeny részt vállalt a város művészeti életének irányításában, a Romániai Képzőművészek Szövetsége nagyváradi fiókjának titkára volt. Rendszeresen jelentkezett a megyei, az országos tárlatokon és külföldi csoportkiállításokon; 1981-ben egyéni kiállítása volt Utrechtben. Az emberi lélek lenyomatai tárulnak elénk festményein.

A nagyváradi Körös-vidéki Múzeum főmuzeológusaként (1985-1997) jelentősen hozzájárult a gyűjtemények gyarapításához. Sasianu Alexandruval létrehozta a nagyváradi Egyházművészeti Barokk Képtárat. Az Ady Endre Sajtókollégiumon művészettörténetet tanított, a nagyváradi Ady Társaság és a Keresztény Kutató Központ alapító tagja, ez utóbbinak művészeti igazgatója is volt. Művészeti tárgyú írásai a Fáklya, Utunk, A Hét, Korunk hasábjain, majd önálló kötetekben jelentek meg.

Jakobovits Miklós hosszan tartó, súlyos szenvedés után Nagyváradon hunyt el.