A nagybányai festőiskola emlékét őrző Nagybányai Panteon történetéről szól az a dokumentumfilm, amelyet Szatmárnémetiben mutattak be csütörtökön. A két város képzőművészeti életét több szál is összeköti, így érthető módon a film a nagybányai bemutató után Szatmáron is óriási érdeklődésnek örvendett.

Sokan próbálkoztak az elmúlt évtizedekben valamilyen közös emléket állítani az egykor világhírű Nagybányai Festőiskola alapítóinak és legjelesebb képviselőinek. A szándék kivitelezése csak mostanában sikerült egy művészetpártoló társaságnak, dr. Csillag Antal bányamérnök vezetésével. Szinte az utolsó pillanatban, mert a legismertebb művészek festményei a felvásárlások révén, a mind nagyobb árak ellenére is szétszóródtak a világban, s nem minden esetben méltó helyük pedig mindinkább a feledés homályába kezdett veszni. A történelmi egyházak, vállalkozók, civil szervezetek, művészek, művésztörténészek összefogásával sikerült létrehozni azt a csapatot, amely mára a Nagybányai Panteon révén hitelesen bizonyítja, hogy ki volt és mit alkotott a Hollósy Simon által alapított festőiskola félszáz legismertebb tagja. Jelentős anyagi áldozattal felmérték és amennyire lehetőség volt rá, rendbe tették emlékhelyeiket.

Az így létrejött Nagybányai Panteon történetét egy helyi újságíró és filmes, Hitter Ferenc örökítette meg.150 perces filmje decemberben készült el és rövidebb változatát mindjárt be is mutatták a nagybányai közönségnek. A második bemutató csütörtök este volt Szatmárnémetiben, ahol zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel a megyei múzeum nagyterme.

Mint a film készítője elmondta: nem véletlenül éppen itt, hisz a festőiskolának több szatmári képzőművész is tagja volt ( például Popp Aurél, Litteczky Endre és Krausz Ilona), mások rendszeresen átjártak Nagybányára és Felsőbányára. Az már kevésbé köztudott, hogy a bányaiak első kiállításait, a város nagyobb jelentősége miatt, Szatmárnémetiben rendezték meg.