A Comedy Cluj Nemzetközi Filmfesztivál felhozatalának egyik „egzotikus” darabja a Kim elvtárs repülni fog című észak-koreai romantikus komédia. Ne legyenek illúzióink: a film tényleg csak származási helye miatt érdekes, de amiatt különösen.

A brit-belga-észak-koreai koprodukcióban készült film cselekménye az ’50-es évekbeli hollywoodi musicaleket idézi, ha eltekintünk a kétkezi munkások közegétől, Phenjan monumentális szobraitól és az államhatalom - szó szerint ugyan csak egyszer említett, de végig érezhető - jelenlététől. Kim Yong-Mi fiatal bányászlány, a haza és a család büszkesége, aki merészsége, optimizmusa és szerencsés véletlenek folytán megvalósítja gyerekkori álmát: cirkuszi artista lesz. Mindenki szereti, az egyetlen férfi, aki megpróbál keresztbe tenni neki, végül fülig beleszeret.A film 2012-re készült el, a torontói és edinburghi fesztiválon is bemutatták. „A propaganda vádja üldözi Kim elvtársnőt Nyugaton, de valóban gond a propaganda, ha ilyen nyilvánvaló?” – írja róla a Variety. 

Hogy sikerült 1,2 millió dolláros költségvetésű filmet forgatni nemzetközi koprodukcióban, 50 százalékban észak-koreai finanszírozásból egy olyan országban, ahová nagyon kevés külföldit engednek be, a kiszivárgó hírek pedig kivégzésekről, atombomba-kísérletekről és éhező lakosságról szólnak? Ráadásul úgy, hogy a nyersanyagot külföldön, Kínában és Belgiumban vágták meg?

„Látták, hogy Dél-Koreának erős nemzetközi filmes jelenléte van és szeretnének jobban látszani külföldön” – mondta az ázsiai filmes trendeket követő Grady Hendrix filmkritikus a BBC-nek.

A film ötlete a brit Nicholas Bonnertől származik, aki két évtizede rendszeres látogatója Észak-Koreának, többször vitt be külföldi csoportokat az országba és részt vett több Észak-Koreáról készült nyugati dokumentumfilm elkészítésében is. Elmondása szerint nem volt könnyű átvinni a film ötletét a merev észak-koreai intézményrendszeren. „A forgatókönyvünk semmiben sem hasonlított egy standard észak-koreai forgatókönyvre. Főszereplőnk egy nő, aki a saját vágyait követi, a hazára vagy pártra való tekintet nélkül, ráadásul szénbányász, aki a bányán kívüli életről álmodik” – írja a rendező a film weboldalán.

Végül sikerült meggyőzni az addig katonai filmeket rendező Kim Gwang Hunt, hogy vállalja a projektet, sőt, a girl-power vonalat is sikerült megértetni vele. Az észak-koreai rendező a film vágásakor életében először külföldre utazott. Nicholas Bonner és a film belga producere, Anja Daelemans viszont nem vehetett részt a szénbányában zajló forgatáson.

Nicholas Bonner szerint a film semmit nem állít Észak-Koreáról és érdemes észak-koreai közönséggel megnézni, ők tudják ugyanis igazán értékelni a különbséget a megszokott propagandafilmekhez képest. De lehet úgy Észak-Koreában játszódó filmet forgatni, hogy nem állítunk semmit?

Valójában csak sejtésünk lehet arról, hogy az egyszerű észak-koreai mozilátogató milyen filmeket néz általában. A filmet nézve végig kérdés marad, hogy a sztár-artista műanyagosan csillogó kosztümje, a Phenjanba utazó bányászlány túlméretezett uzsonnája vagy az észak-koreai linóleummetszetek alapján készült naiv animációs intermezzók az észak-koreai jólét és esztétika csúcsát jelentik vagy tudatosan túlzó camp-esztétikával van dolgunk?

Elképzelhető, hogy a film Észak-Koreából nézve kultúrdiplomáciai siker, Nyugatról nézve pedig a rendszer abszurditására világít rá. Észak-Korea biztosan nem fogja ezzel az alkotással lekörözni Dél-Korea filmes sikereit, egy apró sikert azonban elértek a film alkotói: 2003 óta ez az első észak-koreai film, amit Dél-Koreában is bemutattak.

A Comedy Cluj keretében csütörtökön, október 27-én délután 2 órától vetítik még a filmet a Győzelem moziban.