A magyar film helyzete rossz, de nem tragikus – körülbelül így lehetne, a viccet parafrazálva, összefoglalni a péntek délutáni, tusványosi beszélgetés konklúzióit. A MISZSZ sátorban kissé zajos körülmények között folyó eszmecsere (a sokadik sörüknél tartó alig-húszévesek népes tábora ugyanis vígan kártyázott, hangosan röhögve az asztaloknál, fittyet hányva arra, hogy egy előadás helyszínén tartózkodnak) házigazdája Lakatos Róbert filmrendező volt, meghívottai két erdélyi kollégája, bajtársa: Felméri Cecília és Bálint Arthur rendezők, valamint Terján Nóra, a magyarországi Mandiner.film szaklap szerkesztője. 

A magyarországi vendég elmondta: meglátása szerint azért van „lejtőn” a magyar film, mert ez a (potenciális) nézők emlékeiben úgy rögzült, mint ami „vagy valami gügye komédia, vagy egy nagyon elszállt művészfilm.” A magyar film másrészt külföldön nem eladható, mert a poénokra szemlátomást nem fogékony az idegen ajkú néző: az Üvegtigris viccein csak mi nevetünk, állítja Terján Nóra. A harmadik ok pedig a szakma megosztottsága, az állandó ellenségeskedés. „Kinyírja magát” a filmes szakma azzal, hogy tagjai nem tudnak összefogni – mondta a vendég.

Terján Nóra védelmébe vette a magyar filmtámogatás megreformált, új rendszerét, amelyet egyébként számos kritika illet: szerinte tisztább, átláthatóbb lett így a filmek finanszírozása.

Lakatos Róbert arra hívta fel a figyelmet, hogy noha a filmkészítés ráfizetéses foglalatosság Európában, mégis kell finanszíroznia az államnak, hisz azok az országok, ahol nincs filmgyártás, kulturális provinciává válnak.

Felméri Cecília a támogatások megszerzésének gyakorlati tudnivalóit vázolta fel: mint elmondta, Romániában a Centrul National de Cinematografie (CNC, azaz Országos Filmközpont), Magyarországon pedig a Magyar Nemzeti Filmalap osztja le a pénzt filmkészítésre. Erdélyi magyar filmesnek tanácsos mindkettőhöz beyújtani a pályázatot -  a legjobb eredmény, ha mindkettő ad pénzt, és koprodukció születik.

A maszol.ro kérdésére, hogy a CNC támogat-e magyar nyelvű filmeket, Lakatos Róbert azt felelte: ő maga pályázott magyar nyelvű film forgatókönyvével, sikerrel, a CNC meg is adta a támogatási összeget, a koprodukcióban részt vevő magyar fél azonban végül nem fizette ki a támogatást, mert éppen abban a periódusban történt meg a rendszerváltás.

Bálint Arthur elmondta, ő maga szívesen rendezne nagyjátékfilmet, fikció-mozi készítésére azonban évek óta nem ad pénzt erdélyieknek a magyarországi illetékes intézmény, csak dokumentumfilmekre. „Mintha azt üzennék nekünk az anyaországból, hogy inkább értékmegőrzéssel foglalkozzunk, az álmodozást hagyjuk másra” – tette hozzá Bálint Arthur.

Az erdélyi rendezők egy regionális filmközpont létrehozását tervezik. Az általuk alapított Erdélyi Magyar Filmszövetségnek ez az egyik fő célkitűzése, mondta Lakatos Róbert.

Abban minden meghívott megerősítette az érdeklődőket, hogy aki nagyon szeretne filmet készíteni, az ne mondjon le álmáról, még akkor se, ha a filmgyártás drága, a támogatás pedig kevés. „Neki kell fogni, aztán valami lesz” – mondták a rendezők.