A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) vezetőtanácsa elfogadta a határozatot: Bodor Pál, nemrég elhunyt újságíró, író, televíziós főszerkesztő örökös tagja lesz az egyesületnek. A hírt a Marosvásárhelyen tartott sajtóklub rendezvényén jelentette be Rácz Éva, a MÚRE elnöke. A jelenlevők – civilek és újságírók – megtekintették Simonffy Katalin Bodor Pállal készített portré-interjúját.

Úgy követelte meg az igényes munkát, hogy közben nem követelőzött, nem emelte fel soha senkire a hangját, minden munkatársával, beosztottjával barátságos és közvetlen volt. Nem csupán a főszerkesztőre, de a barátra emlékeztek az egykori munkatársai Bodor Pálnak, akik a Román Televízió Magyar Adásának indulásánál, illetve annak első éveiben kezdték pályájukat.

Tomcsányi Mária és Simonffy Katalin, valamint Spielmann Mihály volt jelen az egykori munkatársak közül, akik szakmai és személyes kapcsolataikat idézték a volt főszerkesztővel, aki a magyar adás indulásakor tehetséges és dolgozni akaró munkatársakat hívott Bukarestbe, anélkül, hogy magas fizetést, vagy lakást biztosított volna számukra. Ezekre nem volt lehetősége, de szakmára tanította őket, és arra, hogy mindig a közösségért tevékenykedjenek, annak érdekeit tartsák szem előtt.

Tomcsányi Mária elmondta, Bodor Pál nélkül nem létezett volna a Román Televízió Magyar Adása, az a sok színvonalas műsor, interjú, riport nem született volna meg, amiért nem csak Romániában, illetve Erdélyben volt nagy nézettsége a műsornak, de még Magyarországon is két-három millió követte figyelemmel hétről hétre az adásokat. „Pali egész életében a nagy regényét akarta megírni, de a televízió, később az újság, a naponta megírt glosszák, jegyzetek miatt nem jutott arra is ideje” – mondta Tomcsányi, ecsetelve, hogy milyen sokoldalú volt, milyen sok műfajban alkotott.

Magyarországra történő távozását követően húsz éven át naponta közölte glosszáit Diurnus néven a Magyar Nemzetben, majd a Népszabadságban, magas mércét állítva ezzel a sajtóban dolgozók számára. „A főszerkesztőmet és a barátomat gyászolom” – mondta az egykori munkatárs, akitől a jelenlevők azt is megtudták, hogy sokan irigyelték az egykori szerkesztőséget a jó hangulat miatt. Mert „Pali úgy követelte meg a minőségi munkát, hogy nem követelőzött, barátságos és közvetlen volt mindnekihez” – mondta, hozzátéve, hogy mindenkit arra tanított, hogy a közösségért, a fennmaradásért építkezzen.

„Nagyon hiányzik”

Simonffy Katalin a Bodor Pállal készült portré-interjúban bemutatja a közéleti szereplőt, a kollégát és a családapát is. Mert reggel 8-kor már bent volt a szerkesztőségben és csak este 10 után ment haza. „Elhanyagolta a családját, b ár imádta őket” – hangzott el a beszélgetésen. A filmen erről is szó esik, a gyerekeit is megszólította a szerkesztő-riporter, akinek elmondták, hogy valóban, azt sem tudta, hányadikosok, mikor kezdtek iskolába járni, nem ellenőrizite őket soha – ami természetesen nem esett rosszul nekik, mert minden gyerek szereti, ha szabadon hagyják. Ettől nem váltak rosszabbá, nem lettek elvetemültek, ugyanúgy igyekeztek a tanulással, életvéljaik voltak. A felesége néha mondogatta, hogy nem csak a televízió van a világon, de őt csak az érdekelte, nagy lehetőségeket látott benne.

Bodor Pál 1930. július 28-án született Budapesten és 2017. március 12-én hunyt el Budapesten. Erdélyi ember volt, aki soha nem tagadta meg baloldali beállítottságát, amely a polgári értékrenddel társult. Temesváron tanult a piaristáknál, Kolozsváron égezte az egyetemet, Bukarestben dolgozott. Munkásságát számos díjjal jutalmazták, több szakmai egyesület, intézmény vezetői tisztségét töltötte be élete folyamán, tanított, előadásokat tartott az újságíró-hallgatóknak. „A tárgyi tudása lenyűgözött. Szeretni lehetett és haragudni is rá, mert megkövetelte a színvonalas munkát. Nagyon hiányzik” – hangzott el a kedd esti megemlékezésen.