Végéhez közeledik tudósítónk csíkszeredai időutazása. Krónikájában ezúttal elmeséli, hogyan kötött ki véletlenül a kulisszákban, ahová a cink nevű régizene-hangszer hangja vezette. És hozott idézeteket a külföldi előadóktól.

A krónikás nem tudja, mi mással kezdjen, mint az évente sorra kerülő Barokk fesztiválzenekarnak írt ódával. Nagyon, nagyon profik – erről csak ennyit lehet írni – hallgatni kell. Koncertjüket Csíkszeredában és Brassóban is élvezhette idén a közönség. a jelenségnek külön beszámolót szenteltünk tavaly, és most is fenntartjuk. Ezúttal dr. Filip Ignáctól, a fesztivál művészeti vezetőjétől megtudhattuk: jövőre jubilál a fesztiválzenekar is, és tartogatnak különlegességeket.

Ugyancsak Filip Ignác faggatta sajtótalálkozón a bolognai Ensemble Les Nation alapítóját, Maria Luisa Baldassari csembalóművészt arról, hogy Olaszországban milyen a régi zeneoktatás, ő azt mondta: „nem túl jó a rendszer”. Magáról elmondta: Budapesten volt nászúton 88-ban, és csak annyit tudott megtanulmi magyarul: „zárva”. Tavaly pedig Romániában nyaralt. Mint mondta: ekkor csodálkozott rá, a templomaink régi orgonáira.

„Ez egy örvendetes helyzet az ittenieknek, hogy van régizene fesztivál és ennek ekkora hagyománya és ezáltal próbálják újraéleszteni a régizene szeretetet, mert ahol ennyi szép hangszer van, ennyi hagyomány és kötődés, ez a folyamat nagyon jó a közösségnek, a zenekedvelőknek” - mondta.

A régizene színpadán és kutatásában egyaránt jól ismert bolognai Ensemble Les Nations együttest szombaton este hallhattuk, a Városi Kultúrházba a szeszélyes időjárás előtt befészkelődő fesztiválközönséggel. A csembalóművész alapította, aki Elena Cecchi Fedi szopránnal együtt válaszolt a sajtó kérdéseire a szervező Hargita Megyei kulturális Központ szervezte soros sajtótalálkozón. Mint kiderült: az együttes további tagjaival - Andrea Inghisciano (cink), David Yacus (harsona, a barokk és reneszánsz zene historikus előadásában gyakorlott zenészek, műsoraikkal pedig a reneszánsztól a barokkig terjedő időszakot ölelik fel.

Előadásuk a színpadon így hangzott:

Igen, a kulisszákból. igen, eltévedtünk a hátsó bejáratból kiszüremkedő cink hangja után járva járatlan (kultúrház)utakon. Nem bántuk meg, nagy élmény volt, még egy csembalót is közvetlen közelről csodálhattunk a színfalak mögött.

A magyar-holland-német művészekből álló Ensemble Cantilene ugyanitt adta elő O Jesu, nomen dulce című műsorát. Nevük eredetéről ők is sajtótalálkozón födték fel: ugyan ők bolognaiak, de megalakulásukkor több nemzetiségű vendégdiákok– olasz, angol, francia, belga – zenéltek benne együtt, akik mára szétszóródta Európa különböző szegleteibe.

Az Ensemble Cantilene együttes történetéről kiderült: egy alkalmi koncerten egymásra találtak, és rájöttek, nagyon talál a szó - illetve hang – azóta nagyon jól működnek együtt. Anneke Boeke hírneves holland furulyaművész, együttes alapító szerint: „a régizene tulajdonképpen a nép-népzenének (folk-folkmusic) a gyereke. Vad, friss, tele van fantáziával, nyitottsággal” – minden benne van.

Mint róluk kiderült: az együttes tagjainak nagy része főállásban a Budapesti Fesztiválzenekar tagja is, ezért eléggé nehéz nekik koncertezni vagy turnézni. Viszont ez olyan szempontból jó, hogy biztos megélhetésük van ott, így az Ensemble Cantilene együttes fellépésein kizárólag csak „örömzenélnek”, kedvtelésből muzsikálnak. A 2016-ban alakult együttesnek tavaly 6 koncertje volt, idén 4 már rögzült.

Lesták Bedő Eszter hegedűművész elmondta, hogy az első zenei hatás, ami érte, a magyar népzene volt: négyévesen vitték el szülei a táncház mozgalom elinduláskor egy eseményre, és ő akkor döntötte el, hogy hegedülni is fog. Anneke Boeke erre kijelentette: „nyilván a modern hegedűsök is meg kell tanulniuk régizenét játszani, mert ez csakis így együtt működik – csakis a régiből lehet újat építeni, csak úgy lehet építkezni.”

Csíkszeredába 17. századi német egyházi zenét hoztak, de hogy ne legyen annyira elvont, beloptak olasz táncokat is. Szólistájuk, Alexander Schneider német altművész, tág spektrumban lép fel: például jazzoperában is, a svájci Gstaadban és New Yorkban. Ezt a hangmintát pedig a csíkszeredai református templomból hoztuk:

Premier volt. A Fesztiválkórust a Csíkszeredai Régizene Fesztivál hívta életre. Nem egy állandó együttes, magját a csíkszeredai Nagy István Művészeti Középiskola tanárai és volt diákjai képezik, amelyet gyakorlott kórusénekesek egészítenek ki.

A Fesztiválkórus története négy éve indult. 2013-ban, a szegedi Kovács Gábor karnagy felkészítésével, a Barokk Fesztiválzenekarral közösen késő barokk vokál-szimfonikus tételeket adtak elő. Ezt három évre rá követte egy újabb fellépés, ugyancsak a Fesztiválzenekarral közösen.

Akkor a brassói Steffen Schlandt által vezetett Bach-kórus néhány tagjával kiegészülve két kantátát adott elő, két erdélyi szász szerzőtől, Johann Knalltól és Philipp Caudellától. Az idén a Fesztiválkórus a cappella művekkel készül, a késő reneszánsz néhány gyöngyszemét sorolva egymás mellé - Szabó András és Ványolós András karvezetők irányításával.

Krónikásnak nagy öröm volt ezt hallgatni, és megható is volt, hogy hány fajta vastapsot lehetett összeszámlálni a hallgatóság ajándékában. Természetesen, a bis utáni vastapsot is beleszámolva.