Finom harmóniák a kávéházban – filozófia a Csíkszeredai Régizene Fesztiválon
A Csíkszeredai Régizene Fesztiválon lenni egy olyan időutazás, ahol együtt van jelen, egyazon dimenzióban a régi- és az új. A bélhúros hangszer legfinomabb rezdülését a jelen kávéházi környezetében ugyanúgy megtapasztalhattuk, mint koncerteken Mikó-vár udvara finom lüktetését is.
Idén is igazi kavalkádot kaphat az, aki a Régizene Fesztivál kínálatát kóstolgatja. Amint azt a Fesztivál hivatalos megnyitóján Filip Ignác művészeti vezető megragadta: a svájci Sam Chapman Harmóniákon merengve lantelőadása címe döbbentette rá: ami elveszett a modern korunk időkrízisében és hétköznapjaink fölgyorsult sodrásában, az éppen ez, az időző szemlélődés, a merengés.
Mielőtt a Fesztivál eddig élményeiből szemléznénk, előbb a Sam Chapman révén megélt kísérlethez csatolunk vissza. Az előadó által felkínál lehetőség ugyanis is az volt: hogyan szerezhetjük vissza fülünk érzékenységét? Örök értéket hordozó zenét hallgatni korabeli hangszeren, életszerű környezetben - ennek tapasztalatát adta át a Régizene Fesztivál első kávéházi koncertjén Sam Chapman.
A lantművész és a szervezők nem vállalkoztak semmi olyasmire, ami a régizenének ne lett volna megszokott befogadói környezete, koncerttere: a kávéházak még Bach idejében is a zenei élet központjai voltak. A csíkszeredai Petőfi Kávéházban szinte tűt se lehetett leejteni koncertjén, és Sam Chapman kísérlete fülünk érzékenységének fölébresztésére ugyanoda vezette az átlag hallgatót, ahová az előadó megelőlegezte: ébresztő kérdésekhez, önvizsgálathoz. Mókuskerekeinkben való megtorpanáshoz. A műsorban olasz és angol reneszánsz zene csendült fel, s a rekkenő hőségben könnyen lehangolódó reneszánsz lant bélhúrjához érő Sam Chapman a közönséget is gyöngéden fölhangolta.
Merengés-filozófia
Az Anglia délnyugati részéről, Devonból származó előadó fesztivál-katalógusban előbocsátott gondolatai a koncert közben valósággal érlelődtek a koncert alatt.
Kezünkben tartva a fülszöveget, ezt olvasgattuk: „Egy olyan világban, ahol teljes a disszonancia és a széthúzás, fülünk talán már veszített a harmónia és együtthangzás finomságai iránti természetes érzékenységéből. Amikor zenélünk, mennyire figyelünk feszülten a hangszerünk által előidézett zenei intervallumokra? Hallgatókként tudatosítjuk-e hogy a harmónia annyira kifinomult, hogy akár puszta jelenlétünk is elég annak megtörésére?”
Ahogy olvastuk, éreztük is, s a koncert során több stádiumon haladhattunk át hallgatókként. Minden éppen úgy alakult, ahogyan Sam Chapman azt hangulatmérnöki pontossággal előrelátta, a szorongató, majd fölszabadító dilemmával: a lant dallamos pengetése átvisz-e a régizenéhez a városközpont zümmögő melegéből?
Teorbán és barokk gitáron tanult játszani a londoni Királyi Zeneakadémián, ebben az időszakban két neves ösztöndíjat is elnyert: Julian Bream Prize (2002) és Robert Spencer Award (2004). Később az angol Leverhulme Trust alapítvány jóvoltából a svájci Schola Cantorum Basiliensis régizene egyetemen folytatta tanulmányait mesteri fokozaton, előbb Hopkinson Smith lantművész tanítványaként, majd Jesper Christensen csembalóművész irányításával basso continuo szakon. 2008-2014 között ugyanitt korrepetitorként is dolgozott. Ugyanitt hivatásos Alexander-technika-tanárrá képezte magát. Szólistaként és különböző kamarazenei együttesek tagjaként Európa-szerte koncertezett, lantjátéka számos hangfelvételen hallható. 2008-ban megalapította a The Queen’s Revels régizene együttest, amely a 16. század második feléből származó angol reneszánsz zenét játszik.
Ami önmagában egy utazási élményt kínált: Sam Chapman olasz- és angol reneszánsz dalok elé mondott fölvezetői. Aztán jött az a hallgatói stádium, amikor az ember igyekszik nem is moccanni, és ekkor már minden külső nesz ugyanúgy az előadás részévé vált, mint ahogyan a lipcsei kávéházakban lehetett, vagy a korabeli udvari koncerteken.
A régizenei tanulmányait a londoni Királyi Zeneakadémián elkezdő Sam Chapmannal most Csíkszeredában együtt élhettük meg: milyen, amikor a kávéházi ablaksor üvegén kívül leszálló estében zsibongás indul? Milyen az, amikor a rekkenő hőség után fellélegző székely város kirajzik a terekre, az előadás belterében pedig „élesben” összehangolódik a múlt a jelennel,- akár két, pulton összekoccanó kockacukor.
Szombaton 11 órától reneszánsz gyermeknap kezdődik a csíkszeredai Mikó-várban. 13 órától a Csíki Játékszín előtti téren a Carmina Renascentia zenekar muzsikál. 17 órától a Kájoni Consort Zenei kalandozás a Habsburgok udvarától az erdélyi szászokig címmel, majd ezt követően a Lyceum Consort Musica Teutsch címmel koncertezik a Mikó-vár délkeleti bástyatermében. A várudvaron 18 órától a Carmina Renascentia népi ihletésű német dalokat és táncokat mutat be. 19 órától a Musica Historica az allmande tánctípus kétszáz éves történetén vezeti végig a közönséget. 22 órától a Trió Barocco Bach és fiai című koncertjét lehet meghallgatni.
- 34955 órája
NBA: Stephen Curryt nézni egy sima edzésen is élmény (VIDEÓ) - 34957 órája
Kiváltságokkal jár majd a koronavírus elleni oltás beadatása? - 34957 órája
Férfi kézi BL: vesztes finálék után végre győzni szeretne a Telekom Veszprém - 34959 órája
Megkéselte a szomszédja, mert túl hangosan horkolt - 34960 órája
Ilyen igazolást kapunk a koronavírus elleni oltás után - 34960 órája
„Imádkozz, és törekedj a jóságra” – így nevelte fel hét gyermekét a 101 éves, székelyföldi Marcsa néni