Az Aradi Városnapok alkalmával megnyitották a várat a látogatók előtt, az érdeklődők megtekintették a várudvaron kiállított terveket, tanulmányokat, amelyeket a vártemplom felújítására készítettek.

Az Aradi Vár Délkelet-Európa legrégebbi, még épségben megmaradt Vauban-típusú vára. A 18. században épült Mária Terézia uralkodása idején. Az 1848–1849-es magyar forradalom és szabadságharc idején ellenállt a honvédseregek ostromainak, és a császárhű katonák innen ágyúzták a szabadságharcosokkal szimpatizáló várost. Az 1919-es román hatalomátvétel óta – az ötvenes évek rövid szovjet megszállásától eltekintve – a román katonaságé.

Bár mindig az elnyomó hatalommal kapcsolódott össze a múltja, a mai aradiak nosztalgiával vegyes büszkeséget éreznek iránta. „Bár az osztrák időben épült, mégis csak a város egyik jelképe” – mondta Boros István látogató.

A civil program egy európai uniós program keretében valósult meg, ennek ellenére külföldi állampolgárok nem, vagy csak a román katonaság szabályai szerint, Bukarestből kapott különengedéllyel léphettek be. A várlátogatás fő célja a várudvaron álló ferences templom megmentésére készült tanulmányok széleskörű ismertetése volt.

A templom egyik az aradi barokk műemlékeknek. 1781-ben adták át, akkor költözött át a ferences rend a régi török várból. Az utóbbi hatvan évben gyakorlatilag hagyták tönkre menni. Bejáratát befalazták, belépni az omlásveszély miatt amúgy is tilos, a tetejét és az ikertornyokat felverte a gaz, már fák is nőttek rajta. A látogatók között volt Kardos Zsigmond aradi lakos, aki elmesélte, hogy a rendszerváltás utáni években még misén is volt benne – igaz, ortodox szertartáson.

Az aradiak várják azt a pillanatot, amikor a helyőrség elköltözik, és civil kézbe kerül a vár. „Szeretnénk, ha olyan szépen felújítanák, mint a nagyváradi várak, és itt is kiállítások, programok lennének – mondta Boros Judit, egy másik látogató. – Bementem a múzeumba, de keserű szájízzel jöttem ki, mert csak a román katonaságot mutatják be, a magyar vonatkozásokkal nem találkoztam. Illene a magyarokat, németeket, szerbeket is megemlíteni, akik alakítói voltak a város történelmének.”

Bár kormányhatározat már születetett az aradi vár átadásáról a helyi önkormányzatnak, a hadsereg csak azután hajlandó kiköltözni a 90 hektáros területen fekvő létesítményből, miután a város felújít egy használaton kívüli laktanyát és lőteret, valamint új szolgálati lakásokat épít a tiszteknek és altiszteknek. Addig város nem költhet és nem pályázhat a műemléképületek felújítására.