Május 13-án, pénteken este 6 órakor a nagyváradi Törzsasztal vendége a Teleki utcai Illyés Gyula könyvesboltban Király Kinga Júlia, író, műfordító, dramaturg.

Király Kinga Júlia Marosvásárhelyen született, Budapesten él. Doktori tanulmányai alatt kétlaki életet élt Marosvásárhely és Budapest közt, majd idegenvezetőként Egyiptomban dolgozott. Súlyos betegséggel tért vissza Európába, de éppen egyiptomi élményei hatására kezdte el írni első, P. Lujza: Útvesztő alig eltévedt kislányoknak (2007) című regényét. Első könyve megjelenése után több ösztöndíjat is kapott (Benedek Elek-ösztöndíj, 2007; Communitas alkotói Ösztöndíj, 2007; Móricz Zsigmond-ösztöndíj, 2009.)

2008-ban jelenik meg fordításában Antonia Arslan Pacsirtavár című regénye, amely az 1915-ös örmény genocídium szépirodalmi feldolgozása.

Második prózakötete, A test hangjai – ledérkönyv (2011) egy elbeszélés-füzér. A kötet szervező elve a novellák címeiben szereplő különböző étel- és italnevek, olyan benyomást keltve, mintha egy receptkönyvet olvasna az ember.

„Tőlem távol áll a női szerzőség, bár sokan megpróbáltak errefelé terelgetni. Azt gondolom, a világ legnagyobb banalitása, hogy amiért beleszületünk egy adott testbe, eleve valamilyen ideológia mentén születnek velünk szemben elvárások, miközben legalább olyan bonyolult és összetett a létezésünk, mint a férfiaké. Én nem szeretnék erről passiókat írni, nem vagyok híve a pokoljárásnak, a kelet-európai szüfrazsett állapot pedig végképp nem vonz. Kint, a nagyvilágban már régen másról szól a feminizmus. Arról például, hogy az életben rengeteg az irónia. A nőn belül is van egyfajta dialógus, vagy dialektika: logoszainkat az apáinktól örököltük, és ezt nagyon nehéz összehangolni azzal a kifejezésmóddal, ami egy nőből előtör. Ez az, ami ironikussá teszi a látásmódot, a számomra érvényes prózában ez érvényesül.” – nyilatkozta a Könyvhétnek, 2012-ben, második kötete megjelenése után.