A nemezelés ősi mesterségébe avatta be az érdeklődőket Szatmárnémetiben Vetró Mihály, a Náduvari Népi Kézműves Szakiskola és Kollégium művészeti vezetője.

A Borókagyökér Egyesület szervezésében a nemezkészítő művész beavatta a jelenlévőket a nemezelés ősi kultúrájába, szimbólumokkal teli világába, továbbá beszélt a nemezeléssel készült tárgyak és díszek a mindennapi életben való felhasználásáról, majd segítségével aki szerette volna, az elkészíthette saját tarsolyát is a helyszínen.

Vetró Mihály – akinek a nemezelésről több könyve is megjelent, már 30 éve a nemezelés művelője és eredetének kutatója – előadásában úgy vélte: a magyarság számára nagyon fontos ez a mesterség. Azok a népek, amelyek az ókortól ismerték ezt a mesterséget a szkíták és a hunok voltak, az ősnépei a magyarságnak. A nemezelés hozzátartozott az életmódjukhoz, hiszen nemezsátrakban laktak, miközben vándorló életmódot folytattak.

„Mi vagyunk az a nép, akik Európába behozták ezt a mesterséget. Minden itt, vagy nyugatabbra élő népek tőlünk tanulták ezt meg. Érdemes elgondolkodni azon, hogy akár hungarikummá is minősíthető ez a mesterség” – közölte. Mint mondta, nem idejétmúlt anyagról van szó, hiszen ma, a 21. században sem tud sem a vegyipar, sem más technológia ennél jobb anyagot létrehozni, amely a szigetelésben alkalmasabb, viszonylag erős, kemény és kellemes tapintású. „Olyan jó hősugárzás- és hangszigetelő, hogy a NASA a mai napig használja az űrrepülőgépek szigetelésénél” — mondta a művész.

Vetró elmondása szerint a nemeznek mindig is volt és ma is van egy hozzákapcsolódó jelképes tartalma: a nemezkészítés folyamatában az egyes szálak egyre erősebben kapcsolódnak egymáshoz, mint e mesterség gyakorlói, mivel ez egy közösségi mesterség, közösségi művészet, mindig egy csoportnak a közös munkája. Ahogy a gyapjúszállak összekapaszkodnak és egy tökéletes anyagot hoznak létre, munkaközben az alkotókat is úgy tudja eggyé formálni a nemezelés.