Három erdélyi városban, Kolozsváron, Sepsiszentgyörgyön és Székelyudvarhelyen vetítették Hajdu Szabolcs Ernelláék Farkaséknál című filmjét vasárnap este, a 16. Filmtettfeszten. A film segíthet a nézőknek a saját életükkel kapcsolatos döntések meghozásában – mondta el a film kolozsvári vetítése után a rendező.

Az Ernelláék Farkaséknál kolozsvári bemutatóját hatalmas érdeklődés övezte a Győzelem moziban. Nem csoda: Hajdu Szabolcs filmje 2016-ban Karlovy Varyban elnyerte a legjobb filmnek járó Kristály Glóbuszt és a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat is. De a díjak nélkül is sokan megnézték volna, mert minden részletében rendhagyó projektről van szó: Hajdu Szabolcs először a Maladype Színházban rendezte meg, aztán – hogy még több nézőhöz eljuthasson – független, kis költségvetésű filmet forgatott belőle saját lakásában.„Kényszer volt, hogy a saját lakásunkban forgattunk, végül is azért történt, mert nem volt másra lehetőség. Az a lakás, ami jó lett volna, drága volt, ami meg ingyen volt, az nem volt jó, úgyhogy maradt a saját lakásunk. Orsolya megkérdezte, hogy jó, jó de akkor mit csinálunk addig a gyerekekkel?” – mesélte Hajdu Szabolcs a vetítés után. Így kerültek be a filmbe a szereplőként a házaspár gyerekei, Lujza és Zsiga, pedig a színházi előadásban a gyerekeket felnőtt színészek alakították.

Jó döntés volt: a gyerekek jelenléte erős a vásznon, de a kolozsvári közönség élőben is tapasztalhatta azt, hogy a hatéves Zsigára nem lehet nem figyelni.Ha ez még nem lenne elég a közvetlenségből: a filmet Budapesten lakásvetítéseken mutatták be, az alkotók jelenlétében. Ezzel új, sikeres forgalmazási formát teremtettek: kb. 80 lakástulajdonos ajánlotta fel lakását vetítésre, illetve többen is jelentkeztek volna, de a forgalmazó ennyit engedélyezett. „Volt olyan, hogy születésnapon mi voltunk a meglepetésvendég. És volt egy olyan húsvéti locsolkodás-jellege is a dolognak, mentünk és akkor egyből pálinkával fogadtak, ott voltak a szendvicsek” – mesélte mosolyogva Hajdu Szabolcs, aki az erdélyi lakásvetítések lehetőségétől sem zárkózik el.

Annál is inkább, hogy sok erdélyi dolgozott az apró stábban: a kiegészítő felvételeket és a film fényelését a zilahi származású Bántó Csaba operatőr végezte, Török-Illyés Orsolya marosvásárhelyi, Tankó Erika Gyímesközéplokról származik, a film elején rövid időre feltűnő Szilágyi Ágota pedig szatmári.A néző a film elején Eszter és Farkas otthonába csöppen, ahová az éjszaka folyamán váratlanul betoppan Ernella, Eszter nővére és családja, másfél óra múlva, konfliktusok, őszinte pillanatok és feloldódás után pedig ugyanilyen hirtelen hagyja el a lakást a befogadó. „A film története és a színházi előadás jelenetei is úgy vannak kitalálva, hogy nincsenek lezárva. Tehát nem lezárt és megpecsételt prekoncepcionális karakterek vannak. Folyamatosan nyitottak a dolgok. Engem nagyon zavar a filmben az, hogy valami eldöntött, lezárt, deklarált, kimondott, súlykolt, didaktikus. Nem hagy teret a gondolkodásnak, a nézőnek, hogy a saját életében tudja végiggondolni, amit a vásznon lát” – mondta ezzel kapcsolatban a rendező.

A film végig a lakásban játszódik, a sok egymásbanyíló szobából álló, üveges ajtókkal elválasztott tér nagyon sokban hozzájárul a kamaradráma sikerességéhez. A film operatőrei Hajdu Szabolcs tanítványai voltak, 13-an, ennek ellenére a film képi világában nem érzékelünk törést, bár vannak emlékezetes képsorok, például a reggeli Ernelláék érkezése után, amikor a szereplőket különböző tárgyak, például poharak nagyközelije mögött látjuk: a kamera szinte „leskelődik”, vagy a film dramaturgiai fordulópontja, amikor minden szereplő elhagyja a lakást, de a kamera bentmarad.

Hajdu Szabolcs új filmje az amerikai függetlenfilmeket juttathatja eszünkbe, Roman Polanski Carnage című, szintén két házaspárról szóló és egy lakásban játszódó filmje is bevillanhat. A közönségtalálkozón az is felmerült, hogy a Farkasékhoz hirtelen betoppanó Ernelláék egy román újhullámos film cselekményét is képezhették volna. Hajdu Szabolcs elismerte, hogy bizonyos román rendezők filmjeit ismeri és kedveli, de hozzátette, hogy nem filmekről beszélgettek a próbafolyamat közben, hanem emberekről. Néhányszor folyamodott csak filmes előképhez a rendező: úgy érezte, hogy bizonyos dolgokat John Cassavetes-jelenetekkel tud leginkább átadni a színészeknek.

„Először mindig a karakterek voltak meg. Ez az előző filmjeimben is így van, van amikor ez jobban sikerül, van amikor kevésbé, de mindig a karakterekből indítunk, mert az a felvetésünk, hogy teljesen más szituáció fog kikerekedni ugyanabból az alapfelvetésből, csak abból kifolyólag, hogy más emberek vagyunk” – részletezte az alkotócsapat munkamódszerét Hajdu Szabolcs.

A film élménymegosztás a rendező szerint, az alkotók nem saját életükbe engedik be a nézőt, hanem saját családdal és gyermekneveléssel kapcsolatos élményeiket, tapasztalataikat próbálják meg minél pontosabban megfogalmazni, úgy, hogy az, aki látja, a saját életébe is beépíthesse a tanulságot. A választ persze mindenki saját magában találja meg. „Abban a pillanatban, hogy egy szeretetcseppet megkap egy szereplő, egy csomó minden elkezd kioldódni” – mutatott rá Hajdu Szabolcs a film dramaturgiai fordulópontjára.