Humor és agresszió a nagyon rövid filmek fesztiválján


-A A+

19. alkalommal szervezték meg a Très Court „nagyon rövid filmek” fesztiválját, amelynek válogatása 2007 óta Romániában is látható. A Csíki Székely Múzeum hatalmas vásznon vetítette idén is a nemzetközi versenyprogramot.

Pár éve szerez örömet a Très Court a hagyományos minőségű mozivetítéseket nem kínáló Csíkszereda városában. Jól esett ezen a hétvégén is beülni a Mikó-vár bástyájába, ahol kényelmesen elheverhettünk a babzsákokon, és a Csíki Székely Múzeum szervezte vetítések szünetében a büfé is rendelkezésünkre állt.

A nemzetközi versenyprogram 36 filmalkotása szubjektív szemlézése előtt következzen néhány ugyancsak szubjektív megjegyzés a fesztivállal kapcsolatosan. Érdekes, hogy a Nanosphère Productions által szervezett franciaországi filmfesztivál keretében székelyföldi városkák is vetítésmaratont szervezhetnek. Az ötlet nagyszerű, kiváltképp izgalmas is az egyszerre 7 városban zajló vetítéseken jelen lenni és szavazni.

Az viszont érthetetlen az erdélyi-romániai nézőknek, hogy ekkora főtámogatóval, mint az egyik vezető romániai mobiltelefon szolgáltató, hogy nem sikerül a 2007-től Romániában is megszervezett fesztivál-vetítésekre a második éve román válogatásban szereplő filmeket népszerűsíteni. Például kiadni egy házi katalógusban, vagy legalább fölsorolni a szerzőket is a filmcímekhez. Nagy csalódás és kellemetlenség, hogy a narancssárgálló logók ugyan rákerülnek a francia-angol hivatalos filmkatalógusokra, de a román filmekről egyetlen szó sehol a világhálón.

Viszont kellemes, hogy az idegen nyelvű katalógus a külföldi filmek készítőinek e-mail elérhetőségeit is tartalmazza – ez némelyest kárpótol azért, hogy a szavazáskor mi magunk is kötelesek vagyunk megadni a sajátunkat, valamilyen oknál fogva.

A 36 filmet megtekintve igaznak érezzük a Csíki Székely Múzeum beharangozóját: „vitamindús piruláknak” érzékeltük őket. A terembeli hangulat pedig a nagy benevetésektől a teljes döbbenetig terjedő skálán mozgott. Az animációk nagy arányban elnyerték a tetszésünket, már a nyitány is egy könnyed, mókás animáció volt (Léo Brunel: Acrobatics), de volt köztük jócskán megosztó is, mint Tom Lucas Death in Space című filmje, amit az egyébként is főállásban animációkat készítő szerző szabad idejében készített el.

Érdekes, hogy a kaméleon-témát többen is megragadták animációikban (M.Briones, A. Carabantes: Darrel, és Tomer Shed: Our wonderful nature – The common chameleon), és zseniális víziót is láthattunk egy utrechti műhelyből, ahol magyar névre is bukkantunk ( T. Snels, T.Meijdam, B. Zsigmond: Branded dreams). Viszont levegőt is alig kaptunk az Aggelos Papantoniou: Mrs.Metro című filmjétől, és páran a nézők közül komolyan fontolgatjuk, hogy írunk is a készítőnek egy dörgedelmes üzenetet a beteges, brutális csecsemőgyilkosságot bemutató fikciójáért.

A filmek között volt pár ultrarövid is – felejthető egy sem. Zárszóként mutatjuk a De Mobile Film Festival 2017-es válogatásában bloggerek díjával is kitüntetett alkotást, amely megkoronázza az agresszió és humor kulcsszavainkat. Azért éppen ezt, mert a filmfesztivál YouTube csatornájára kizárólag június 24-én, az eredményhirdetés után kerülnek majd fel a díjazottak.








EZT OLVASTA MÁR?

X