Kalandpark, hagyományos mesterségek központja, rekreációs központ, művészközpont is szerepel a kastélymentő ötletek között, amelyek december első felében születtek az olaszteleki Daniel-kastélyban megszervezett interdiszciplináris táborban. A vargyasi Daniel-kastély és az alsórákosi Sükösd-Bethlen várkastély újjáélesztéséről, fenntartható fejlesztéséről ötleteltek kreatív fiatalok.

A második Formula tábort a kolozsvári PONT Csoport a Kovászna Megye Turizmusáért Egyesülettel partnerségben szervezte, a Kastély Erdélyben program keretében. A PONT Csoport két munkatársát, Balázsi-Pál Ágnest és Farkas András kérdeztük a Formula táborok eredményeiről, a kastélyok restaurálásának és újrahasznosításának lehetőségeiről és korlátairól. Azt is elmondták, hogy a táborban született ötletek a kastélyok körüli települések aktuális társadalmi problémáira is megoldást nyújtanának.

Idén júniusban volt az első Formula tábor, amelyben a gyalui Rákóczi-Bánffy kastély revitalizációs tervén dolgoztak a résztvevők. Volt, aki művészkastélyt szeretett volna létrehozni, mások hadtörténeti kiállításban, könyvtárban gondolkodtak, sőt a Trianon száz éves évfordulóját is tematizálta az egyik csapat. Milyen konkrét eredményei lettek ezeknek az ötleteknek?

Farkas András: A gyalui bemutatón a működtetők is jelen voltak (Traditio Transylvanica Alapítvány – szerk. megj.). Ők leadtak egy pályázatot a Vidékfejlesztési Alaphoz, ami a kastély részleges restaurálására vonatkozik, amelybe ezeket az ötleteket is beépítették, olyan apropón, hogy a restaurálás mellett fontos a funkcionalitás. Ha jól tudom, a pályázat még mindig elbírálás alatt van.

December 9–15. között a vargyasi Daniel-kastélyra és az alsórákosi Sükösd-Bethlen várkastélyra került sor. Milyen ötletek születtek a második Formula táborban?

Balázsi-Pál Ágnes: Az az izgalmas ezekben a táborokban, hogy mindkét cél ugyanannyira fontos: az, hogy funkcionális, kreatív megoldásokat találjunk a kastélynak, és az, ami arról szól, hogy a fiatalok a különböző szakterületeken szerzett elméleti tudásukat olyan csapatmunkában tudják hasznosítani, amire az egyetemen nincs lehetőségük. Egy kertészettel foglalkozó fiatalnak nincs lehetősége arra, hogy építésszel, művészettörténésszel, kommunikációssal dolgozzon együtt. Az eredményeket mindig ebből a két irányból közelítjük meg. Születnek izgalmas ötletek, amelyeket ugyanabban a formában, vagy bizonyos elemeit felhasználva a működtetők alkalmazni tudnak.F. A. : Öt csapat volt, öt magyarországi facilitátorral dolgoztunk, ők is különböző szakterületekről érkeztek. Hat-hét fős csapatok voltak, ami csapatdinamika szempontjából pont jó, a nyolcat nem jó túllépni, mert akkor már szétburjánzik a figyelem. Törekedtünk arra – bár ez magától is kialakult –, hogy mindkét kastéllyal foglalkozzunk. Végül az egyensúly úgy született meg, hogy két csapat Alsórákossal, két csapat a vargyasi kastéllyal foglalkozott, és egy csapat egy olyan megközelítést alkalmazott, amely úgy tekintette mindkét kastélyt, mint egyfajta kapcsolódási pontot olyan tevékenységekhez, ami az illető két településen és az Erdővidéken is történhet. A kastély jelenti a bázist, a kiindulópontot, de egy csomó más dologgal összeköti – természettel, helyi mesterségekkel, egyéb kuriózumokkal. Ami a megoldásokat illeti, az alsórákosinál volt egy hagyományosabb és egy modernebb, futurisztikusabb megközelítés.A futurisztikus arról szól, hogy kalandparkot hoznának létre, amely érinti a kastélyt és a települést is. Számomra nagyon érdekes volt, hogy Alsórákoson a kastélyon kívül nagyon sok kuriózum van még – egy Grand Canyon-szerű elhagyatott bánya, tó, erdők. A falu nagyon érdekes építészettel rendelkezik, nagyon szászos beütése van, nincsenek kerítések, hanem óriási beépített kapuk vannak. Az egyik csapat ezekre építve kidolgoztt egy kalandparkot, ahova azért mész, hogy elszakadj a világtól, és egy élményvilágba kerülj be – mint az HBO Westworld sorozatában. Akadályokon kell végigmenned, de a kastély úgy van berendezve, hogy kikapcsolódásra, pihenésre is alkalmas legyen. A kastély így azok számára attrakció, akik ezt a kalandot keresik. Ebbe bevonhatóak a helyiek is, nagyon vagány helyi sztorikat lehet megépíteni, embereket lehet megmutatni ezen keresztül.

A hagyományos ötlet mesterségekhez kötődik, amelyben a kastély a mesterségek megtanulásának, gyakorlásának és népszerűsítésének a helye. Három dimenziót építettek fel: mester-tanítvány viszony, hogy legyen lehetőségük a fiataloknak ott helyben mesterségeket tanulni, a másik a mester-mester együttműködés, hogy találkozópont legyen a mestereknek, ahol tapasztalatot cserélnek, fejlesztik a technológiát. A harmadik teljesen a külvilágnak szól, hogy ha van egy teljesen laikus érdeklődő, aki szeretne látni ilyen mesterséget vagy szeretne tanulni róla, akkor neki is legyen ez vonzó, még akkor is, ha nem fogja megtanulni a mesterséget, hanem kuriózumként érdekli. Megnézték, hogyan lehet a helyieket bevonni, és hogyan lehet egy olyan típusú attrakciót létrehozni, ami a gyakorlatban is működik, és a hagyományos mesterségeknek egy fajta „boost”-ot, előrelépést nyújt.

A Vargyassal foglalkozó csapatok mire jutottak?

F. A. : Az alsórákosi várkastély területe nem olyan nagy, de Vargyasról fontos tudni, hogy a kastély mellett vannak melléképületek és van egy 16,7 hektáros terület. A csapatok azon is gondolkodtak, hogy hogyan lehet ezt az egészet berendezni. Az egyik csapat abba az irányba ment el, hogy olyan rekreációs központ legyen, amiben nem magát az épületet használják, hanem a környezetét. A kertben, a hozzá tartozó területeken olyan helyeket építettek ki, ahol az ember kikapcsolódhat. Offline-zónára, internettől mentes területre gondoltak. Voltak nagyon jó ötletek, például a silent box-okkal (csend-doboz – szerk. megj.) teljesen izolálod magad a hangoktól és csak a tájra figyelhetsz. Ezt elképzelték úgy, hogy a fán vagy a patakban van a doboz, körülötted pedig folyik a Vargyas vize. A másik egy művészközpont megközelítés volt, ahol úgy rendeznék be a területet, hogy a hagyományosabb, de az alternatív művészeteknek is teret adjon. Úgy, hogy főleg a meleg szezonban ez egy alkalmas hely legyen a művészeti tevékenységek megvalósításához. A kastély és környezetének attrakciója az lenne, hogy ebben az időszakban biztosít egy folyamatos eseménysort, az épületet pedig egy művészeti gócpontként lehet tudatosítani.Az utolsó azért volt nagyon érdekes, mert hálózatelmélettel közelítették meg a kérdést, azt vizsgálták, hogy a kastélynak milyen kötődési pontjai vannak. Egyrészt olyan szempontból, hogy mi az, amit helyi szinten meg tud mutatni – kik azok a helyi termelők, mesterek, melyek azok a sztorik, hagyományok, helyi sajátosságok, amelyekre építeni tud, és ki az, aki fele ezt ki lehet terjeszteni. A hálózati logika az volt az egészben, hogy ebben a térségben a kastélyokat arra tudják használni, hogy ezek közvetítők legyenek a helyiek és a külső célcsoport között. A csapat arra jutott, hogy ez az egész egy Woodland brand köré építhető, ami magyarul Erdővidéket jelent. Nagyon jól hangzik, lehet, hogy megszólít egy külföldi célcsoportot, aki egy alternatív turisztikai helyszínen szeretne kikapcsolódni, és itt sok mindent megkapna, legyen az turisztikai útvonal, erdőjárás, medvelesés.

Ez az ötlet azért volt jó, mert bár elvontabb, mint a másik négy, de pont arra hajaz, amit mi is szeretnénk a Kastély Erdélyben programban. Azt, hogy a kastélyok hálózatán keresztül egy olyan fajta ajánlat-hálózat alakuljon ki, hogy a turista amikor eljön ebbe a térségbe, akkor felfűzhessen rá egy teljes útvonalat, élményfolyamot. A szállástól a látnivalókig kialakul egy olyan kombináció, amitől az egész térség vonzóvá válik, ebben pedig a kastélyok a gócpontok.B. P. Á. : Nem kimondottan az épület volt a központi szereplő, hanem figyelembe vették a helyi, társadalmi valóságot. Helyi szociális problémákra kerestek megoldást, mint például a munkanélküliségre, az elvándorlásra. Mindegyik koncepció szem előtt tartotta azt, hogy ez hogy lesz jó a helyi közösségnek, a hely hagyományos értékeit, ugyanakkor az új dolgok befogadására is megoldást kerestek.

Ismét együtt dolgoztatok a működtetőkkel, így az ötletek megvalósítása rajtuk múlik?

F. A. : A Norvég Alaphoz leadott kiegészítő tevékenységre vonatkozó projektünkben – ami április végéig tart – a Formula tábor az első lépés. Ez azt jelenti, hogy a jövő év első harmadában visszamegyünk a helyi közösségekbe, és tovább beszélünk az érintettekkel. A működtetőkkel természetesen együtt dolgozunk ebben a kérdésben.

Az a cél, hogy áprilisban – amikor lesz egy konferenciánk Sepsiszentgyörgyön vagy valahol a környéken –, eljussunk odáig, hogy a két kastélyra és a környezetére vonatkozóan kidolgozzunk két konkrét üzleti tervet, ami ezekből az ötletekből indul ki, de kicsit továbbviszi és megpróbálja azt is megnézni, hogy gazdaságilag, társadalmilag hogyan válhat fenntartható modellé. Mindkét kastély esetében megtörténhet, hogy előbb-utóbb összeáll egy restaurálási pályázat – erre lehetnek vidékfejlesztési-, norvég alapok –, de úgy dolgozunk, hogy ezekre az ötletekre alapozva szülessenek meg a restaurálási tervek. Bár nem haladnék előre, de az a benyomásunk, hogy az érintettek az ötleteket alapvetően jónak tartanak, lelkesek. Ami pedig a hálózati megközelítést illeti, elképzelhető, hogy lesz egy kistérségi cselekvési terv, egy operatív elképzelés, ami előrevetíti a következő évek lépéseit úgy, hogy Erdővidék a szó jó értelmében ebből hasznot húzzon.A résztvevőknek mennyire van lehetőségük a tábor után is valamilyen szinten részt venni a munkában?

F. A. : Jó kérdés, jó kihívás. Az a benyomásunk volt, és ez megint egy pozitív tapasztalat, hogy hat nap után mindenki hihetetlen magas motivációs szinttel távozott a helyszínről. Fárasztó volt, de mindenki feltöltődött, a résztvevők jelezték, hogy benne lennének még ebben a történetben.

Szerintem azon fogunk dolgozni, hogy megnézzük konkrétan, hogy hogyan tudnak bekapcsolódni, mert egyébként is az az elképzelésünk, hogy a továbbiakban és az egész Kastély Erdélyben programban olyan projekteket szervezzünk, amelyekbe egy szélesebb körű csoport is bekapcsolódhat. Ez lehet például önkéntesség, szakmai munka, táborokban való részvétel vagy azok megszervezése, az áprilisi konferenciába való bekapcsolódás, stb.

Még nem tudjuk pontosan hogyan, de mindenképpen szeretnénk arra építeni, hogy maradjanak, mert harminchét résztvevőről beszélünk, és nagyon pozitív volt a feedback. Azt láttuk – a facilitátorok részéről is –, hogy tényleg szeretnék látni ezeknek az ötleteknek a megvalósulását, és hajlandóak is tenni azért, hogy megvalósuljanak.

Miben áll a szakmai irányítók, a facilitátorok szerepe?

F. A. : Két vonatkozás van benne. Elsősorban az a feladatuk volt, hogy három és fél nap alatt – az első két nap helyszínlátogatással, információgyűjtéssel telt – a csapat előálljon egy ötlettel. Az ő feladatuk az volt, hogy a csapatot végigvigyék azon a folyamaton, amelyen keresztül megszületik az ötlet. Az elején a legirreálisabb ötletet is felírják, van olyan csapat, akitől harmincöt javaslatot tartalmazó listát kaptunk. Ebből kiindulva a facilitátoroknak irányítaniuk kell a csapatot úgy, hogy valamelyik ötletből szülessen meg egy konkrétum, amit utána elmélyítenek, és megnézik a megvalósíthatását, a technikai és társadalmi aspektusait is. Amit még a facilitátorok belevittek, az a saját szakterületük, volt közöttük például pszichológus, biológus. Behozzák a saját szemléletüket, amely által segítik, nem pedig vezetik a csoportot.

B. P. Á. : Ugyanúgy, ahogy a tábor résztvevői, a facilitátorok is különböző szakterületekről érkeznek, ami viszont közös bennük, hogy mindegyikük valamilyen olyan szervezetben tevékenykedik, ahol innovatív típusú munka folyik, aminek társadalmi jellege is van.

Két Formula tábor után mi a tendencia: inkább diákok vagy szakemberek jelentkeznek résztvevőknek?

F. A. : Amikor a facilitátorokkal együtt megalkottuk a csapatokat, úgy éreztük, hogy három főkategória volt. Az első kategória olyan fiatalokból állt, akik első-másodévesek, nagyon az elején vannak, de érzik azt, hogy amellett, hogy egyetemre járnak, szeretnének gyakorlati tapasztalatra is szert tenni. Szerintem nagyon jó, ha a diák azt érzi, hogy szüksége van gyakorlatra, és ezért hajlandó is tenni.

A második kategória már inkább végzős irányba halad, ők pályaválasztás előtt vannak, van egy típusú alaptudásuk, esetleg már bekapcsolódtak hasonló tevékenységekbe.

A harmadik kategória az, aki már végzett, sőt van már néhány év tapasztalata is azon a területen, amelyben dolgozik. Valahogy úgy próbáltuk a csapatokat kialakítani, hogy mindhárom rétegből legyen ember, és ezek lehetőleg különböző szakterületeket képviseljenek, mert ebből tudjuk azt elérni, ami a Formula tábor célja, hogy egy kreatív folyamat legyen, ami az átmeneti káoszból akar valamit kihozni. Így az ötlet, ami megszületik, több perspektívát fog magába foglalni, ergo az életképessége valószínűleg nagyobb lesz, mint akkor, ha kizárólag egy szakterületet érintve született volna meg.B. P. Á. : Eszméletlenül jó érzés volt azt látni, hogy egy csapaton belül az emberek különböző szaktudással, tapasztalati szintekkel rendelkeztek, különböző településekről jöttek, de olyannyira, hogy volt, aki székelyföldi faluból, volt, aki Kolozsvárról, és volt, aki Budapestről érkezett. Amikor megtartottuk a két és fél órás bemutató részt, akkor mindegyik csapatból mindenki beszélt, ugyanolyan lelkesedéssel. A facilitátorok és a résztvevők is érezték, hogy együtt tudtak dolgozni.

Csak magyar résztvevők voltak?

F. A. : Igen, de volt hongkongi magyar résztvevőnk is, aki kint dolgozik, és ezért hazajött. Ebben az esetben azt mondtuk, hogy magyar nyelvű lesz a folyamat, és ez volt igazából a korlátozó tényező. Szeretnénk még hasonló táborokat szervezni, elképzelhető, hogy adott pontban lesz egy nemzetközi vagy román komponens is. Meglátjuk, nagyon érdekes lenne egyszer egy nemzetközi Formulát szervezni, ahová bárhonnan jelentkezhetnek Európából, ahol a munkanyelv valószínűleg az angol lesz.

Hány Formula tábor lesz még? Sorra veszitek a Stratégia keretdokumentumban szereplő kastélyokat?

F. A. : Én személyesen úgy látom, hogy ez két dolgon múlik. Hogy találunk-e még olyan tulajdonost vagy működtetőt, aki szeretne egy ilyen folyamatba belemenni, hogy ilyen formában találjunk megoldást az ő épületére, és ezt vállalja-e a helyi közösség is, mert jó, ha vele is tudunk interakcionálni.

A másik oldal az természetesen a forrás kérdése, ami nem feltétlenül csak pályázati támogatást jelent, de valakinek érdeke kell legyen, hogy egy ilyen Formula tábort megszervezzünk. Ez változatos lehet – pályázat, magánbefektető, közösség, önkormányzat, stb. Nincs kétségem afelől, hogy lesznek ilyen lehetőségek, és akkor jövőre megint lesz tábor.

Kovászna Megye Turizmusáért Egyesülettel partnerkedtünk ebben a táborban, részükről már több visszajelzés érkezett és már gyakorlatban is elkezdtünk együttműködni abban, hogy egyrészt a Háromszéken lévő kúriákat és kastélyokat még részletesebben feltérképezzük, az információkat frissítsük, a fotótárat aktualizáljuk.

Elképzelhetőnek tartom, hogy az oltszemi-kastélyban lesz a következő Formula, ezt Kovászna Megye Tanács működteti az önkormányzattal. Szerintem van perspektíva, alkalmazkodunk a lehetőségekhez.

B. P. Á. : Terveink szerint a következő periódusban kiemeltebben foglalkozunk kastélyokkal, egy ilyen – Andris (Farkas András – szerk. megj.) szokta mondani – laza kötődésű hálózaton belül. Az az egyik legnagyobb kihívása ennek a dolognak, hogy minden kastély más. Más a tulajdonviszonyok szempontjából, az, hogy magán- vagy önkormányzati tulajdonban van, vagy hogy tisztázatlan a tulajdonviszony, per alatt van. Más olyan szempontból is, hogy milyen romlási szinten áll a kastély, hogy milyen térségben helyezkedik el, és annak a térségnek melyek az erősségei vagy a gyengeségei. Ezért szerintem minden egyes kastélyra különböző típusú megoldásokat kell keresni.

Tevékenységeitekben gyakran hangsúlyozzátok a közösségbevonás fontosságát és azt, hogy a restaurálás mellett a kastélyoknak funkcionalitást kell adni. Ezen kulcsfogalmak mentén védhetjük meg az épített örökségünket?

F. A. : Van egy kulturális értéke az épületnek, ez teljesen evidens, amit nem szabad elveszteni, valamilyen formában meg kell tartani, dokumentálni kell, de emellett azt látjuk, hogy ezek tényleg funkcionális épületek – legalábbis azok, amelyeknek az állapota ezt megengedi. Innentől kezdve azt kell megnézni, hogy a 21. századi valóságban, mindenféle gazdasági és társadalmi körforgásban egy ilyen épület milyen szerepet tud betölteni, annyi sajátossággal, hogy ezek tényleg hihetetlenül szépek, hordozzák magukban a múltat. Át kell lépjünk egy 21. századi valóságba, mert az esetek kilencven százalékában ezek az épületek nem fogják tudni betölteni eredeti funkciójukat, mert már nem az a társadalmi valóság van.

B. P. Á. : A régi funkció megőrzése is egy nagyon összetett kérdés, mert beszélhetünk arról, hogy melyik régi állapot, milyen kori, a reprezentatív funkciót vagy azt a funkciót akarjuk megvédeni, amikor közösségi szerepet töltöttek be, vagy amikor lakást jelentettek egy család számára. Szerintem nagyon fontos az épített örökség, ugyanakkor nagyon erős húzóereje lehet egy ilyen típusú kastélynak, épületnek, a helyi közösség számára bevételeket, munkahelyteremtési lehetőséget jelenthet.