Bár a kánikula nem kíméli Csíkszeredát se, érdekfeszítő előadásokon hűsölhetnek a Régizenei Nyári Egyetemre (július 10–15.) érkezők. Miközben intenzíven zajlanak a Régizenei Nyári Egyetem próbái, idén rekordszámú résztvevővel, történelmi esemény is zajlott a fesztiválon: először szólalt meg Csíkszeredában a historikus klarinét, amelyet spanyol tüdő fújt. A Sorbonne Egyetem tanára utazásra vitt „klezmerológiába”.

Ha valaki megkérdi, milyen az időjárás vasárnaptól Csíkszeredában, az őszinte válasz az: régizenei. Ebben nem csupán a terekre felfűzött zászlócskáknak is nagy szerepük van, de Márton Áron Főgimnázium fenségterületén gyakorlatilag a régizene az úr.

Az idei rekordszámú jelentkező mind intenzíven tanul a 15 kurzuson. Aki pedig belelapoz a képgalériába, egész hangulatot, mesterek és tanítványok közti szimbiózist is készen kapja.

Mellé tesszük a próbabeosztás, a kottatartók „menedzselése”, a hangszerek zöngéit, vagy csak simán azt, ahogyan az iskola lépcsőire kiülnek a növendékek egy-egy szünetben, ismerkedve, nevetgélve: így teljesedik ki a kép. Ha pedig a gimnázium dísztermének karzatáról hallgatná valaki a harmóniákat, valahogy egy az egyben megértené mi az az univerzum.

Ferencz Angéla, a Csíkszeredában zajló legnagyobb és legrangosabb romániai régizenefesztivál menedzsere korábban úgy fogalmazott: a Csíkszeredai Régizene Fesztivál nem egy koncertsorozat, hanem univerzum”. A Nyári Egyetem pedig ennek szerves része, a két összetevő – fesztivál és egyetem – metszetében ott vannak a mesterek is, akik szinte mind valamely fesztiválra érkező együttesnek a tagjai. Az univerzumhoz hozzátartoznak a fesztivál önkéntesei is: egy csapat diák a Sapientia tudományegyetemről tolmácsolásban segít, mások a plakátolástól a gyerekfoglalkozásig mindenben, ahol csak szükség van.

Csíkban megszólalt az ősklarinét

A zenei audíciókkal egybekötött nyitott előadások a Régizene Fesztivál hivatalos programjának része. Nyitányként a Márton Áron Főgimnáziumban a brassói Hanke Katalin hegedűművész, egyetemi tanár Erdélyi szász kántor-zeneszerzők a XVIII. századból: Johann Sartorius, apa és fia címmel tartott előadást – mely az idei esemény német zenére összpontosító tematikájára hangolta a hallgatóságot.

Mérföldkövek a klarinét történetében címmel Carlos Cerrada Cuesta spanyol klarinétművész mutatta be a nagy múlttal rendelkező nádsípos hangszert – ez abszolút premier is egyben a Régizene Fesztivál történetében. Filip Ignác Csaba, a fesztivál művészeti vezetője a beharangozón még azt is megkockáztatta: talán először szólal meg Csíkszeredában a historikus klarinét.

A fesztivál hagyományához tartozik, hogy minden évben egy historikus hangszert ismertetnek, ezúttal a klarinét került sorra.

„Nem teljesen világos, hogy mikortól keltezhető az első nádsípos hangszer, nádból készült egyszerű pásztorsípok, népi hangszerek, már a középkorban léteztek. Ezek már hasonló elven működtek, mint a klarinét, vele rokoníthatók, mivel a nádból hasított nyelv rezgése szólaltatta meg a sípot” – mondta az előadó, aki a hangzatos Centro Universitario Cardenal Cisneros tanára.

Mint magyarázta: a középkorban fabrikált chalumeau nevű hangszer, amelyen két billentyű is megjelenik, már méltán tekinthető a klarinét elődjének. Ezt a hangszert Johann Christoph Denner (1655-1707) tökéletesíti tovább, kiszélesítve a hangszer hangterjedelmét. A magasabb regiszterek hangzása vetekedett a korabeli trombita „clarino” regiszterének hangjával, így kapta a hangszer a klarinét („clarinetto”) nevet. A klarinét másik elődje a Mock trombita volt, amelyre Antonio Vivaldi olasz zeneszerző Juditha Triumphans (A győzedelmes Judit) című oratóriumában komponált zenét. Carlos Cerrada Cuesta ebből adott elő részleteket a hangszerbemutatón.

Az előadó jelezte: a klarinétot a komolyzene viszonylag későn, csak a bécsi klasszikusoktól kezdte alkalmazni. Mozart is előszeretettel használta ezt a hangszert, de zenekarbeli státuszát Beethoven munkássága teremtette meg.

Klezmer – Sorbonne-i tolmácsolásban

„Keveset tudunk a középkori zsidó zenéről, fontos azonban, hogy bizonyított tényekre alapozzunk és ne bocsátkozzunk találgatásokba” – mondta a Csíkszeredai Régizene Fesztivál keretében a Zsidó zene a 17–18. században címmel tartott előadásán Jeane-Christophe Frisch, a párizsi Sorbonne Egyetem tanára. Hangsúlyozta, nem lehet egyedi zsidó zenéről beszélni, mert mindig a környéken élő népek zenéjét felhasználva alkotta meg saját muzsikáját ez a szórványokban élő népcsoport.

„Nem véletlen, hogy a moszkvai klezmer zene teljesen különbözik az amszterdami klezmertől, a legkésőbbi szórvány, az amerikai zsidó diaszpóra klezmerje pedig a dzsesszzenéből ihletődött” – magyarázta. Érdekességekben gazdag előadásában részletezte: egyes klezmer darabok nagy utat jártak be.

A tény, hogy későn, csak a XIX. században kezdték a klezmert lejegyezni, annak tudható be, hogy bár az ókortól tudott ez a népcsoport olvasni, mégis másként, mint ahogy a kottát írják: jobbról balra.

Ahogy Frischtől megtudtuk, a klezmer zene Schubertet is megihlette, az osztrák zeneszerző jó barátja volt Solomon Souzának, a bécsi rabbinak, egyik cappella-ját az ő kiváló baritonjára írta. Széles hangterjedelme miatt ez a mű nehezen előadható. Állítólag a bécsi zsinagógában is elhangzott, ahol Souzát a fiatal Liszt Ferenc kísérte, ezt a zeneművet Jeane-Christophe Frisch zenekara a Le Baroque Nomade együttessel is elő fogja adni szombat este a Mikó-vár udvarán.

Frisch-t egyébként pályafutása kezdetétől kiemelkedő képességű fuvolistaként tartanak számon, Vivaldi összes fuvolaszonátáját tartalmazó lemezfelvétele referenciaértékű.