Öt szerző, öt tanulmány, öt évszázad – röviden így foglalhatnánk össze a „Tipográfia régtől fogva...” A nagyváradi nyomdászat 450 éves története című díszalbum tartalmát, melyet vasárnap, a magyar kultúra napján mutattak be a nagyváradi Sonnenfeld-házban.

A díszalbum két szerzője és szerkesztője, Boka László, az Országos Széchényi Könyvtár tudományos igazgatója és Emődi András, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület levéltárosa jelen volt a könyvbemutatón, melynek Szűcs László, a Várad főszerkesztője elmondta, hogy a tipográfia egyszerre szakma, művészet és  iparág, és elválaszthatatlan a sajtó-és az irodalomtörténettől.

A szerkesztőkkel Lakatos Attila történész beszélgetett kötetről, melyben a 16. század tipográfiatörténetét Bánfi Szilvia (könyv- és nyomdászattörténész, OSZK), a 17. századét V. Ecsedy Judit (irodalom-, könyv- és művelődéstörténész, OSZK), a 18. századét Emődi András (aki a nagyváradi római katolikus püspökség levéltárában is dolgozott) dolgozta fel. Boka László a 20. századdal foglalkozott 1948-al bezárólag, míg a 19. századot feldolgozó tanulmány kuriózum: a szerkesztők Naményi Lajos (1868–1905) történész tanulmányát emelték be a kötetbe, mely már 115 éves ugyan, de ennél teljesebb leírás azóta sem születet a korról.

A beszélgetés során szó esett a korabeli protestáns vándornyomdászokról, a budai ősnyomdáról, a nagyváradi szemináriumi nyomdáról, a Sonnenfeld, a Láng József és a Szent László váradi nyomdákról éppúgy, mint az ellenreformáció hatásáról és a jezsuita nyomdák megjelenéséről. Az OSZK–Argumentum közös kiadásában 2016 végén megjelent albumot egyébként Nagyváradon mutatták be először, legközelebb Budapesten tartanak könyvbemutatót.