„Domokoson a hó is felfele hull” - HMKK-fotóműhely Csíkszentdomokoson


-A A+

A helyi hagyományok és értékek, a vetés megáldásáért, a jó termésért és a természeti csapások elhárításáért mindmáig éltetett búzaszentelés hagyománya adta az apropóját a 22–24. között Csíkszentdomokoson zajló nemzetközi fotóműhelynek, melyet a helyi Polgármesteri Hivatala, a csíkszentdomokosi Múzeum Egyesület, Hargita Megye Tanácsa és a Hargita Megyei Kulturális Központ szervezett.

A tábor művészeti vezetője ezúttal is Ádám Gyula fotóművész, a Hargita Megyei Kulturális Központ munkatársa volt. Részt vettek: Haris László Budapestről, Bálint Zsigmond és Tordai Ede Marosvásárhelyről, Erdély Bálint Előd és Magyari Hunor Székelyudvarhelyről, Fülöp Lóránt Agyagfalváról, Kovács László Attila Sepsiszentgyörgyről, Kiss Szilárd Balánbányáról, Szigeti Vajk István és Török Rafael Csíkszeredából.

Miként az utóbbi a „Domokoson a hó is felfele hull” videójában megörökítette, a fotósoknak lehetőségük adódott az időjárás tréfáira improvizálniuk is.

A műhely során készült alkotásokból Csíkszeredában május 25-június 4. között, a Hargitai Megyenapok rendezvénysorozat alatt láthatnak szabadtéri kiállítás formájában az érdeklődők.

A magyar néprajztudományi kutatások szerint szent György napján az ókori Rómában Paliliát ünnepelték, mely pásztorünnep volt, és e hagyomány továbbélése mutatható ki a hazai állattartás szokásaiban is. Az állatok Szent György-napi első kihajtásához számos hiedelem és szokás fűződött, mellyel az állatok egészségét, szaporaságát, tejhozamát igyekeztek biztosítani. Gonoszelhárító, termékenységvarázsló célzattal a marhákat láncon, fejszén, ekevason, tojáson, a gazdasszony kötényén stb. hajtották át. Nagy jelentőséget tulajdonítottak annak a vesszőnek, zöld ágnak is, amellyel az állatokat először hajtották ki a legelőre. A pásztorok, béresek szegődtetésének ideje volt Szent György-nap, mely a következő Szent Györgyig vagy Szent Mihályig volt érvényben. A pásztorok megajándékozásának egyik alkalma is volt. Szent György napját a magyar néphit rontásra, varázslásra alkalmas időpontnak is tartotta. Jellegzetes megnyilvánulása ennek a hitnek a harmatszedés – különféle mágikus célzattal (pl. a tejhaszon érdekében). Szent György éjszakáján különösen féltek a boszorkányok rontásától. A boszorkányok rontása ellen védekeztek a már említett zöld ágakkal, füstöléssel, fokhagymával, a tejesköcsögök gyógyfüvekkel (pl. úrnapi füvek) való kimosásával.

Szakmai források szerint Szent György napját a néphit alkalmasnak tartotta a földbe rejtett kincs keresésére, melyről úgy hitték, hogy minden hetedik évben Szent György-napkor lángot vet.

Időjárásjósló hiedelmek is kapcsolódnak a Szent György napja körüli időszakhoz. Úgy vélik például a bukovinai magyarok, az Ipoly menti falvak lakói is, hogy ha e nap előtt megszólalnak a békák, az korai tavaszt és nyarat jósol.

Az ágynemű szellőztetését tiltották ezen a napon különböző okokra hivatkozva, például a Gyimes-völgyi magyarok szerint sok égzengés lenne.

Az egész magyar nyelvterületen ismert az e naphoz fűződő naphívogató gyermekdal, melynek csallóközi változata az alábbi:

Süss föl nap, Szent György nap,
Kert alatt a kislibáim
megfagynak.
Teritsd le a köpönyeged
Adjon isten jó meleget!

Címlapi illusztrációnk forrása: Szigeti Vajk István








Kapcsolódó anyagok

EZT OLVASTA MÁR?

X