Vasárnap ért véget Nagyváradon az Infinite Dance Festival második kiadása. A megnevezés csalóka: bár kétségtelenül a tánc volt a főszereplő, más művészeti ágak képviselői is bemutatkoztak a fesztivál alatt.

„Szép volt, hiszen a nyitottság, a sokszínűség, az egymás iránti érdekelődés jellemezte (…) mert mindenki kíváncsi volt a másra és a másikra, velünk ünnepelt és táncolt három város, Bukarest, Marosvásárhely és Budapest több mint kétszáz táncművészeti szakos diákja” – mondta Czvikker Katalin, a Szigligeti Színház főigazgatója vasárnap délután, a 2. Infinite Dance Festival gálaestjén, miután köszöntötte Mihályi Gábort, a gálaesten fellépő Magyar Állami Népi Együttes és a Magyar Táncművészek Szövetsége vezetőjét, Szalai Tamást, a szövetség ügyvezető titkárát és Deák Gyula Leventét, a Romániai Magyar Néptáncegyesület elnökét.Pásztor Sándor Bihar megyei tanácselnök elmondta, örül, hogy támogathattak egy olyan eseményt, ami összehozta az amatőröket, profikat, fiatalokat, középkorúakat, idősebbeket valamint a táncot, a kultúrát, a képzőművészetet. Nagyvárad önkormányzata idén nem támogatta a fesztivált, de Pásztor Sándor megígérte, hogy a megye mindig támogatni fogja az olyan rendezvényeket, amelyek összehozzák az embereket.

Gálaest a néptánc jegyében

A Pro Dance program keretében közel háromszáz amatőr táncos mutatkozhatott be a nagyszínpadi előadások előtt a közönségnek. Vasárnap a nagyváradi Csillagocska Néptáncegyüttes és Gyermektáncház apraja-nagyja lépett színpadra, Dimény Eszter és Márkus Zoltán szatmári népdalokat énekeltek, a kisebbek népi gyermekjátékokat, a nagyobbak fergeteges sárréti táncokat mutattak be.

A Magyar Állami Népi Együttes a Megidézett Kárpátalja című előadásával lépett a közönség elé a gálaesten. Magyar, román, ukrán, cigány viseletben, dalokkal, táncokkal elevenítették fel Kárpátalja népeinek hagyományait. Az egykori kárpátaljai zsidóságot az Ávinu Málkénu imával és a Szól a kakas már dallal idézték fel. Vetített képeken portrék, tájak, épületek elevenedtek meg a nézők előtt, szervesen illeszkedve az épp soron lévő dalhoz, tánchoz.

Szerethető összművészeti kísérlet és táncba fojtott agresszió

ComponoMusicaPoemSaltato, azaz CoMPoS – zene, tánc, költészet, képzőművészet egy időben, egy helyen – pénteken délután a Darvas-La Roche házban gyülekeztek az összművészeti performance létrehozói és közönsége. Érdekes, szerethető kísérletet láthattunk, melyben az egyes művészeti ágak képviselői mintegy felerősítették az élményt, például ha a táncosok gesztusai aláhúzták az épp olvasott szövegeket. Dombi Dávid zongorajátéka szólt a nézők gyülekezése alatt, Bogya Bonni a földön üldögélt, néha csak lábujjait vagy éppen arcizmait mozgatva. A táncban később Andreea Belu lett a társa, miközben Cristina Breteanu jelmez- és díszlettervező gyors és ügyes kezei a szemünk láttára készítettek jelmezt. Sütő Fanni és Csathó Töhötöm Csongor Károly szénnel és festékkel alkotott, mindeközben pedig az Élő Várad szerzői, Jock Evelin, Kemenes Henriette, Ozsváth Zsuzsa és Mihók Tamás magyarul és románul felolvasott szövegeit hallgathattunk.Az est a házigazda Nagyvárad Táncegyüttes és a Közép-Európa Táncszínház közös, Stabat Mater című előadásával folytatódott, majd a Szigligeti Stúdió fekete termében a marosvásárhelyi András Lóránt Társulat Monológok című előadása zárta az estet. Fekete háttér, a két táncosnőn fehér, a táncosokon fekete ruha, fehér fátylak, pirosra festett fülek, kezek, lábak, vörösbélű dinnye, fűrész és fúrógép – a Monológok nem léleksimogató, de remekbe szabott előadás, melyben rengeteg lefojtott és szabadjára engedett agresszió mutatkozik meg. Táncolnak a szereplők együtt, egymást érintve is, de nem alakulhat ki kapcsolat, mindenki csak a maga „monológját” mondja.

Főiskolák gálája

Szombaton a Magyar Táncművészeti Főiskola hallgatói kétszer is színpadra léptek. Mi a modern –, mi a kortárs –, mi a modern/kortárs tánc? című előadásuk után a főiskolák gálája következett. Elsőként a bukaresti I. L. Caragiale Nemzeti Színház- és Filmművészeti Egyetem táncosai léptek színpadra. Ők négy rövidebb kortárs táncetűdöt mutattak be.

A bukarestieket a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem képviselői követték, akiket pénteken este, az András Lóránt Társulat fellépésén már megismerhetett a közönség. A marosvásárhelyiek Flow című produkciója több epizódból állt össze egységes egésszé. A gálát a Magyar Táncművészeti Főiskola hallgatói zárták, balettből, kortárs- és népi táncból adtak ízelítőt.

Bár a produkciók mindegyikét vastaps kísérte, a legsikeresebb az öt férfi táncos humorral átszőtt produkciója volt. Orvosi várótermet idéző hangulat, „begipszelt” kezű, mankóra támaszkodó fiúk várják a doktort, eközben pedig, mintegy unaloműzésként táncra perdülnek, műanyag flakonokat vagy éppen kacsát használva hangszerül.

Szerdán egyébként a sepsiszentgyörgyi M Studio nyitotta meg a fesztivált, csütörtökön a Feledi Project, valamint a Bukaresti Nemzeti Táncközpont előadásait láthatta a közönség. A táncszínházi produkció mellett különféle műfajú koncertek – az Oradea Klezmertől a Perihelionot át Gangxta Zolee és a kartellig – workshopok gazdagították a programot, a Pro Dance keretében pedig az Unique Dance Stúdió, a Sunshine Dance, a Stephany Táncegyesület, a Kalliope ShowDance, a Mystique Majorette és a Switch Crew Hip Hop Dance fiataljai mutatkozhattak be a tánc és összeművészeti fesztiválon.